Rendhagyó misztikus történelmi regény. Nem átlagos az biztos, akárcsak az, hogy egy kicsit eklektikusra sikerült. Talán túl sok mindent akart elmondani a szerző, és így végül egy kicsit kevés lett a végeredmény. Pedig a történet érdekes, hiszen Gertrudis királyné nagyon különös személyiség, érdemes volt neki szentelni ezt a könyvet, a megközelítés nem mindennapi, azonban nem tudja mindvégig fenntartani az érdeklődést a szerző. Mindezzel együtt ez nem egy rossz könyv, csak egy kicsit széteső, vannak nagyon jó részei, de vannak olyanok is, amelyek nem viszik előre a cselekményt. A borító keltette fel az érdeklődésemet, egy érdekes történelmi rejtély megoldási lehetőségével kecsegetett, a história szerelmeseként pedig Gertrúd történetére nagyon is kíváncsi voltam. Érdekesen indult a könyv, azonban a figyelmem egy idő után elkalandozott, annyi mindenről esett szó ebben az amúgy figyelemre méltó alkotásban, hogy nem találtam a vezérlő fonalat. A szerzőnek nagyon érdekes gondolatai vannak, a meglátásai formabontóak és nem kevés nyitottság kell a befogadásukhoz, de valahogy mégsem állt össze egységes egésszé a könyv. Pedig én nem vagyok maradi, és szeretem, ha meglepnek a szerzők, azonban most nem éreztem úgy, hogy remekművet olvasok. Történelmi regénynek túlságosan misztikus, misztikusnak túlságosan történelmi, rendhagyónak rendhagyó alkotás, azonban hiányzik belőle az a bizonyos plusz, ami kiválóvá tenné. A történet időnként szétesik, majd, amikor már úgy gondolnánk, hogy végre értjük, mi történik, ismét elkalandozunk. Elaprózódik a mondanivaló, kár érte, pedig tényleg nagyon egyedi a szerző stílusa, a felvetés pedig nagyon érdekes, mely szerint Gertrúdnak azért kellett meghalnia, mert valójában kathar volt. Egyszeri elolvasásra mindenképpen alkalmas a könyv, azonban ne várjunk tőle csodát, elsősorban a szerző valóban egyedi stílusa miatt érdemes adni neki egy esélyt.
Gertrúd királyné a haláltusáját vívja, miközben elkezdünk kalandozni térben és időben, és előbb-utóbb kiderül, milyen előzmények vezettek el a végkifejletig. Addig azonban annyi minden történik, hogy időnként elveszítjük a fonalat, a katarzis elmarad, kár érte, ebben a történetben sokkal több volt.
Gertrúd történetét mindenki ismeri Katona József drámájából, de mi van, ha az igazság valójában teljesen más volt? Akár egy izgalmas történelmi nyomozást is kaphattunk volna, azonban egy laza szövésű történelmi regény a jussunk, amelynek vannak nagyon szép pillanatai, rengeteg érdekes gondolattal és "aha" élménnyel, azonban valahogy mégsem tud összeállni egységes egésszé. A szerző többször elkalandozik, a történet szálai időnként elszakadnak, túl sokszor teszünk kitérőket a múltba és a jövőbe, ezért a sztori jelene nem túl acélos, így csak kapkodjuk a fejünket, hogy most akkor mi is történik? Mert bár valóban nagyon izgalmas gondolatokat tár elénk a szerző, mégiscsak kellett volna egy erős történet, ami összetartja a könyvet, ez azonban sajnos hiányzik. Pedig Gertrúdnál keresve sem lehetett volna találni érdekesebb főszereplőt, sok mindent megtudunk az ő koráról, még többet a közeli és távoli jövőről, a katharokról és sok minden másról, azonban az igazi dráma elvész a részletekben. Pedig a királyné sorsa igazi királydráma, amelynek apropóján nagyon sok mindenről szót ejt a szerző, csak éppen azt nem tudjuk meg, hogy milyen volt Gertudis. Sok minden kiderül az uralkodásról, a vallásról, néha még filozófiai magasságokba is emelkedünk, de mégsem üt akkorát ez a történet, mint lehetett volna.
Lehet, hogy bennem volt a hiba, és nem voltam eléggé nyitott erre a történetre, de én kicsit csalódott vagyok. Sok izgalmas és érdekes gondolatot olvastam, új megvilágításban láthattam a királyi családot, főleg András királyt, azonban én valahogy mégis úgy éreztem, hogy Gertrúd alakja valahol elveszett a történetben. Pedig ő egy nagyon erős és érdekes személyiség volt, nagyon kíváncsian vártam, hogy mi újat tudok meg róla, de ez inkább stílusbravúr, mint "rendes" történelmi regény, mindenképpen érdekes, amit felvet, de a sok ötlet, gondolat szétaprózódik, hiányzik a vezérfonal. A fókusz sokszor elvész, a briliáns mondatok nem tudják kifejteni erejüket, túl sok mindent akart elmondani a szerző, ezért végül szétesett a történet. Pedig nagyon egyedi a történelemlátása az írónőnek, sokszor rácsodálkoztam arra, hogy milyen egyszerű szavakkal tud elmondani nagy igazságokat akár az emberekről, akár a korról, akár bármiről, de sajnos mindez mindhiába, mert a történetszövés gyenge, ezért nem tud kibontakozni teljes mondanivalójában a sztori.
Nagyon sajnálom, hogy összességében nem tudott közel kerülni hozzám ez a könyv, pedig én nagyon igyekeztem, hogy megértsem, de a történelmi regények szerelmeseként sajnos maradt bennem hiányérzet. Elsősorban azoknak ajánlom, akik nem vetik meg az egyedit, a sajátos stílust, és nem klasszikus regényben gondolkodnak, hanem engednek a műfaji kísérleteknek. Mindenképpen értékelem a szerző valóban érdekes gondolatait, de nekem ez a csapongó történet nem tudott összeállni. Nagyon sok rész tetszett, azonban nem tudta mindvégig fenntartani az érdeklődésemet, nem ragadott magával a történet, annak minden eredetiségével együtt sem. Nem rossz a könyv, azonban egyszerűen nem nekem való, lehet, hogy másnak, aki nem ennyire történelmi beállítottságú, nagyon tetszene. A klasszikus történelmi regények kedvelőinek nem ajánlom, azonban ettől még ez egy nagyon érdekes alkotás, amelynek az eredetisége a legnagyobb erénye, ezért aki szereti a stílusbravúrokat, bátran tegyen vele egy próbát.
7/10
A könyvet az Európa kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
