A film megtekintésére a Jameson CineFesten volt lehetőségünk!

Vegyünk pár tehetséges színészt, adjunk hozzájuk egy izgalmasnak tűnő történetet, az így kapott elegyet pedig hintsük meg néhány megalapozottnak tűnő csavarral, pár teáskanál hangulattal, és már kész is a tökéletesnek tűnő film. Egyszerű a recept, ugye? A Kétarcú január tökéletes példázat arra, hogy bár a végkép állhat megfelelő panelekből, az egész majdhogynem semmit nem ér anélkül a bizonyos plusz nélkül.

Rydal (Oscar Isaac) az apja által lefektetett elvárásokkal sújtva menekül el az USA-ból, hogy a mediterrán Görögországban dolgozzon idegenvezetőként. Hősünk mondhatni átlagos életet él mindaddig, amíg útját nem keresztezi a MacFarland-házaspár (Viggo Mortensen és Kirsten Dunst), akik az első látásra fényűző életüket sötét titkok nyomása alatt élik. Rydal egy óvatlan pillanatban belekerül a férj üzelmeibe, és egymásrautaltságukból adódóan három főszereplőnknek együtt kell működnie a le nem bukás és a túlélés érdekében.

Hossein Amini sokak számára forgatókönyvíróként lehet ismerős, az iráni származású filmes ugyanis többek között a Drive szkriptjét is jegyezte, és a Kétarcú januárt is ennek a ténynek a dobálásával próbálták meg reklámozni . Ezzel a ténnyel csak egy komolyabb probléma van: az Amini által papírra vetett forgatókönyvek többsége nem csupán gyenge, de legtöbbször még eszköztelenül buta is, elég ha 47 Ronint vagy a Hófehér és a vadászt tekintjük példázatnak. Ebből adódóan még a bevezetőben említett ígéretek ellenére sem vártam sokat az filmtől, és sajnos pontosan ugyanennyit kaptam az alkotástól.

A legnagyobb problémák pont a forgatókönyvvel akadnak, hisz a filmben rengeteg rettentő unalmas jelenet kapott helyet, a karakterek végig kibontatlanok, a történet pedig éppen csak csordogál a medrében, mindenféle valódi konfliktust vagy izgalmas csavart mellőzve. Ezek a hatalmas hiánypontok pedig rövidúton azt eredményezik, hogy nem csak a szereplőkért nem fogunk szorítani, de a mérhetetlenül üres képsorok és a levegőben lógó sztori miatt a cselekmény is teljesen hidegen hagyja a nézőket.

Ez a jelenség pedig annak ellenére is rendkívül elszomorító, hogy a nagyszerűen alakító Mortensen – Isaac duó némileg tudja köszörülni a csorbát, hisz minden egyes pozitívum fölé minimum két óriási negatívum tornyosul.

A Kétarcú január tehát elkövette azt a bravúrt, ami már néhány sorstársának is sikerült korábban: az igazi élménnyel kecsegtető előzményei ellenére egy unalmas, széteső és sok helyen fájóan felületes film lett, amely ugyan nem nézhetetlen alkotás, de az igényesebb filmeket kedvelők nem egyszer fognak felszisszenni a nézése közben.

5,5/10