Danny Boyle és Alex Garland mesterei azoknak a filmeknek, amelyek eleinte nem szólnak nagyot, de aztán megkerülhetetlen klasszikusokká válnak. Annak ellenére, hogy rendre jó munkát végez ez a páros (akár külön-külön is), első látásra a 28 nappal később-et én is egy nagyon jó filmként raktároztam el - hogy aztán, amikor évekkel később sem találtam igazán hozzá foghatót a zsánerben, egyre jobban elkezdjek odafigyelni a zsenialitására.

Jim (Cillian Murphy) egy hónapos eszméletvesztés után ébred egy kihalt kórházban. A vészjóslóan üres, magából a pusztulás szagát árasztó London utcáit járva sejti, hogy valami nagyon súlyos dolog történhetett, de a helyzet tragikusságát még igazán akkor sem fogja fel, amikor a hihetetlenül agresszív fertőzöttek megtámadják. Újabb és újabb túlélőkre találva az ebbe a világba kissé későn érkezett Jim pedig rendre különböző, de nagyon is határozott elképzelésekkel szembesül, van-e még remény ebben a szituációban.

Nem tisztem eldönteni, hogy tudatos volt-e Alex Garland részéről, hogy az egyre inkább röhejessé váló csoszogó élőhalottakat villámgyors, veszett szörnyekké változtatta, azonban ez mindenképpen hozzátett ahhoz, hogy a 28 nappal később stílusos, és a műfaj korábbi darabjaihoz képest sokkal feszültebb és rémisztőbb darabbá váljon. Ugyanakkor a lényegi változtatás nem ebben rejlett, hanem, hogy feje tetejére állította a zsáner felfogását: nem az emberekről beszélt zombiként (mint ahogy azt a Holtak hajnala kapcsán elterjedő konzumerizmus párhuzam tette), hanem a zombikról emberként. Az egyik karakter ki is mondja: "It's just people, killing people.", a hátborzongatóan zseniális finálé (John Murphy instant klasszikussá vált témájával) pedig rögtön rá is kontráz erre, szinte teljesen elmosva a határokat.

Sajnos a lezárás eléggé kifogja az addig remekül építkező film vitorlájából a szelet, pedig még azt sem lehet mondani, hogy a filmes szempontból fillérekből dolgozó, és nem egyszer barkácsmegoldásokhoz nyúló Danny Boyle túl sok kompromisszum megkötésére kényszerült volna. És itt nem a vizualitásba és a történetmesélésbe is beszivárgó brutalitásra kell (csak) gondolni, a 28 nappal későbbnek ugyanis pont az ad egy nagyon nyers bájt (ha lehet ezt a kifejezést egy zombihorrorra használni), hogy az egész stáb kreativitását folyamatosan a szűkös lehetőségek pumpálták. És ha úgy hozta a helyezet, a rendező a saját kertjében filmezte az eget, vagy éppen különböző kamerák használatával ért el a fertőzöttekhez tartozó, jellegzetesen darabos képsorokat.

Éppen ezért nehéz lenne még egy olyan alkotást mondani, amelyet minimális erőforrásai, folyamatos nehézségei ennyire pozitív eredményekre sarkalltak volna. Ez a produkció azonban nem csak egy lesajnáló "baromi jó a 9 milliós büdzsé ellenére is" értékelést érdemel, ugyanis ezt félretéve is az egyik legmeghatározóbb alkotás tudott lenni a műfajában. És ha nincs az a befejezést, még a leggyönyörűbben végigvitt koncepció is lehetett volna...

9/10

A 28 nappal később teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán