Elsősorban a szovjet, de nyilvánvaló behatásai révén a keleti blokk tudományos-fantasztikus írott és mozgóképes hagyományait is jelentősen meghatározta az a kissé beképzelt művészetfelfogás, hogy mindenáron nagyon komplex és mély gondolatokat kell közvetíteni, még akkor is,…
Danny Boyle és Alex Garland mesterei azoknak a filmeknek, amelyek eleinte nem szólnak nagyot, de aztán megkerülhetetlen klasszikusokká válnak. Annak ellenére, hogy rendre jó munkát végez ez a páros (akár külön-külön is), első látásra a 28 nappal később-et én is egy nagyon jó…
A hollywoodi filmek körében egyre inkább azt a tendenciát venni észre, hogy egy alkotás vagy zéró ambícióval rendelkezik, vagy iszonyatosan túlvállalja magát. Nagyon kevés tudja megtalálni azt az egészséges középutat, hogy bár nem elégszik meg lustán felhúzott sablonokkal és…
Mielőtt másodszorra is belevágtam volna, az járt a fejemben a Hell kapcsán, hogy mennyire alulértékelt film. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan igazán erős darabnak sem tartottam, és őszintén szólva most, hogy ismét láttam, továbbra is ambivalens érzésekkel küszködök. De ennél a…
A 80-as évek olyannyira gazdag volt az atomcsapások szörnyűségeit bemutató sci-fikben, hogy eljött az a pont, amikor őszintén felmerült, hogy lehet-e még újat mondani a témában. Erre a kérdésre érkezett válaszul Raymond Briggs képregénye, majd az ebből készített film, amely…
A 80-as években (az időzítés kapcsán) kissé indokolatlanul hatalmas hidegháborús paranoia vette úrrá magát a filmvilágon. Sorban készültek a nukleáris katasztrófákat bemutató darabok, de még az olyan alkotásokba is beleette magát ez a rémület, mint az Űrodüsszeia…
Legutóbb a The Blood of Heroes-nál hagytam el a zseniális, ámde erősen kezdetleges megoldásokkal operáló 90-es évekbeli sci-fik fonalát, hogy most ezzel a darabbal vegyem fel. Amely talán nem annyira B-filmes, sőt, még egyfajta kultstátuszra is számot tarthat, azonban a Hardware…
Számomra az idei év egyik legjobban várt alkotása volt a Holnapolisz. Láthattunk már idén pazar filmeket, de a 2015-ös mainstream termését leginkább folytatások, előzményfilmek, spin-off-ok, remake-k és reboot-ok teszik ki. Brad Bird viszont nem az a vásári rendező. A Fantom…
Szerencsére vannak még alkotók, akik a remake szót nem az egyszerű pénzkeresés szinonimájaként aposztrofálják, hanem tényleg úgy gondolják, hogy egy korábbi alkotás meg tudnak valósítani egy sokkal teljesebb formában. A The Crazies például eredetileg egy Romero-horror volt,…
Andrew Niccol még 1991-ben írta meg egy oldalban azt a történetet, amely egy egész életét egy tévéműsorban töltő emberről szólt volna. A belőle készült forgatókönyv nagyon hamar milliókért kelt el, Niccol pedig egy tetemes összeget leakaszthatott azért is, hogy végül ne ő…
Élmény volt nézni az utóbbi időben, amit a sci-fik terén történt időutazós témában. Az elmúlt években ugyanis a szerzők mintha sorban egymásra akartak volna rálicitálni gondolatkísérletek terén (Looper, Időhurok, The Infinite Man), vagy éppen egy kevésbé szokványos…
Van az úgy, hogy tudja az ember, sokat nem várhat egy adott filmtől. Az ebben a cikkben felsorakozott darabokról nem sok dicsérő mondatot hallottam, különböző okokból mégis érdekelt mindegyik és adtam nekik egy esélyt. Hiba volt. Bár három különböző műfajú, hangulatú mozgóképről beszélhetünk ezen…
A tévéfilm szót sokszor szoktuk (és szoktam én magam is) pejoratív értelemben használni, pedig nem egy érdemes ehhez a médiumhoz fordulni, ha olyan vonásokat keresünk, amelyeket nem találni meg a mozifilmek mainstreamjében. Ennek a gondolatnak a fő képviselője mindig az HBO volt,…
Style over stubstance, azaz stílus a tartalom felett, szoktuk mondani azokra az alkotásokra, amelyeknek pazar képi világuk, atmoszférájuk stb. van, de történetileg messze nem tudnak felérni hozzá. A The Signal alapvetően nem tartozna ezek közé, mégis végig azt éreztem, sokszor…