James Wan filmje mára megkerülhetetlen, ha horrorról beszélünk. A Fűrészt ugyanakkor nehéz lenne egyértelmű mérföldkőnek mondani: ha kis költségvetésű torture pornt keresünk, a Kocka már ott van előképként, önmagában pedig sem témája, sem híressé vált fordulata nem jelentett valódi újdonságot. Azonban ez a darab éppen azért mondható kiemelkedőnek, mert ezek együtt mind megvannak benne.
A Kockához hasonlóan itt is egy véres logikai játékban ébrednek hőseink, azonban hamar megtudjuk, hogy itt nem egy misztikus dobozba, hanem egy kegyetlen gyilkos karmai közé kerültek. Wan és írótársa, Leigh Whannell azzal kerüli ki az egy helyszínes koncepciók csapdáit, hogy ezeket a háttérinformációkat, valamint a nyomozás eseményeinek flashbackjeit darabolja be a szobában zajló történések közé. Ezzel pedig rögtön egy, a Hetedik nyomdokaiban járó brutális krimivé is változtatja művét, amely nagyjából ennek köszönheti, hogy nem sorolható be az alantas szórakozást ígérő torture pornok tömegébe. Ugyanis a detektívek munkája nyomán kirajzolód gyilkosságsorozat mindegyik gyomorforgató állomása egyben egy morális vagy filozófiai dilemmát is jelképez - igaz, nem feltétlenül kidolgozott formában.
Éppen ezért tartózkodnék attól, hogy ennek komoly jelentőséget tulajdonítsak: a lezárás kapcsán bár mély gondolatiságról szokás beszélni, Wan éppen azt a drámát felejti el kidomborítani művében, amellyel ez valóra válhatna. Szereplőinek döntései ugyan illenek a koncepciója, de ahhoz nem elég alaposan körüljártak, hogy valódi mondanivalót lehessen megfogalmazni belőlük, a végső csavar pedig így csak arra jó, hogy rávilágít az antagonista motivációjára. Ráadásul pont a korábbi áldozatok révén rajzolódhatna ki igazán az ő "munkamódszere", de azok montázsszerűen történő bemutatása még egyes esetekben azt sem teszi világossá, hogy miért ők váltak célponttá, a játszma logikájáról már nem is beszélve.
Az ambíció azonban mindenképpen dicséretes a Fűrészben, elvégre igen kevés torture porn próbálja meg egy értelmes keretbe fűzni a vászonra álmodott gore-áradatot. Arról nem is beszélve, hogy Wan erőfeszítéseit elsősorban a szűkös erőforrások leküzdésére kellet, hogy fordítsa: a pénzhiány miatt kizárólag belső terekben, ráadásul forgatási helyszínként ugyanabban a raktárban dolgozott, ez azonban néhány kínosan nyilvánvaló példát (parkolóház...) leszámítva egyáltalán nem látszik a végeredményen.
A Fűrész tehát egy véresebb, de dráma tekintetében vérszegényebb újragondolása a legkegyetlenebb krimiknek, ugyanakkor ha azt veszem, ezt az eredményt milyen többszörösen is kényes helyzetből érte el, megsüvegelendő ez a teljesítmény is. Wan és Whannell fillérekből hozott létre egy egyedi koncepciót, amely emlékezetes pillanataival hamar beírta magát a popkultúrába.
8/10
A Fűrész teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán