Csak egy maradhat. Hogy miért is, az nem igazán derült ki tiniéveim egyik kedvencéből, de kit érdekelt, amikor egy utánozhatatlanul hangulatos, remekül vágott, dögös Queen és Michael Kamen zenével fűszerezett, kardcsatákkal teli kalandfilm sikeredett az egymás fejét szakmányban…
Hollywod utánozhatatlanul cinikusan tud saját magáról filmet rendezni. A csillogás mögött megbújó kegyetlen valóságot, vagyis azt, hogy a színészek, rendezők, írók csak addig számítanak, ameddig sztárnak minősülnek, utána azonnal elfelejtik őket, illetve az, hogy mennyire tudja deformálni a lelket…
A Dwayne Johnson és Kevin Hart nevével fémjelzett mozifilmek valamilyen szinten mindig zsákbamacskának bizonyulnak. Előbbi esetében fennáll a veszélye annak, hogy valami nagyon elcsépelt, C kategóriás akciócsodát fogunk látni (a kínosabbnál kínosabb komédiákról nem is…
Ha nem tudnám, hogy egy dán moziról van szó, nem lenne nehéz kitalálni: az európaiakra mindig is jellemző volt, hogy hazafias önigazolás helyett önmarcangoló moralizálással töltötték meg műveiket, ennek az Eye in the Sky vagy a szintén dán Egy háború egészen friss bizonyítékai. Az Under sandet pedig…
Az Afganisztánban már másfél évtizede uralkodó állapotok is megértek már jó néhány feldolgozást, legutóbb például a britektől láthattunk egy thrillert, illetve a dánoktól egy tárgyalótermi drámát. Ezek a produkciók is mutatták, hogy már erről a háborúról is csak akkor…
Vannak filmek, amelyeket a nosztalgián kívül a brutálisan jó szinkron miatt nem lehet elégszer megnézni. A Ford Farilane kalandjai erre a legjobb példa, de a Steven Seagal - életmű ezen rendkívül hangulatos kis darabja nálam nagyon erősen a topligában tanyázik már hosszú-hosszú…
Mint minden világhírű alkotó esetében, Martin Scorsese kapcsán is hamar jelentkezett az a hatás, hogy a legjobbjain felbuzdulva a rajongók elkezdték felkutatni, majd feldicsérni korai zsengéit. Ennek leginkább az Aljas utcák esett áldozatul (közvetve pedig én), amely - főleg a…
Akármennyire is bizonyítottak tavaly az Agymanókkal, a Pixar a szememben még mindig nem mosta le magáról azt a vádat, hogy történeteik egyre kevesebb eredetiséggel, valójában ugyanazt a formulát megvalósítva érkeznek. A klasszikus vált Némó nyomában második része esetében pedig azért is volt…
Csak Fanfan. Csak egy jó kis kalandfilm, mégis felejthetetlen. Szeretném leszögezni, hogy egyetlen igazi Tulipános Fanfan volt, van és lesz, ő pedig Gérard Philipe. 2003-ban készült ugyan egy teljesen felesleges remake Vincent Perez és Penélope Cruz főszereplésével, de azt eddig csak…
Először egy Verne-regényben találkoztam a hőssel, aki megrendelte a saját halálát, hogy aztán hamar meggondolja magát, és elképesztő kalandok árán végül sikeresen elkerülje azt. Azonban úgy néz ki, másokat is megihletett ez a téma, például a holland Belcamponak is volt…
A zene egy nemzetközi nyelv, amellyel el lehet mondani minden olyan érzelmet, melynek leírására nincsenek szavak. Ennio Morricone rengeteg filmzenét szerzett, de talán ebben az alkotásban mutatkozhatott meg igazán a zsenialitása. A kétórás játékidőben rendkívül kevés a szöveg,…
James Wan filmje mára megkerülhetetlen, ha horrorról beszélünk. A Fűrészt ugyanakkor nehéz lenne egyértelmű mérföldkőnek mondani: ha kis költségvetésű torture pornt keresünk, a Kocka már ott van előképként, önmagában pedig sem témája, sem híressé vált fordulata nem…
Egy olyan esős szombat délután, amikor ezt a bejegyzést írom, egy hozzám hasonló gourmet a legszíveseben az ízlelőbimbói kényeztetésésre összedobna egy igazi ínyenc vacsorát, amely legyen mondjuk boeuf bourguignon természetesen szigorúan Julia Child recepje alapján. Desszertnek…
Az előzetest megnézve nehezen tudtam elképzelni, hogy miről fog szólni az Eye in the Sky: egy rakás ember rágódik egy filmen keresztül azon, hogy kilőjenek-e egy rakétát? Azonban sem a készítők, sem az alkotók vertek át, ez az alkotás valóban egy háborús szituációba helyezett kamaradráma, amely a…