Ahhoz képest, hogy a western elvileg halott műfaj lenne, az utóbbi időben úgy tűnik, még pislákol benne valami élet, csak éppen azt a mainstreamen kívül kell keresni. A Bone Tomhawk (egyelőre) még mozipremierig sem jutott el, így valószínűleg nem is lesz belőle korszakalkotó…
A filmművészet azon alkotók által megy előre, akik nem félnek bátran kísérletezni, akiket nem érdekelnek a sablonok, folyamatosan újszerű dolgok megvalósításán törik a fejüket. Ma már nehéz radikálisan újat mutatni, de a múlt század elején még nagyon gyerekcipőben járt a…
Monty Pythonék nem ismertek se Istent, se embert, ha humorról volt szó. Attól sem riadtak vissza, hogy a vallásból csináljanak viccet, bár azért még tőlük is elég necces volt Jézus történetének kifacsarása, de szerencsére annyira szellemesen tették a dolgukat, hogy nem kövezték meg őket, sőt, még…
A 2013-as Blue Ruin (kritika itt) már egyértelműen jelezte, hogy érdemes lesz odafigyelni a jövőben Jeremy Saulnier rendezőre, aki legújabb filmjével nem is okozott csalódást. A Blue Ruinnal ellentétben a Green Roomnak sikerül olyan hatást elérnie, ami még napokkal később is megmarad az emberben,…
Kell egy csapat. Mert anélkül nincs foci. És nekünk annyi év után végre van csapatunk! Nőiesen bevallom, alapjáraton tökéletesen hidegen hagy a "lányfoci" (egykori játékos sógorom miatt nálunk az amerikai futball minősül igazi focinak), véletlennek gondoltam, hogy kint vagyunk az Eb-n, nem is néztem…
Matt Cook a Triple 9 forgatókönyvírójaként meggyőzött arról, hogy remekül ért az erkölcsi mondanivalóval rendelkező filmekhez, a heist mellett pedig a western az a műfaj, ahol ezt a leginkább kamatoztatni lehet. Nem is tartottam véletlennek, hogy a The Duel címre hallgató munkája…
Sziasztok, 20legendd vagyok, még új itt a blogon. A nevemmel korábban találkozhattatok már néhányszor a Sorozatjunkie vendégblogger szekciójában, ám a jövőben itt tervezem publikálni a gondolataimat, elsősorban ismeretlenebb filmekről, sorozatokról. Íme az első írásom…
Drake Doremus a Like Crazy-vel és a Breathe Innel már bizonyította, hogy egészen egyedi látásmódban képes megközelíteni a romantikus mozikat - legújabb filmjéből pedig sokan éppen ezt hiányolták már az első képek láttán is. Az Equals képi világa, alapötlete valóban erősen emlékeztet jó pár…
A hatvanas években is volt nyár, Balaton, tömeg és már akkor is bármit megkaphatott bárki, ha volt hozzá elég pénze. A veréb is madár hatalmas siker volt a maga idejében, amelyet meglepő módon nem tiltottak be, pedig nem sokkal volt kevésbé rendszerkrtikusabb alkotás, mint a…
Miért gondoljuk, hogy tudjuk, mi a jó egy olyan embernek, aki a saját világában él? A tudomány, a pszichológia, az orvosok által nyújtott szakmai segítség pótolhatja az érzelmeket, amelyekre minden emberi lénynek szüksége van? Ha közel kerülünk valakihez, aki nem a civilizált…
A fene se gondolta volna, hogy Mike Flanagan rendező (Oculus, Absentia) ugyanabban az évben két nagyszerű filmmel is megörvendeztet bennünket! Nem is olyan rég emlékeztem meg a Hushról, ami a home invasion filmek műfaját rázta fel egy kicsit azzal, hogy egy süketnéma hölgyet helyezett…
Jean-Marc Vallée az elmúlt két év alatt igazi színészek kedvence rendezővé nőtte ki magát, miután előbb két Oscart, majd két jelölést tudott begyűjteni filmjeivel színészeinek. Most pedig korunk egyik legjobb férfi sztárjával, Jake Gyllenhaallal állt össze, ez az alkotása azonban messzire elkerülte…
A függetlenség napja a 90-es évek egyik megkerülhetetlen alkotása, maradandó voltát pedig érzésem szerint nemcsak a nosztalgiának köszönheti, hanem annak is, hogy minden bárgyúsága és giccses túlzása ellenére egy rettentően emberközeli produkció maradt, amely éppen annyira…
A független filmekre ritkán jellemző, hogy nagy ötletekkel próbálnak lenyűgözni, megkülönböztető jellegüket általában éppen az adja, hogy hétköznapi embereket mutatnak meg hétköznapi helyzetekben, és mindenféle filmes túlzás nélkül próbálnak egy hatásos alkotást kihozni. Ehhez képest pedig itt van…