A 2000-es évek közepén feltörekvő román újhullám legfontosabb jellemzője, hogy kíméletlen realizmussal és hétköznapi természetességgel ábrázolja az ország társadalmi viszonyait, kezdve a rendszerváltás környékétől egészen napjainkig. Cristain Mungiu ennek az újhullámnak…
A 4 hónap, 3 hét, 2 nap hírnevét két dolog alapozta meg: mellőzése a 2008-as Oscar-díjátadón, amely hatalmas botrányt váltott ki és a kategória szabályainak újragondolását hozta magával, illetve a különböző filmes nagyságok által történt felmagasztalása (Gaspar Noé és…
A filmet a Szemrevaló filmfesztiválon volt alkalmam megnézni.
Közkedvelt téma a filmes világban a modern társadalommal és annak berögződéseivel való szakítás. Ennek bizonyításához nem kell messzire mennünk az időben, elég csak a legutóbbi Cinefest két remek darabjára, Az ember, aki mindent…
A "Mondd ki, hogy uborka!" cím a parádés magyar elme tipikus eredménye, ami egyszerre viccesen, egyszerre meghökkentően kelti fel a leendő néző érdeklődését a film iránt, és indítja be az agysejteket. Mégis mi a fenéért kell kimondani azt, hogy uborka? Mi lehet az a szituáció,…
A filmet a Jameson CineFesten volt lehetőségem megtekinteni
Generációs filmet készíteni mindig hálás dolog, hiszen akikről szól, hamar a vállukra fogják emelni, és akár még évtizedek múltán is büszkén mutogatják majd gyerekeiknek, hogy a szóban forgó filmes mennyire jól…
A filmet a Jameson CineFesten volt alkalmunk megnézni.
A Toni Erdmann első látásra nem tűnik túl meggyőzőnek. Nem túl rövid (160 perc), egy vígjáték a legendásan humortalan németektől, amely ráadásul viszonylag alacsony költségvetésből készült, ráadásul a beharangozott…
A filmet a Jameson CineFesten volt lehetőségem megtekinteni
Az egyszeri filmkedvelő szinte mindig félve ül be egy tipikus európai fesztiválfilmre, mivel ezek az alkotások gyakran magukon hordoznak olyan tulajdonságokat, amelyek finoman szólva sem a film élvezhetőségét mozdítják előre. Magyarán…
Ha nem tudnám, hogy egy dán moziról van szó, nem lenne nehéz kitalálni: az európaiakra mindig is jellemző volt, hogy hazafias önigazolás helyett önmarcangoló moralizálással töltötték meg műveiket, ennek az Eye in the Sky vagy a szintén dán Egy háború egészen friss bizonyítékai. Az Under sandet pedig…
Először egy Verne-regényben találkoztam a hőssel, aki megrendelte a saját halálát, hogy aztán hamar meggondolja magát, és elképesztő kalandok árán végül sikeresen elkerülje azt. Azonban úgy néz ki, másokat is megihletett ez a téma, például a holland Belcamponak is volt…
Ez a gyöngyszem sem volt az év legjobban reklámozott alkotásai között (a pacsi a How to Be Single után ismét tonks kolléganőnek jár az ajánlásért), de úgy gondolom, aki esetleg találkozott is ezzel a címmel, az is leírta, egy bárgyú (de legalábbis semmi kihagyhatatlant nem…
A skandináv filmek jellegzetes műfajai között a sötét hangulatú krimik és drámák mellett még a sajátos humorú komédiák foglalnak el előkelő helyet. A dánok részéről pedig Anders Thomas Jensen egyenesen az ilyen stílusú darabok mesterének nevezhető, hiszen például ő…
A magyar mozikban nem élt meg túl hosszú futást ez az alkotás, hazájában azonban akkora siker lett, hogy 2015-ben ez volt Izland hivatalos Oscar-nevezettje is - erre pedig talán már többen felkapják a fejüket. Azonban hiába ígér sokat egy ilyen felvezetés, ez a mű is azoknak az…
Alejandro Amenábarról még a Regression kapcsán jegyeztem meg, hogy a Más világgal írta be magát a filmtörténelembe, noha ez abból a szempontból nem igaz, hogy a 4 évvel korábbi Nyisd ki a szemed is emlékezetes darabjának mondható (részben a 2001-ben készült remake-nek is hála). Legyen azonban…
Azt gondolhatnánk, fogyatékossággal/halálos betegséggel foglalkozó, életigenlő filmet készíteni hálás feladat, hiszen rákos vagy tolószékes emberek láttán mindenkinek megindulnak a könnycsatornái, ha pedig ezt még valamilyen fekete humorral képesek vagyunk humorossá is tenni,…