A 80-as, 90-e évek fordulójától a hősies, és a bürokratikusnak tűnő rendelkezések fogságától szabad rendőrök és párosok bűvöletében élt a filmvilág. Természetesen korábban is voltak már ilyen próbálkozások bőven, de a Halálos fegyver- és Die Hard-szériától kezdve egyenesen szinte kötelező toposza…
Mindenki szidja a Vajna-rendszert, ugyanakkor, ha nehezen is, de kezdünk visszatalálni a moziba, ha honi alkotás érkezik, és ez az elmúlt évek siralmas termése után igenis szép eredmény. A filmipar felébredni látszik a hosszúra nyúlt tetszhalálból, egyre több külföldi produkció forog nálunk,…
FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok
2005-ben úgy tűnt, már leáldozott Shane Blacknek: az őt híressé tévő akció-komédiák és akciósztárok a 90-es évek második felében szép lassan kihaltak, ő pedig ezzel munka nélkül maradt. Azonban nem adta fel a küzdelmet, és amikor…
16 év telt már el a 2000-es évekből, ami nem tűnik soknak, de arra bőven elég, hogy elfeledjük, mekkora reményekkel és kétségekkel futottunk neki anno az új évezrednek. A filmipar sem vonhatta ki magát ebből a felfokozott várakozásból, több mozi is készült erről az…
James Wan azon kevés alkotók közé tartozik, akikre a "tisztességes iparos" kijelentést egyáltalán nem lesajánlóan kell használni, hiszen az első két Insidious-szal vagy éppen a Démonok közöttel bizonyította azt, hogy nem csak a fesztiválkedvenc indie és művészhorrorok képesek értéket képviselni a…
Charlie Kaufmant forgatókönyvíróként mindig is az irracionalitást a mindennapokkal teljesen természetesen vegyítő művek jellemezték, és egyik legjobb munkája, az Egy makulátlan elme is mintapéldája ennek. Egy olyan világban járunk, ahol teljesen természetessé vált, hogy egy…
Klasszikusként emlegetni még senkitől nem hallottam a Megamindot, viszont ennek ellenére meglepően pozitív fogadtatása volt és dicsérő vélemények övezik mind a mai napig. Ez pedig szinte kivétel nélkül a biztonsági játékokra jellemző, amelyek ahhoz nem vállalnak eleget, hogy…
Ha jól sikerült horrorfilmes újrázásokra gondolok, nekem első blikkre a Holtak Hajnala (Zack Snyder 2004), az amerikai A kör (Gore Verbinski, 2002), A sziklák szeme (2006, Alexandre Aja), és jelen kritikánk tárgya, a Tom Savini által 1990-ben elkövetett Az élőhalottak éjszakája ugrik be először. Még…
Hányszor néztél rá az okostelefonodra az elmúlt néhány percben, hogy érkezett-e új üzeneted? Ha hazaérsz, az az első, hogy bekapcsolod a számítógépet és megnézed az email-jeidet? Mennyi időt töltesz el naponta azzal, hogy a barátaiddal/kedveseddel chat-elsz? Ha még egyedül vagy, nyilván sokat, mert…
Úgy tűnik, a korlátlan nosztalgia korát éljük, ahol részben a direktebb párhuzamokat gyártó folytatások, remake-ek és rebootok, részben csak a korszellemet idéző (Rendes fickók) vagy a klasszikusok örökségét saját szemléletükben folytató darabok (Creed) próbálnak építkezni a 20-30-40 éve létezett…
Számos okból szokás a Cápát mérföldkőnek tartani, például rögtön Spielberg karrierje, és az ő atmoszférateremtő-félelemkeltő eszközeinek továbbélése szempontjából egy abszolút megkerülhetetlen darab. Ezen felül az is köztudott, hogy az addig hagyományosan gyenge…
Power kritikáját itt olvashatjátok.
A svédeknek rengeteg erényük van, de abba sajnos beletörött a bicskájuk, hogy egy kiváló regényből remek vígjátékot tudjanak készíteni. Jonas Jonasson első művével világhírre tett szert, méltán, hihetetlenül vicces regényt sikerült összehoznia, de nem csak ebben…
Shakespeare Rómeó és Júliája akkor is remekmű, ha musical formában születik újjá a filmvásznon, az 50-es évek végének Amerikájába áthelyezve. Az avoni hattyú alkotása azért időtlen, mert örök emberi érzelmekről (szerelem, gyűlölet, barátság, stb.) és a minden korban…
A Bite című friss indie horror kapcsán egyből a Contracted című, Eric England által elkövetett hasonszőrű alkotásra assziciáltam, és ezzel a megérzéssel nem is lőttem nagyon mellé. A két film között feltűnő a hasonlóság: mindkettő egy esendő női karaktert állít a…