Charlie és a csokigyár / Charlie and the Chocolate Factory (2005)
2016. november 08. írta: FilmBaráth

Charlie és a csokigyár / Charlie and the Chocolate Factory (2005)

Tim Burton és Johnny Depp csúcsforma közeli állapotban

charlie.jpg

Kerek csokoládé, lyukas csokoládé, akármilyen csokoládé, és nem csak pár darab, hanem egész folyó, jöhet? Na ugye, hogy nem csak a gyerekek fantáziáját ragadja meg egy csokoládégyár, hanem a felnőttekét is? Roald Dahl klasszikus meséje azonban közel sem cukormázas történet, meglepően sok horrorisztikus elem található benne, szerencsére a mesés látványvilággal sikerült tompítani a félelmetes részeket, ámde a csillogó felszín alatt nagyon is komoly erkölcsi tanulságokat kapunk a pofinkba, egyáltalán nem szájbarágós módon. Különleges mese ez, amelyhez egy olyan egyedi látásmódú rendező kellett, mint Tim Burton, akinek a legfőbb védjegye az, hogy amikor formában van, ki tudja hozni az abszurdból a legtöbbet, olyan darkos világot tud filmvászonra álmodni, amelyet csak utánozni lehet, de utolérni nem igazán. Sajnos mostanában nincs a topon a mester, a nemrégiben bemutatott Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei sem lett igazi, ezért gondoltam megvigasztalom magam egy jobban sikerült alkotással az életműből, majd döbbenten vettem észre, hogy ez a film eddig kimaradt, ezért gyorsan pótoltam. És milyen jól tettem, mert egy nagyon jó kis darabhoz van szerecsénk, amelyet biztosan nem fogunk elfelejteni, és nem csak a fantasztikus látványvilága miatt, hanem azért, mert egy jól elmesélt, tanulságos történetet kapunk.

Charlie (Freddie Highmore) egy szegény, de egymást nagyon szerető családban élő kisfiú, akinek hihetetlen szerencséje van, mert egy Wonka-csokoládéban talált arany bilétának köszönhetően négy másik gyerekkel és szüleikkel együtt maga a tulajdonos, Willy Wonka (Johnny Depp) vezeti körül a csokoládégyárában. A mesésnek induló túra hamarosan igencsak elfajul...

A család a legfontosabb, ne egyél annyi édességet, ne rágózz túl sokat, ne akarj azonnal mindent, ne rohaszd az agyad a tévével - ennyi lenne a mondanivaló, azonban ez nem egy Disney-mese, vagyis a csillámpónikat elfelejthetjük, helyette kapunk egy lenyűgöző álomvilágot, amelyben nemcsak a gyerekek tanulnak rengeteget saját magukról, hanem a csokigyár tulajdonosa, Willy Wonka is. A különc csokigyáros elviszi a show-t a kölykök elől, mert sokkal színesebb és sokoldalúbb személyiség, mint ők, de még őt is háttérbe tudja szorítani egy umba-lumpa (ne kérdezzétek...), aki meglepően sok műfajban (musical, rock, pop, stb) tudja eldalolni, hogy mit is tanultunk az adott szituációból.

Tim Burton nem sokat hagyott a CGI-ra, ő bizony megépítette Willy Wonka csokigyárát a valóságban is, szinte teljes egészében. A végeredmény elképesztően lenyűgöző, hiába, emberünk mindig is értett az univerzumépítéshez, nem tudom elmondani (=leírni), mennyire sajnálom, hogy jó ideje nem tud kikecmeregni a szakmai gödörből. Willy Wonka különc személyisége nyilván nagyon közel állt a rendezőhöz, ezért is sikerült ilyen jól kidolgozni a figurát, amelyet kiválóan játszott el Johnny Depp, aki pontosan eltalálta azt a vékony mezsgyét, amely még éppen nem ripacskodás, éppen annyira játssza túl a szerepét, hogy még hiteles legyen. A mostani kínos bukták után öröm látni őt egy ilyen jó szerepben, amelyben újfent emlékeztethetett bennünket arra, hogy nincs semmi probléma a tehetségével. A többi szereplő nem nagyon tud labdába rúgni mellette, ez a film bizony róla szól, de mindenképpen ki kell emelni a rengeteg szerepet eljátszó Deep Roy-t, Christopher Lee pedig szokásához híven kihozott mindent a szerepéből.

charlie2.jpg

Gyerek-horrornak minősíteném a film műfaját, mert bár nem folyik a vér, és Freddy Krueger ugrott be ijesztegetni egy kicsit, azért mégis eléggé rémisztő, amikor az egyik gyerek beleszorul egy nagy csőbe, a másik átmegy áfonyába, a harmadikat mókusok(!) cipelik el a szemetesbe, a negyedik pedig Hangyát játszik sok évvel a képregényhős filmre vitele előtt. Mindegyikük egy rossz szokást vagy tulajdonságot testesít meg (falánkság, rágózás, akarnokság, tévézés), amelyekre Roald Dahl és Tim Burton igencsak gazdag fantáziával hívja fel a figyelmet, a látványnak és hallványnak köszönhetően sikeresen átjön a mondanivaló, miközben nem érezzük úgy, hogy szentbeszédet tartanak nekünk, a finoman szólva is egzotikus látvánnyal nagyon is sokkolóan bele tudják verni a buksinkba az alkotók, hogy milyennek nem kellene lennünk. Nem lett mestermű, de maradandó alkotás a rendező és a főszereplő életművében ez a film, az biztos.

Mindezzel együtt ez mégicsak egy mese, amelyben még a legvadabb álmok is valóra válnak, hogy aztán rémálommá alakuljanak, és a végére természetesen kiderüljön, hogy a család nélkül semmit sem még egy fantasztikus csokoládégyár sem. Willy Wonkával együtt mi is megértjük (nem mintha eddig nem tudtuk volna, de erre nem lehet elégszer rádöbbenni), hogy mennyire nem érnek semmit a szakmai sikerek, ha nincs körülöttünk egy szerető család. Vagyis igazából semmi új, hatalmas erkölcsi tanulságot nem tudunk meg ebből az alkotásból, mégis igazi filmélményt tud adni, megérint és fogva tart a történet, Tim Burton és Johnny Depp csúcsforma közeli állapotban, kell ennél több?

8/10

A Charlie és a csokigyár teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9711915787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása