Shannon Chakraborty-t a Dévábád-trilógia kapcsán (írásunk a befejező kötetről itt) ismerheti a magyar olvasóközönség, a legújabb könyve pedig ismét keletre repíti az olvasót, egy mágiával és kalandokkal teli varázslatos világba. Az Amína asz-Sziráfi kalandjai sorozat első kötete igazi kalózregény, de sokkal több is annál: egy középkorú édesanya külső és belső küzdelme a kötelességei és az álmai között; izgalmas utazás valós és mesebeli helyszíneken és egy talált család összetartása emberi és természetfeletti erők ostroma közepette.

Amína asz-Sziráfi az Indiai-óceán hírhedt kalóza, aki túlélt ezernyi veszedelmet, számos férjet és még egy démont is, hogy most visszavonultan élhessen a családjával, elzárkózva minden természetfelettitől. Egy nap azonban olyan munkát ajánlanak neki, amelyre nem mondhat nemet, így Amína egy utolsó kaland erejéig visszatér régi életéhez szeretett hajóján, korábbi legénységével. Egy eltűnt lányt kell megtalálniuk, a jutalom pedig annyi pénz, amivel Amína biztosíthatná családja jövőjét. De ahogy egyre többet megtud a munkáról, kiderül, hogy jóval többről van szó, mint amit elárultak neki. Ebben a „tengereken játszódó, varázslatokkal és veszedelmekkel teli” regényben egy „kalózokról és bűbájosokról, titkos és tiltott ereklyékről és ősi rejtélyekről szóló történet” várja az olvasót.

Kevés olyan fantasy van, amelyben a főhős nem huszon- (vagy inkább tizen- …) éves lány, hanem középkorú, gyermeket nevelő édesanya (ilyen kivétel például a csodálatos A megtört föld-trilógia, a zárókötetről vélemény itt), Amína pedig borzasztóan élethű és szerethető karakter. Vannak gyengeségei (testi és jellembeli is), amiket azonban nem titkol, hanem igyekszik elfogadni, megbékélni a helyzettel, és ha lehet, fejlődni. Nagyon szépen mutatja meg a könyv, hogyan változik a motivációja, hogyan kezd el hinni abban, hogy az álmai esetleg összeegyeztethetőek lehetnek az anyaszereppel.

A történet keretes szerkezetű, ráadásul plusz narratív csavar, hogy Amína a történetét maga meséli el egy írnoknak, Dzsamálnak, így aztán sokszor kiszól a történetből, illetve Dzsamál is bele-belekérdez, reagál az elmondottakra (Dzsamál kilétének felfedése a végén pedig nagyon erős). Többféle szövegtípus is található a könyvben, az alap Dzsamál feljegyzése, amely Amína hangján szólal meg E/1-ben; ezt azonban tarkítják levelek, figyelmeztetések, értesítések, egyéb történetek (például a Sába Holdjának több változata is), ezek mind hozzáadnak a regény hangulatához és világépítéséhez. Elképesztő kutatómunka van a történet mögött, a setting aprólékosan kidolgozott, az Indiai-óceán hajózásának története a szemünk előtt elevenedik meg, és válik szinte tapinthatóvá. Remek a kötet atmoszférája, a kikötők nyüzsgő, színes világa, a kulturális sokféleség.

Amína személyisége és a partvidéki élet bemutatása mellett a szereplők is csodálatosak a regényben. Amína összes barátja szerethető, a kedvencem mindenképpen a méregkeverő Dalíla volt, aki szarkasztikusságával sokszor ellensúlyozza Amína túlzott lelkesedését. A másik kedvencem természetesen Ráks, aki megtestesíti mindazt, amire Amína vágyik – két lábon járó csábítás, közben pedig mindig férfiasan elbújik vagy elmenekül, ha meleggé válik a helyzet. Minden szereplőnek vannak gyengeségei, és mindenkinek érhető a motivációja.

A mágia nagyon szépen simul bele ebbe a világba – nem ajándék, hanem valami, aminek ára van, és amitől sokkal inkább tartani érdemes, mint vágyni rá és keresni. Többféle mágikus, illetve arab mondavilágbeli lény is megjelenik a kötetben (egyesek a Dévábád-trilógia világából már ismerősek lehetnek az olvasónak), segítik vagy éppen hátráltatják Amína küldetését. A kötet nyomozós-kincskeresős része izgalmas, és nem zárul le teljesen, úgyhogy lehet várni Amína és legénysége következő kötetét.

10/10

A kötetet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.