Truman Show (1998)
2015. május 18. írta: danialves

Truman Show (1998)

Andrew Niccol még 1991-ben írta meg egy oldalban azt a történetet, amely egy egész életét egy tévéműsorban töltő emberről szólt volna. A belőle készült forgatókönyv nagyon hamar milliókért kelt el, Niccol pedig egy tetemes összeget leakaszthatott azért is, hogy végül ne ő rendezze meg. Ugyanis senki sem mert egy ekkora filmet rábízni az akkor még zöldfülű direktorra, és végül Peter Weirnél kötött ki a projekt. Aki több, mint 20-szor íratta át a szerzővel a forgatókönyvet, elsősorban azért, hogy sokkal könnyedebb legyen. És a Truman Show-n mintha látszana is, hogy megragadt valahol félúton az eredeti koncepció és egy vágyott cél között.the-truman-show-1.jpg

Truman (Jim Carrey) a világ első gyereke, aki egy tévéshow keretében nőtt fel. Ő erről azonban mit sem sejt, ugyanis egy hatalmas, mesterséges stúdióban él, ahol egy gyerekkori traumával elérték, hogy ne akarja városkája határain kívülre tenni a lábát. Főhősünk azonban egyre inkább vágyik arra, hogy felfedezze a világot (egyben pedig, hogy megtalálja régi szerelmét), és amikor bizarr dolgok kezdenek történni a környezetében, elkezdi megkérdőjelezni mindazt, amit az életéről addig gondolt.

Érdekes kettősség jelenik meg a Truman Show-ban, amelyet én is csak évek múltán tudtam felfedezni: elsőre a "megrendezett realitást" éhező emberek és az őket kiszolgáló média szatírájának tűnik (amelyet az első és utolsó képkockák tökéletesen foglalnak keretbe), és az idő előrehaladtával egyre könnyebb ezt meglátni benne, hiszen ma már még erősebbek ezek a hatások. Ugyanakkor a felszín alatt meghúzódik az ember elemi vágya a valódi élményekre a mesterkélt kapcsolatok és (az explicit termékelhelyezéseken keresztül kihangsúlyozott) tárgyak birtoklása által okozott boldogtalansságal szemben. Azonban mintha maga a film sem tudná eldönteni, üzenete szempontjából melyik oldal igazán hangsúlyos, és éles váltásokkal ugrál ide-oda a kettő között.

Truman erősen komikus menekülési kísérlete után például egy éles váltással már annak a Christofnak interjúját nézhetjük, aki addig csak néhány másodperc erejéig láthattuk a vásznon, ehhez képest viszont a film második fele már sokkal inkább Christof Show, mint Truman Show. Elengedhetetlen a másik oldal bemutatása is, de elképesztően zavaró, hogy milyen kiegyensúlyozatlanul oldották meg ezt. Főhősünk pont azokra a pillanatokra szorul a háttérbe, amikor karakterfejlődésének legfontosabb momentumai zajlanának, hogy helyette a másik szálon megkapjuk azt az expozíciót, ami eredetileg elmaradt.the-truman-show-25357354-1920-1080.jpg

Ugyanis a film első fele mintha sokkal inkább Seahaven világának szellemes apróságait akarná megrajzolni, amelyek utólag belegondolva sokkal fontosabb mozzanatok elől vették el a teret. Meg kell hagyni, Peter Weir rendezése zseniális abban, hogy a kukákon elhelyezett kameráktól a felkészületlen statisztákig az utolsó részletet is érzékletesen ábrázolja - az már más kérdés, hogy például nem sikerül következetesen fenntartani a látszatot, hogy a műsor rejtett kameráinak képét látjuk. Ugyanakkor hiába épít fel nekünk a film így egy szórakoztató világot, ha közben olyan fontos kérdésekre nem kapunk választ, mint hogy miért és hogyan tudja valaki az egész életét egy egész szerepnek szentelni, vagy hogy Truman hogyan éli meg, amikor ráébred egész addigi életének művi voltára. Valószínűleg ez is az oka annak, hogy bár Jim Carrey ezzel a szereppel mutatta meg drámai oldalát, sokkal inkább az Ember a Holdonban vagy az Egy makulátlan elme örök ragyogásában mutatott alakításait jegyeztük meg.

Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a Truman Show ne lenne zseniális és egyedülálló film, de mondhatni, olyannyira az, hogy végül már nem tud felnőni az alapötletből eredő lehetőségekhez. Csak a benne rejlő kiaknázatlan potenciál, illetve a kiegyensúlyozatlansága mondatja velem azt, hogy nem kifejezetten utolérhetetlen klasszikus, de ettől függetlenül egy minőségi és azóta is megismételhetetlen darab.

8,5/10

A Truman Show teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr517468486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

xhalapex 2015.05.18. 19:40:47

Rádöbben, hogy egy illúzióban él, az addigi valósága megszűnt létezni. Az egész film ennek a parának a megéléséről szól.
Mindenáron fel kell szabadítania magát, hiszen az egésznek súlyos tétje, hogy ne éljen egzisztenciális rettegésben. Átverve már nem tud létezni, mert rájött a valóságra.
Szerintem egy erős médiakritika a film, valamint ha nagyon akarom van egy vallás filozófiai éle is (előre elrendeltetés - szabad akarat).
Amúgy én rohadtul örültem, hogy szerepelt a rendező, mert nagyon hiányzott egy az egész rendszert megmutató isteni pozíció.
Nálam +1 pont :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.05.18. 20:02:07

@xhalapex: Én is örültem neki, szerintem kiderül a kritikából, hogy nem magával a szerepeltetésével volt a bajom. ;)

Egzisztenciális rettegés? Truman már akkor eldönti, hogy nem akar ebben a rendszerben élni (Fijire akar utazni Sylviához), amikor még semmire sem jött rá. Egyszerűen tudat alatt is irritálja, hogy mennyire mesterséges az egész élete, az összes emberi kapcsolata (aki pedig nem lett volna az, azt elvették tőle), ennek a folyamatnak inkább eredménye az, hogy rájön az átverésre, mint kiindulópontja.

Eleinte én is úgy fogtam fel, mint te, de szerintem a képünkbe tolt reklámok, Meryl álnegédessége mögött sokkal inkább egy olyan ember drámája rejlik, aki egész életében ezekben a mesterséges dolgokban (cuccok, kocsi, ház, feleség menetrend szerint) kereste a boldogságot, miközben a valódi érzéseiben és élményeiben kellett volna. Az, hogy itt ez a ráerőszakoltság kvázi még ki is van hangsúlyozva, szerintem csak a szatíra része.

Mr.Treeger 2015.05.18. 20:07:19

kedvenc részem, mikor a tükörre rajzol és azt mondja: ez ingyen volt. Imádom azt a részt. Laura Linney dermesztően jó.
De Marlon és Truman beszélgetése a hídon is remek. Tele van tökéletes apró részletekkel.
Érdekes, hogy a Pleasantville is ugyanekkor jelent meg, hasonló témában. Az is érdekes, hogy mind Seahaven, mind Pleasantville milliője hasonlóan az 50-es évek békebeli stílusát hozza.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.05.18. 20:09:28

@Mr.Treeger: Jaja, a Pleasantville-ről is akarok írni majd, bár ahogy emlékszem, ott a tévéműsor alapvetően csak plot device volt és nem igazán a médiáról akart szólni az a film.

Mr.Treeger 2015.05.18. 21:24:31

@danialves:
Igazából a TV-ben az egyén volt a hasonlóság. De érdekes volt a Truman Show-ban, mikor sorozatot ajánlottak a Trumannak, az is egy 50-es évekbeli kisvárosban játszódó bugyuta sorozat volt, mint a Pleasantville.
Bár a beszürkülés, a demagóg erkölcsi mantra azért lehetne médiakritika is.

xhalapex 2015.05.18. 22:03:21

@danialves: Mondjuk, tényleg igaz ez, hogy nem csak általában kritizálja a médiát, hanem van még egy mindentől független öntudatra ébredés sztori, ami egy begyöpösödött tömegembernek szól. Felhívás arra ,hogy lépjen ki a mókus kerékből a komfort zónájából és élje a saját érzéseit, ha erre gondolsz.

Bár én ezt nem tudom teljesen lehámozni a valóságshow és úgy általában a televíziós népbutításról, mivel a gagyi műsorok és a reklámok célja, hogy kitörölje belőled az elemi ellenállást a jó ízlés ellen elkövetett rombolással szemben.

Tehát a médiakritika szegmens nem csak a bulvárt és az elemi dolgok kiárusítását fikázza hanem úgy általában a társadalom züllesztését és fuldoklásának létét a konzum mocsokban, hiánymentes szájízzel.

Az egzisztenciális rettegésben való létezést arra értem, ha nem sikerül kijutnia.
Hogy mikor mire jön rá, arra pontosan nem emlékszem, mivel régen láttam a filmet, de ha jól emlékszem, akkor ott kezdődik a dolog, amikor leesik egy reflektor és a rádióban korrigálnak, meg valami esőgép gikszer is beköszön.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.05.19. 11:20:28

@xhalapex: Amikor leesik a reflektor (kb. a film második percében), még nem sejt semmit, igazából szerintem az első löket az, amikor az apját meglátja hajléktalanként, a második meg tényleg, amikor rádiós gebasz van.
De az említett Fiji meg elvágyódás már ezek előtt megjelenik.

Amúgy én nem akarom leválasztani a médiát róla, abszolút igaz, amit írsz, hanem pont erre akartam felhívni a figyelmet, hogy ez a vonulat szerintem egy sokkal nagyobb egész része.

Terézágyú 2015.05.19. 12:07:49

És mi történt volna vele, ha megkapja a szerelmét, és nem ragaszkodnak a saját színésznőjükhöz a készítők?...

Terézágyú 2015.05.19. 12:11:44

Mellesleg azért a valóságban egy ilyen műsor nem nagyon működhetne. EGY ember ugyanis nem tudja lekötni az embereket szerintem. Az összes szappanopera egy rakás egyenrangú szereplővel operál, mindegyikben van mindenféle külsejű és társadalmi állású illető.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.05.19. 12:26:50

@Terézágyú: Szerintem pont az volt annak a lényege, hogy a készítők ennyire ragaszkodnak a saját mesterkélt elképzeléseikhez, hogy még ennyi imprót sem engedtek meg.

De egyébként van abban valami, amit írsz - igaz, nagyon sok olyan realityt nem is láttunk, ami mással próbálkozott volna, annyira triviális, hogy kell egy rakás karakter. (Mondjuk ott van a Győzike show, az is kvázi EGY emberről - és a családjáról - szólt és szarrá nézték.)

Terézágyú 2015.05.19. 13:30:38

@danialves:
"Szerintem pont az volt annak a lényege, hogy a készítők ennyire ragaszkodnak a saját mesterkélt elképzeléseikhez, hogy még ennyi imprót sem engedtek meg"

Hát ez az, hogy itt csesz... rontották el... :)
Ha akkor engednek, akkor talán még ma is megy a Truman-show :)

Persze Truman szerelme nem is volt igazi szinésznő, illetve ha ő is szereti, akkor nem tudott volna hazudni neki...

"(Mondjuk ott van a Győzike show, az is kvázi EGY emberről - és a családjáról - szólt és szarrá nézték.)"

Ez is igaz. Ámbár évekig ez sem ment...

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.05.19. 14:12:40

@Terézágyú: Elrontották persze, de ugye azért érted, mi volt a dramaturgiai funkciója? :) Szóval nem lehet rávágni, hogy csak ezt vagy azt kellett volna csinálni.
Majd legközelebb ők is okosak lesznek. (Egyébként az eredeti forgatókönyv úgy ér véget, hogy a show folytatódik, vagyis inkább elölről kezdődik egy másik babával.)

Évekig az sem ment, de ez eredetileg inkább a főszereplő döntése volt, nem a közönségé.

kvadrillio 2015.05.19. 16:57:58

Jim Carrey.....NEM SZERETEM.

Zombi elvtárs · http://www.zombielvtars.blog.hu 2015.05.19. 20:22:53

Jim Carrey igazán abbahagyhatná már Mr Popper pingvinjei és hasonszőrű retardáltságok gyártását. Ha egyet láttál egy ilyenből, akkor nagyjából az összeset láttad, és ez feljogosít rá, hogy látatlanul is utálhasd őket. Az Ace Ventura és a Dumb és Dumber első része természetesen nem tartozik ebbe a kategóriába, mert azok jók. :)

korzo 2015.05.20. 10:58:34

Az egyik kedvenc filmem, zseniális (a mai napig élénken él bennem az a pillanat, amikor nekiütközik a "horizontnak").

@kvadrillio, és pld. ezeket láttad már tőle?:
- Mi lenne ha? (The Majestic)
- Ember a Holdon
- Egy makulátlan elme örök ragyogása

giskard reventlov 2015.05.20. 12:03:31

Jim Carrey nekem már a Kábelbarát-ban is megcsillogtatta a drámai oldalát, csak ott még le kellett hámozni róla azt a mázat, amivel befutott, a gumiarcúságát. Amennyire én tudom, kevesen is értékelik azt a filmet.
Ettől persze a Truman show az egyik kedvencem Carrey-től, szívesen nézem, amikor színészkedik. És maga a film is a zsenialitás határán van.

Gukker 2015.05.20. 14:17:38

@Terézágyú:
"EGY ember ugyanis nem tudja lekötni az embereket szerintem."

Az egyik legsikeresebb tv-show volt Japánban:
www.tofugu.com/2014/01/07/nasubi-the-naked-eggplant-man-who-lived-off-sweepstakes/

Terézágyú 2015.05.20. 16:26:24

@Gukker:
Igen igen, valamelyik skandináv országban meg egy egésznapos kötögetőműsor volt igen sikeres, meg ilyenek...

Egyébként kiderült a filmből, hogy mit adtak olyankor, amikor Truman egész nap az íróasztalánál ült, és dolgozott?

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.05.20. 16:57:09

@korzo: Szerintem mindenkiben a mai napig él az a pillanat. :)

@Terézágyú: Pl. flashbackeket? A Sylviával kapcsolatosat úgy adták le, hogy közben Truman az ebédlőasztalnál agonizált.
süti beállítások módosítása