Két jó író írt együtt egy nagyon jó könyvet. Bán Mór és Karády Anna külön-külön is nagy kedvencem, véleményem szerint a saját műfajukban kiemelkedő alkotók, jó néhány alkotásukat olvastam már, ezért, amikor megláttam, hogy ketten együtt  fognak írni egy könyvet, azonnal tudtam, hogy nekem ez kell! Nemcsak a két szerző együttese ígért különleges élményt, hanem a gyönyörű borító, ami élőben sokkal szebb volt, nem is beszélve az élfestett külalakról. Éppen ezért nem volt kérdés, hogy amint a kezembe kapom a könyvet, már olvasom is, nagyon kíváncsi voltam, vajon mit alkottak a szerzők. Azonnal bűvkörébe vont a történet, amelynek talán egy kicsit túl hosszú volt a felvezetője, de ennél több hibát nem tudok felróni ennek a kiváló alkotásnak, amely teljes mértékben magával ragadott, és nem eresztett egészen a végkifejletig. Nem érződik rajta, hogy két teljesen különböző stílusú alkotó hozta létre ezt a művet, egységes egész, meg nem tudtam volna mondani, hogy melyik részt ki írta, pedig mindkét szerzőnek ismerem a stílusát, azonban olyan kiválóan fésülték össze az írásaikat, hogy nincs törés, egy hangon szólnak ketten. Érdekes módon nem sok romantika szorult ebbe a történetbe, annál több izgalom, kaland és nyomozás, kiváló karakterekkel és jól megírt főszereplőkkel. Sok a csavar, amikor az olvasó már azt hiszi, hogy mindent ért, jön a következő fordulat, és ismét agyalhat, hogy egyrészt ki volt a gyilkos, másrészt pedig drukkolhat a főhősöknek, hogy ki tudjanak keveredni az éppen aktuális slamasztikából. Öröm volt találkozni az oldalakon olyan egykori sztárokkal, mint Jávor Pál, Karády Katalin vagy Páger Antal, miközben kiválóan szórakozunk, észre sem vesszük, hogy milyen kiváló korrajzot kapunk. A filmes háttér adja azt a bizonyos fűszert, ami teljessé teszi az olvasmányélményt, hiszen nem elég, hogy ez egy remek kémsztori, nem ártanak a filmcsillagok sem a történetbe. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kiváló könyvet, tökéletes karácsonyi ajándék bárki számára.

1940-ben járunk, az oroszok lerohanták a lengyeleket, a fiatal színésznő, a félig magyar Agnieszka mindent megtesz, hogy eljuttassa a katyini mészárlásról készített fotókat a szövetségesekhez. Óriási kalandok után kerül karácsonykor Lillafüredre, a Palotaszállóba, ahol a sors összehozza őt Késmárky Áron gróffal, akivel hamarosan hihetetlen kalandokba keverednek...

Ebben a történetben senki és semmi sem az, aminek látszik, hatalmas csavarok váltják egymást, sokáig fogalmunk sincs róla, hogy mekkora kémsztoriba keveredtünk, sokkal több ez, mint egy "sima" gyilkossági ügy. Van itt politika, szerelem, kaland, nyomozás, és megannyi más, amitől letehetetlenné válik a könyv, az ember lánya azon kapja magát, hogy egy ültő helyében kiolvasta, annyira kíváncsi volt arra, hogy mi fog történni a főszereplőkkel. Igazi kuriózum, hogy két szerző jegyez egy alkotást, nem is emlékszem hasonlóra sem, ráadásul a saját műfajukban mindketten ismert és elismert alkotók, ezért nem kicsi volt a tétje annak, hogy mi lesz abból, ha egyesítik tehetségüket, hiszen ez akár rosszul is elsülhetett volna, mivel a stílusuk igencsak különböző. Azonban mégis tudtak úgy írni, hogy egy egységes művet hoztak létre, nem hullámzik a történet, nem ütközik a két stílusjegy, nagyon hamar el lehet feledkezni arról, hogy két szerzőről van szó, nagyon visz magával a történet. A romantika meglepően kis szerepet játszik a sztoriban, itt a kalandokon van a hangsúly, amelyek bőven áradnak, nincs egyetlen szünet sem, mindvégig fenn tudják tartani az érdeklődést a szerzők. Jól sikerült a közös mű, remélem, lesz még több belőle.

Agnieszka órási jellemfejlődésen megy át, az elkényeztetett fiatal lányból a történet végére érett nő lesz, aki színészi képességeinek hála ki tudja vágni magát több bajból is, azonban mindig meg tud lepni bennünket azzal, hogy teljesen kiszámíthatatlan. Ilyen szempontból nézve azonban Késmárky gróf utolérhetetlen, ki gondolta volna, hogy az alkoholista nőcsábász főrend valójában egy kiváló kém, aki országos ügyekben veti latba tehetségét. A gróf kezdetben egyáltalán nem rokonszenves, elsőre csak kiváló modora tűnik fel, majd, ahogy halad előre a történet, egyre inkább megtanuljuk becsülni ezt a fiatalembert, ahogyan Agnieszka is egyre inkább méltóvá válik az elismerésünkre. Csavar csavart követ, miközben álmélkodunk a történeten, észre sem vesszük, hogy mennyi információra teszünk szert a korszakról, a csillogó felszín mögött egyre inkább meglátszik a kegyetlen valóság, a közelben kopogtató háború, és minden, ami ezzel jár. Nem is hiányzik a romantika, attól csak cukormázas lenne a sztori, így pedig úgy érezhetjük, hogy mi is részesei vagyunk az eseményeknek, viszi magával az olvasót a jól megírt történet, képtelenség abbahagyni.

Abszolút forgatókönyvszerű a leírás, egyrészt úgy érezzük, mintha filmet néznénk, másrészt kiabál ez a történet a filmvászonért, óriási élmény lenne a Agnieszka és Késmárky gróf kalandjait nagyvásznon látni. A lány karaktere is jól meg van írva, azonban az én kedvencem a gróf lett, aki James Bond és Ambrózy báró minden előnyét és hátrányát egyesíti magában, utánozhatatlan stílusa van, ráadásul nem ijed meg az akciótól sem. Óriási ötlet volt, hogy a két szerző egyesítse erőit, a végeredmény egy remek könyv lett, amelyben a két szerző egy külön kis univerzumot teremtett, kiválóan szórakoztattak bennünket, olvastam volna még ezt a történetet. Még sohasem jártam Lillafüreden, de határozottan meghozta hozzá a kedvem ez a könyv, hogy ellátogassak oda, hiszen az izgalmas kalandok közepette arra is van idő, hogy egy kicsit megismerkedjünk a helyszínnel. Nagyon sok kötet jelenik meg, de ezt a gyönyörű könyvet kiemeli a tömegből a különleges hangulata, a filmszerűsége, a sodró lendülete és a kiváló történetmesélés. Az olvasó jussa egy nem mindennapi olvasmányélmény, ami ezekben az egyre hidegülő napokban tökéletes választás lehet egy jó kis bekuckózáshoz, mert meg tudja melengeti a lelket, miközben kiváló kalandokat kínál. Jó könyv lett nagyon.

9/10

A könyvet a Hitel kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.