Az Afganisztánban már másfél évtizede uralkodó állapotok is megértek már jó néhány feldolgozást, legutóbb például a britektől láthattunk egy thrillert, illetve a dánoktól egy tárgyalótermi drámát. Ezek a produkciók is mutatták, hogy már erről a háborúról is csak akkor van értelme mesélni, ha adott hozzá egy egyedi koncepció, amely egy új oldalát képes megmutatni az országban kialakult helyzetnek. Nyilván nem egy ilyen könnyed darabtól kell azt várni, hogy majd más perspektívába helyezi a konfliktust, azonban a Whiskey Tango Foxtrotnak kicsit mégis sikerül ez: szemléletén keresztül valami olyat láthatunk meg Afganisztánból, amit a klasszikus háborús darabokból nem.

Kim Baker (Tina Fey) riporter kalandjai eleinte a szokásos kultúrsokk-sablonokból építkeznek: amikor az iraki háború kitörésekor kabuli kollégáit átvezénylik az új hadszíntérre, az addig íróasztal mögött dolgozó nő úgy dönt, jelentkezik a pótlásukra. Ez egyrészt jelenti azt, hogy kezdetben igencsak alkalmatlan módon áll az előtte álló feladathoz, másrészt, hogy egy olyan világba kerül, ahol számára minden szokatlan és bizarr. És ez nem csak a helyi szokásokra értendő: az újságírók lakhelyén pornófüggő tolmácstól az akcentust színlelő biztonságiakon át a szexuális ajánlatokat tévő államügyészig mindenkinek van valami defektje.

Nem elvitatva, hogy ezekből a figurákból és élethelyzetekből nagyon kellemes hangulat, illetve humor származik, azt semmiképpen nem lehet a filmtől várni, hogy ezzel hiteles képet ad az afgán fővárosban uralkodó állapotokról. Kabult mindvégig a nyugati turista szemén keresztül látjuk, és a legtöbb esetben sokszor még csak nem is a környezet, hanem a riporteri enklávé mikrokozmosza van a középpontban. A Whiskey Tango Foxtrot igazi egzotikumát tehát nem a helyszín érzékletessége, hanem főként az alkalmazkodás problémái jelentik: érdekes egyszerre kinevetni és belegondolni, hogy például nőként a pisilés vagy a férfi tolmácsokkal érintkezés mekkora probléma lehet a világ túlsó felén.

Ahogy azonban a játékidő előrehaladtával Kim egyre jobban megszokja a körülményeket, az alkotás is egy komolyabb hangvételre vált, elsősorban az újságírói felelősség kérdésére, valamint az izgalmas, de alapvetően nem normális életvitel fenntarthatóságára helyezve a hangsúlyt. Ezzel egyértelműen egy kevésbé szórakoztató szakaszához érkezik a film, ráadásul a forgatókönyvnek kell egy kis idő, mire itt is el tud szakadni az elődök által megfogalmazott gondolatoktól. Ettől függetlenül túlzás lenne azt állítanom, hogy a Whiskey Tango Foxtrot sok újat mond a témában, de legalább valamennyire a konkrét helyzetre igyekszik reflektálni általános igazságok megfogalmazása helyett.

Összességében pedig a mű rengeteget köszönhet a Glenn Ficarra - John Requa rendezőpárosnak, akik már az Őrült, dilis, szerelemmel is megmutatták, hogy kellő érettséggel és odafigyeléssel egy elcsépeltnek tűnő témából is képesek egy emlékezetes és szerethető filmet faragni. A Whiskey Tango Foxtrot pedig ugyanerre bizonyíték: lehet, hogy nem látni benne eget rengető üzeneteket, sokkoló drámát és őrületesen vicces poénokat, de mégis intelligens gondolatokat közvetít, egy-egy alakja vagy jelenete garantáltan meg fog ragadni bennünk, fináléja pedig minden közhelyessége ellenére is rendkívül megható. Éppen ezért mindenkinek bátran tudom ajánlani!

7,5/10

A Whiskey Tango Foxtrot teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán