Tizensok évvel ezelőtt megígértem magamnak, hogy ezt a filmet soha többet nem nézem meg. Túl jól sikerült bemutatnia a háború poklát ugyanis, én pedig túl fiatal voltam, és sokkot kaptam tőle. Most úgy gondoltam, sok év és naturális háborús film után elég nagy vagyok már az újrázáshoz. Tévedtem. A sokk maradt, ami továbbra is azt jelenti, hogy ez egy nagyon jó film!
Egy idős férfi sírva rogy térdre egy katona sírja előtt a temetőben. Az ő emlékeiből ismerhetjük meg Miller századost (Tom Hanks), aki éppen a normandiai partraszállásra készül az embereivel. A következő negyed óra filmtörténeti pillanat, soha senki ilyen naturálisan nem mutatta be mozivásznon a második világháború ezen eseményét. Itt nincs hősiesség, csak vér, tragédia és fájdalom. A százados nagyon sok emberét veszíti el, és érthetően nem túl boldog, amikor megkapja a következő feladatot: meg kell találnia Ryan közlegényt (Matt Damon), akinek három testvére esett el a fronton, hogy hazaküldjék az édesanyjához. Az öngyilkos küldetés nagyon hamar felveti azt a kérdést, hogy vajon hány katonának kell meghalnia azért, hogy egy ember életben maradjon. Az út hosszú, és erre a kérdésre nincs jó válasz...
Steven Spielberg mostanában már csak az Oscarra és a pénzre hajt sajnos (na jó, ne legyünk igazságtalanok, a Lincoln alapján újra elindult a jó út felé), amit legjobban akkor látunk, ha összehasonlítjuk ezt a filmet és a Hadak útjánt, ami szintén háborús film. Borzalmasan nagy a szintkülönbség, annak ellenére, hogy a filmek rendesen ki lettek dekorálva Oscar díjjal. Mindkettő látványos, azonban amíg a Ryan közlegény megmentése egy kőkemény dráma, a Hadak útján nem több, mint egy szépen fényképezett matiné. Mi változott az eltelt években? A bátor kísérletezés, a friss látásmód. Inkább biztosra megy a kiváló rendező, mindnyájunk bánatára, reméljük, azért még okoz nekünk szép pillanatokat. De ne búslakodjunk, inkább örüljünk ennek a jó filmnek.
A partraszállás sokkja után a látvány háttérbe szorul, az emberi kapcsolatok kerülnek előtérbe. A csapat dinamikája, a százados erős vezetői képessége (és belső vívódásai), a napi konfliktusok, a társak elvesztésének feldolgozása, a végső harc bemutatása olyan jól sikerült, hogy nem tűnik végtelenül hosszúnak a közel három órás játékidő. Minden karakter jól kidolgozott, a párbeszédek erősek, a jelenetek drámaisága teljes mértékben átélhető. Miller százados mindent megtesz, hogy csapata túlélje ezt a küldetést, okosan vezeti a társait, ha kell, nagyon nehéz döntéseket hoz meg, erkölcsi példakép, még a legválságosabb pillanatokon is úrrá tud lenni. Mégis láthatjuk, mennyire megviseli, hogy hibás döntései miatt elveszíti a társait, mennyire elege van ebből az értelmetlen háborúból, mennyire haza szeretne menni. Nem hős, csak valaki, aki helyt próbál állni a világégés kellős közepén. A katonák különbözőek, mindenki bejárja a saját belső útját, megkedveljük a fiúkat, ezért nagyon fáj, amikor elveszítjük őket. A nézőt beszippantja a történet, együtt él a csapattal, ott vagyunk velük minden hadi cselekményben, szorítunk nekik, szomorúak vagyunk, ha végig kell néznünk a halálukat. Ryan közlegény is jól megírt figura, mikor megtalálják, mindenki utálja, hiszen több bajtárs már meghalt miatta, de aztán szépen lassan megkedveljük ezt a bátor katonát, aki a társaival marad, megvédeni a hidat, ahelyett, hogy szépen elindulna hazafelé. Nem szeretjük meg, hiszen túl nagy áldozat árán menekült meg, de azért becsüljük, és ez nem kevés.
Nem véletlenül kapott Oscart többek között a vágó és az operatőr, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a film ilyen erős lett. A közvetlen közelről fényképezett jelenetek nagyon sokkolóak, tényleg a szereplő helyében érezhetjük magunkat. A zene is nagyon találó, viszont néhány jelenetet nyugodtan ki lehetett volna hagyni, kevesebb csoporton belüli konfliktus bemutatása talán több lett volna, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.
Tom Hanks kiválóan alakítja Miller századost, nem esik túlzásokba, egyszerű, nem látványos eszközökkel mutatja meg a karakter minden mélységét. Tom Sizemore jelenléte rendkívül erős a filmvásznon, Matt Damon szokásához híven teljesen közepes, Barry Pepper kiváló, Paul Giamatti úgyszintén. Még az isteni (mármint testű, nem tehetségű) Vin Dieselnek is akad néhány szép pillanata, de minden szereplő megállja a helyét.
Steven Spielberg egyik legjobb rendezése nyomán maradandó film született. A színészvezetés tökéletes, a jelenetek erősek, a történet íve kerek. Sokkolóan szép alkotás, az elején a látvány miatt, utána pedig a színészi játék és a képek együttes hatása miatt.
Brutálisan erős háborús dráma, igazi szívet tépő, lelket rázó Spielberg-mozi!
9/10
