Krzysztof Kieslowski Három szín-trilógiája máig kiemelt helyet foglal el a filmművészetben, annak ellenére, hogy látatlaban semmi nem utal arra, hogy kiváló darabokkal lesz dolgunk. Vegyük például az első részt: számos alkotást láthattunk már a gyászról és a gyász…
Kellemetlenül cinikusnak éreztem azt a feltételezésemet a Jutalomjáték kapcsán, hogy ha nem magyar lenne a rendezője, valószínűleg messzire elkerülte volna a hazai mozikat, azonban tényleg ez a helyzet. Edelényi János alkotása ízig-vérig tévéfilm, már a terem közepéről is…
The Man Who Laughs kritikáját itt találjátok
A 2016-os év igazi diadalmenet volt a magyar film szempontjából, ráadásul a Filmalap támogatta alkotások palettájáról általam is hiányolt műfaji darabok dominálták ezt a sikertörténetet. Éppen ezért nagy reményekkel várhattuk A martfűi rémet is, hiszen…
Mielőtt belevágnánk, valamit le kell szögeznem: amikor beültem megnézni Atom Egoyan legújabb filmjét semmit sem tudtam róla, azon kívül, hogy elvileg nagyon jó. És bár az írásomban sem szeretnék igazán spoilerezni, de nehéz úgy beszélni a filmről, hogy az ember ne is sejtessen lényeges dolgokat.…
Mindig van abban valami érdekes, ha egy olyan személy rendez filmet, akinek nem ez a fő szakmája. Tom Ford divattervező az első filmjével nem okozott csalódást, ezért második esélyt is kapott Hollywoodban. Igaz, nem kevés ideig, egészen pontosan 7 évig váratta meg a nézőket az új…
Az Érkezés címe esetében valószínűleg frappánsabb lett volna az eredeti Story of Your Life, viszont abból szempontból találóbb címet nem is kaphatott volna, hogy a filmrajongók egyenesen megváltóként várták ezt a darabot. Persze nem Denis Villeneuve sci-fije volt az egyetlen ígéretes produkció 2016…
Mostanában betegesen rettegetünk a vitától. Kommentekben ugyan előszeretettel gyalázkodunk, de a közösségi médiában egyre inkább burokba zárjuk magunkat, és olyan mesterséges környezetbe menekülünk, ahol nem kell megmérettetnünk érdemben saját álláspontunkat. (Mi sem jellemezhetné ezt jobban, mint…
3 tours in Iraq, but no bailout for people like us
Ez a graffiti fogad minket a Hell or High Water nyitójelenetében, mielőtt egyetlen szó is elhangzana, ezzel pedig David Mackenzie már tökéletesen jelezte is, mire számíthatunk a továbbiakban. Egyrészt úgy értve, hogy milyen környezetet komponált…
1957 nyarán, bő félévvel az októberi forradalom leverése után, az alig háromezer fős lakosú Martfűn ismét megbomlott a biztonságos és gondoskodó szocializmusba vetett hitt. Július 23.-án, a leginkább a cipőgyáráról ismert település és Tiszaföldvár között húzódód dűlőút mellett egy női holtestre…
A 2000-es évek második felének egyik meghatározó jelensége voltak az iraki háborút (illetve a kapcsolódó közel-keleti konfliktust) feldolgozó produkciók, amelyek azután olyan hirtelen tűntek el, mint amilyen gyorsasággal megjelentek. De valószínűleg ettől függetlenül sem…
Mielőtt a némafilm kora lejárt volna, az utolsó pillanatban Murnau (akinek olyan klasszikust köszönhetünk, mint a Nosferatu), készített nekünk egy zseniálisan időtlen alkotást, amelyben a német expresszionista filmművészet és az amerikai stúdiórendszer profizmusa egyesült. A…
AldoWinnfield kritikáját itt olvashatjátok
Nehéz a remake-ekkel és rebootokkal kapcsolatos gyűlölethullám antipatikus voltáról beszélni úgy, hogy Hollywood lépten-nyomon felesleges újrázásokkal indokolja annak létjogosultságát. Ráadásul nemcsak olyan darabokkal, amelyek…
Kerek csokoládé, lyukas csokoládé, akármilyen csokoládé, és nem csak pár darab, hanem egész folyó, jöhet? Na ugye, hogy nem csak a gyerekek fantáziáját ragadja meg egy csokoládégyár, hanem a felnőttekét is? Roald Dahl klasszikus meséje azonban közel sem cukormázas történet,…
Park Chan-Wook is azok közé az alkotók közé tartozik, akik bármilyen témához nyúlnak is, egyedi felfogásuk miatt az mindenképpen különlegessé formálódik a kezük között. A szobalányról is éppen elégséges annyit tudni előzetesen, hogy a rendező markáns kézjegye tökéletesen felismerhető rajta, sőt,…