Egy olyan esős szombat délután, amikor ezt a bejegyzést írom, egy hozzám hasonló gourmet a legszíveseben az ízlelőbimbói kényeztetésésre összedobna egy igazi ínyenc vacsorát, amely legyen mondjuk boeuf bourguignon természetesen szigorúan Julia Child recepje alapján. Desszertnek megfelel egy fincsi madártej (ami legyen most mondjuk epres, igaz, hogy a szenzon vége felé járunk, de azért egy recept még belefér szerintem)? Csak egy jó alaprecept kell hozzá, azt pedig már régen megkaptuk a konyhaművészet nagyasszonyától. Amerikai nők milliói tanultak főzni Julia Child gigantikus és korszakalkotó szakácskönyvéből, amelynek címe a Mastering the Art of French Cooking volt. A nem éppen modellalkatú hölgy túl az ötödik X-en kezdett tévés karrierbe, a gasztronómia egyik meghatározó egyénisége lett. Julie Powel nem jutott ilyen magasságokba, azonban az ő átlagos életét is megváltoztatta Julia Child, ugyanis egy szép napon úgy döntött, egy év alatt lefőzi a híres könyvben található összes receptet, és erről blogot fog írni. Ma már ő is sikeres írónő, a két hölgy életéből pedig Nora Ephron rendezett egy ínycsiklandozó mozit, amelyben megfelelő arányban elegyítette a romantikát, az életrajzi elemeket és a dramaturgiát, de mégsem a két Julia az igazi főszereplője ennek a kiváló alkotásnak, hanem a főzés maga, amely hitem szerint nem egy kötelezően letudandó házimunka, hanem művészet, és a kreativitás kiélésének egy nagyon élvezetes formája (azért a teljesség kedvéért hozzátenném, hogy jelen pillanatban a saját kedvemre alkotok, se férj, se gyerekek nem követelik a vacsorát minden este).

Julia Child (Meryl Streep) férjével, Paul-lal (Stanley Tucci) Párizsba költözik, és mivel nem akar otthon unatkozni, kitalálja, hogy beiratkozik egy francia szakácsiskolába. Sok évvel később, egy másik korban, Julie (Amy Adams) úgy érzi, semmit sem ér az élete, majd férje, Eric (Chris Messina) biztatására belevág a blogolásba. A két nő élete ha nagyon lazán is, de összekapcsolódik, mindkettőjüknek meg kellett vívnia a maga harcait, hogy változtatni tudjanak az életükön, és sikereket érjenek el azon a területen, amelyhez a legjobban értenek, vagyis a konyhaművészetben...

Két önéletrajzi könyből hozta össze Nora Ephron a forgatókönyvet, ezek közül az egyiket, Julia Child-ét én is olvastam (kiváló írásmű, mindenkinek csak ajánlani tudom), és mivel nem most kezdte a pályát, remekül fonta össze a két női sors szálait, amelyek térben és időben nagyon is távol esnek egymástól, mégis sok hasonlóságot lehet felfedezni közöttük. Mindkettejüknek rendes férje van, aki abszolút mellettük áll, és segít nekik megvalósítani önmagukat (Julie-nál azért akad egy kis haragszomrád, csak, hogy mégse legyen annyira idilii a történet, és legyen egy kis konfliktus is). Mindketten szenvedélyesen szerettek főzni, rengeteget dolgoztak a céljaik elérése érdekében, és végül siker koronázta fáradozásaikat. Nyilván nem kicsit lett idealizálva a valóság, de csak annyira, hogy még hihető legyen (és ne gondoljunk el olyan apróságokon, hogy a nem túl fényes közalkalmazotti bérből élő Julie vajon miből finanszírozta a királyi lakomák költségeit, de tényleg ne legyünk rosszmájúak, fúj). A humor és a romantika sem hiányzik ebből a kedves filmből, amely azonban egyáltalán nem habos-babos lányregény, hanem egy nagyon profin kivitelezett gasztromozi, amely tökéletesen szórakoztat, miközben még a tartalmat sem nélkülözi.

Elsőre meredeknek tűnik egy gasztroikon és egy nálunk teljesen ismeretlen amerikai bloggerlány történetét összeboronálni, mégis abszolút fogyasztható a végeredmény. Ne várjunk veretes mondanivalót, az nem nagyon van, viszont nem is szájbarágósan sulykolja belénk a rendezőnő a mondanivalót, mely szerint egyrészt minden sikeres nő mögött egy megértő férj áll, másrészt pedig kőkemény melóval minden álmot valóra lehet váltani. Szerencsére nem szirupozta túl Nora Ephron a filmet, de azért lássuk be, ez a mozi bizony a hölgyeknek készült, a két női karakter sokkal erősebb vonalakkal került megrajzolásra, mint az őket hűen segítő férjeiké. És természetesen Julia Child sokkal hangsúlyosabban van jelen a történetben, a kedves Julie inkább csak végszavaz neki, de ezt annyira bájosan teszi, hogy egyáltalán nem zavaró ez a nem túl feltűnő, de mégis meglévő aránytalanság.

Jól sikerült keverni az idősíkokat, döccenő nélkül tűnik át Julia Child és Julie Powell világa egymásba, egyszerre állít méltó emléket a rendezőnő a konyhaművészet nagyasszonyának, és mutatja be egy fiatal írónő szürke életének fordulópontját. Mégis a gasztronómia uralja a képsorokat, akinek ettől a filmtől nem jön meg az étvágya, és nem kezd receptek után kutatni a neten (vagy jobb esetben a saját szakácskönyvgyűjteményében), az tökéletesen immunis az ízek és a gasztrokalandok iránt. Zamatos kis filmecske, amelyet nem fűszereztek túl, nem sóztak el, és szerencsére nem is cukroztak túl.

Merly Streep - et természetesen ezért az alakításáért is Oscar-díjra jelölték, és mint mindig, most is méltán, hihetetlenül magabiztosan egyensúlyoz a ripacskodás határán, és tökéletesen idézi meg Julia Child alakját. Amy Adams bájosan és tehetségsen alakítja Julie-t, Stanley Tucci szokásához híven kiváló Paul szerepében, Chris Messina hozza a kötelezőt.

Nem egy filmtörténeti remekmű, de a saját műfajában egy kiemelkedő alkotás, amelyet a jól megírt forgatókönyen és karaktereken túl a színészi alakítás emel ki a középszerűség mocsarából. Élettel teli, szívhez szóló igaz mese, amelyet jó nézni, és nem fekszi meg a gyomrunkat. Erősen javasolt bekészíteni egy jó kis szakácskönyvet, mert ettől a filmtől tuti biztosan megjön a kedvünk a konyhatündérkedéshez. Bon appétit!

8/10

A Julie & Julia - Két nő, egy recept teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.