Mielőtt belevágnánk, valamit le kell szögeznem: amikor beültem megnézni Atom Egoyan legújabb filmjét semmit sem tudtam róla, azon kívül, hogy elvileg nagyon jó. És bár az írásomban sem szeretnék igazán spoilerezni, de nehéz úgy beszélni a filmről, hogy az ember ne is sejtessen lényeges dolgokat. Tipikusan olyan filmről beszélünk, ami akkor a leghatásosabb, ha az ember minimális előzetes tudással nézi meg. 

Az Emlékezz! alapvetően egy egyenes vonalvezetésű, stílusos, egyedi, de a megszokottnál határozottan lassabb folyású bosszúfilm. Azonban elsősorban mégsem ezek, vagy a főszereplő fantasztikus játéka miatt válik igazán érdekessé, hanem a feldolgozott témája miatt. És, akkor most jön a feketeleves: Az Emlékezz! egy holokausztfilm. Egoyan azonban egy egészen újszerű és a filmesek által sokszor hanyagolt szemszögből közelítette meg a témát. Egoyant ugyanis nem a haláltáborok embertelensége és kilátástalanság érdekli, hanem az, hogy mi történt ezután. Azaz, hogy a különböző résztvevői hogyan voltak képesek élni az után, hogy így vagy úgy részt vettek ebben a borzalomban. További erény, hogy a rendező ezzel kapcsolatban is főleg azok történetére kíváncsi, akiknek a szemszögét általában nem merik megmutatni a hasonló filmek. Az Emlékezz! legfőbb témája ugyanis az elkövetők bűntudata és felelősségvállalása. Képes lehet-e valaki a normális életre az után, hogy tevőlegesen részt vett a XX. század egyik legszörnyűbb eseményében? Van-e megváltás valakinek, akinek a lelkén megszámlálhatatlan ember halála szárad?  Súlyos kérdések ezek, de Egoyan jó érzékkel és ízlésesen, nyúl hozzájuk.

További erénye a filmnek, hogy Egoyan szerencsére nem vesz minden német oldalon harcoló katonát egy kalap alá. Ennek köszönhetően pedig több szempontból is be tudja mutatni, hogy a háborúban különböző minőségben résztvevő (volt) nácik, hogyan viszonyulnak a 70 évvel korábbi tetteikhez. Persze talán egy kicsit jobban is körül lehetett volna járni ezeket a témákat, viszont arra így is bőven elegendőek, hogy beindítsák az ember gondolatait. És, bár érezhetően Egoyannak is megvan a véleménye a fenti kérdésekről, a cél itt inkább az volt, hogy a néző saját maga is elgondolkodjon a bűntudat, felelősség, megváltás témaköreiről. Az viszont egy kicsit hiányzott, hogy bár tematikailag bosszúfilmről van szó, magáról a bosszú természetéről – és arról, hogy tényleg hozhat-e megváltást – nem igazán mond semmit a film. Pedig a két főszereplő kapcsolata van annyira újszerű, hogy akár egy előzmény filmet is lehetne erre alapozni, amiben bizonyára lenne újszerű tartalom. (E nélkül azonban a bosszúfilm műfajában  műfajában továbbra is a Blue Ruint az elmúlt évek legfontosabb filmje. Legalábbis szerintem, Danialves kollégám másként látja, de nyilván ebben is ő téved.) Azt pedig már csak szinte mellékesen jegyzem meg, hogy az Emlékezz! a legjobb filmes ábrázolása az időskori demenciának/Alzheimer-kórnak, amit valaha láttam.  

Ahogy azt fentebb is írtam a film maga, egészen a végéig egy lineáris cselekményű, lassabb lefolyású thriller. Bár a forgatókönyvet több kritikus is kritizálta, amiatt, hogy az események egy része valószerűtlen, ha van is ilyen, azért a – vizuálisan amúgy elég visszafogott - rendezés és a színészek bőven kárpótolnak. Igaz, a filmvégi csattanót talán néhány apróbb utalással jobban előre készíthette volna a rendező, azonban akkor a letaglózó finálé meglepetése határozottan veszített volna az erejéből. (Egy első filmestől pedig bőven nem rossz szkript ez, különösen, hogy az Emlékezz! lényege nem az, hogy egy minden elemében valósághű, „akár meg is történhetne” thriller legyen, hanem az, hogy milyen kérdéseket vet fel.)  És bár való igaz, hogy a film nem messze nem diktál gyilkos tempót, hála a főszereplő állapotának a filmet folyamatosan belengi egy nagyon furcsa és szokatlan veszélyérzet, ami még a legtriviálisabb jeleneteket is képes megtölteni feszültséggel. Amikor pedig hősünk találkozik célpontjaival, egészen fojtogatóvá válik a légkör. (Mindezekből – és egy két humorosabb pillanatból – válik igazán egyedivé a film atmoszférája.)

A gondolatisága és különleges hangulata mellett színészi játék. A főszereplő Christopher Plummer az év egyik legerősebb alakítását nyújtja. Elképesztő hitelességgel hozza a betegsége ellenére is a végsőkig eltökélt, a saját múltjával folyamatosan hadilábon álló öregembert. A finálé nem kis részben az ő visszafogott, emberi alakítása miatt válik tragikussá. (Hihetetlen, hogy nem jelölték tavaly Oscarra.) Bár az Emlékezz! egyértelműen Christopher Plummer filmje, a mellékszereplő gárda is hasonlóan erős (annak ellenére, hogy a karaktereik sokkal egydimenziósabbak, mint Plummeré). Közülük is a legemlékezetesebb Dean Norris, aki gyakorlatilag a Breaking Badben játszott karakterének totális ellentét hozza elképesztő intenzitással. (Az ő szegmense nem pusztán a film, de az egész év egyik legtorokszorítóbb jelenetsora.)

Minden apróbb hibája ellenére az Emlékezz! mégis egy olyan film, amiről nem csak lehet, de kifejezetten érdemes is beszélni.  Az idei év egyik legkülönlegesebb és talán legfontosabb filmje is, amelynek sikerül újdonsággal szolgálnia egy olyan témában, amiről azt hittük, hogy már mindent tudunk. 

8/10

(The Man Who Laughs)

-------------------

Lehet, hogy ha nem arról áradozik mindenki, milyen zseniális fordulhat található a film végén, nem találom ki már a legelején. Hanem csak 10 perc múlva. Az Emlékezz! thrillerként ugyanis egy nagyon egyszerű képlet, ha rájövünk, melyik műfaji klasszikus hatásmechanizmusát lopja el egy az egyben, illetve ha elsajátítjuk az egyes célpontok kapcsán beszúrt mini-csavarok jellemezte gondolkodásmódot. Hiszen az egyértelmű, hogy amennyiben nem egy 30-50 perces alkotásra ültünk be, Zev első három célpontja nem a kiszemelt lesz, innentől kezdve pedig maximum azzal tudnak meglepni az alkotók, hogy ez pontosan milyen módon bizonyosodik be.

E tekintetben pedig kétségkívül tartalmaz jó ötleteket az Emlékezz!, elsősorban annak hála, hogy a forgatókönyv mindig igyekszik egy új szemszöget mutatni a háború megélése és feldolgozása kapcsán - csakhogy ezeknek sem tud igazán a mélyére ásni. Atom Egoyan nem a holokauszt traumájával, a konkrét történelmi kontextusból adódó morális dilemmákkal foglalkozó művészfilmet rendezett, mint amilyen például a Phoenix bár is volt, sokkal inkább tűnik úgy, mintha csak egy kellően súlyos tragédiát szeretett volna keríteni sötét hangvételű thrilleréhez. Ugyanakkor munkájában mégis az artfilmes eszköztárból kölcsönöz: hosszú, merengő beállítások, a népirtásra és a háborúra utaló szimbólumok (zuhanyrózsa, egy bánya szirénája és robbantásai), illetve a külső konfliktus mellett legalább egyenrangú hangsúly hősünk belső konfliktusán. Ugyanakkor a két konfliktus maga is folyamatos harcban van, előbbi hatásvadászata folyamatosan szabotálja utóbbi igyekezetét, emlékeztetve, hogy itt mégiscsak a hollywoodi fordulatokra áhítozók vannak megcélozva Cannes és Berlin közönsége helyett.

Ebből pedig már látszik a produkció legérdekesebb sajátossága: noha műfaji filmként és művészfilmként sem mondható jónak, a kettőből egy különleges keveréket alakít ki, amely legalább annyira izgalmas, mint amennyire komikus. Ha ezt úgy írom le, hogy az Amour főhőse becstelen brigantyként indul bosszúhadjáratra, valószínűleg egy komolytalan szatírára asszociálna mindenki, de az Emlékezz! folyamatos ambivalenciájában a két stílus valamennyire ki is egyensúlyozza egymást. Amikor épp kezdenénk arra az álláspontra jutni, hogy a film mesterkéltsége kezd komolytalan mértékeket ölteni, rögtön érkezik egy szakasz, amely árnyalja a karaktert esendőségével, életszerű érzelmi megnyilvánulásaival (ebben Plummer játéka is sokat segít), és amikor erre épp kezdenénk erre ráunni, menetrendszerűen jön egy fordulat, ami felrázza az alkotást a merengő drámázásból.

Így lehet bennem is az a kettős érzés, hogy bár a végkifejlet szánalomfaktorát csak Zs-kategóriás művekéhez tudom mérni, az Emlékezz!-t a legkevésbé sem tartom borzasztó filmnek. Ugyanakkor túlzás lenne kategórikusan kijelentenem azt is, hogy bármilyen tekintetben is kiemelkedő lenne, ha valamiért megnézzük, ezt a darabot csakis azért érdemes, mert egy izgalmasan besorolhatatlan, különleges ínyencfalatot jelent a filmkedvelők számára.

7/10

(danialves)

Az Emlékezz! teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán