A filmet a Jameson CineFesten volt lehetőségem megtekinteni
Generációs filmet készíteni mindig hálás dolog, hiszen akikről szól, hamar a vállukra fogják emelni, és akár még évtizedek múltán is büszkén mutogatják majd gyerekeiknek, hogy a szóban forgó filmes mennyire jól megragadta a korszellemet. Az All These Sleepless Nights is egy hasonló hatásra törekszik, ugyanakkor szerintem a fentieknek csak a második felét tudja jól megvalósítani: egy kiváló kordokumentum, de azok, akik a film világában élnek, a legkevésbé sem fogják élvezni.
Michal és Krzysztof két varsói fiatal, akik élete a féktelen bulizásra van kihegyezve. Részegség és másnaposság váltakozásában élik napjaikat, de alapvetően imádják ezt az életformát, vágynak a szerelemre, de pár hónap alatt kiábrándulnak barátnőikből, magányosak, de mégis boldogok, hogy nem tartoznak senkihez. Az első jeleneteket látva azt is megkockáztattam, hogy Michal Marczak rendezőnél jobban senki nem tudta még megragadni ezt a generációt, a főszereplő narrációja, beszélgetései, a szereplőkkel szinte együtt lélegző kameramunka rögtön berántott, hogy aztán ez az élmény teljesen elvesszen.
Az idő előrehaladtával ugyanis az All These Sleepless Nights a berúgva / betépve táncoló főszereplőket mutató jelenetfüzérré válik, és képtelen vagy nem is szeretné közelebb hozni figuráit. Egy ekkora léptékű alkotáshoz képest döbbenetes, hogy nem látunk semmit a fiúk családi hátteréből, az életvitelszerű bulizás melletti "civil" életükből, de még a vászonra vitt, szinte mondatonként vágott párbeszédek a kontextus nélkül belibbenő ismerősökkel is kínosan ügyelnek arra, hogy nehogy valami lényegeset mutassanak meg hőseinkből. Marczak nagyon hamar eljut arra a pontra, ahol már nem akar mesélni, elgondolkodni, csak dokumentálni - sőt, mivel egy ponton Michal eltűnik a történetből, végeredményben nem is marad más lehetőség az alkotók számára, mint a partyk között bóklászó Krzysztof nyomában lihegni. Ez pedig egyáltalán nem kellemes élmény, nagyjából ahhoz hasonlítható, amikor egyetlen józan emberként figyelhetjük meg részeg barátainkat, csak most ezt egy elképesztően tömény verzióban kapjuk meg, levegővételi szünetek és a kilépés lehetősége nélkül.
Érteni vélem a rendezői koncepciót, miszerint nem is az volt a cél, hogy a látottak elbűvöljenek vagy egyáltalán szimpatikusak legyenek. Marczak egy annyira kezdőzetlen, nyers képet adna korunk fiatalságáról, amelyhez képest a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan cukormázzal leöntött Disney-mesének tűnik, de amennyire brutálisan fejbevágó élmény látni, hogy főszereplőnk a betépve csapatást aposztrofálja élete egyik legfontosabb időszakaként, ezért a revelációért még mindig nem tartom érdemesnek a film 100 percét végigszenvedni. Egyben kissé blöffnek is érzem a hitelességet mint célkitűzést, hiszen miközben a produkció dokumentumfilmnek van besorolva és hősei elvileg saját magukat alakítják, kompozíciói teljesen játékfilmesek, nincs semmi utalás a köztük jelenlévő kamerára, és még a hangkeverés is rendre megküzd a bulik fülsiketítő zajával.
Van az az őszinteség, ami már kényelmetlen: ahogyan egy vadidegentől sem szívesen hallgatjuk végig IHB (Iszunk-Hányunk-Belefekszünk) bulizásainak kimerítő krónikáját, úgy talán Marczak is jobban járt volna, ha Krzysztof és Michal (valós vagy fiktív) életének aprólékos feldolgozása helyett inkább azok lényegének megragadására törekszik. Van egy olyan gyanúm ugyanis, hogy az határozottan tömörebben és frappánsabban is átadható lett volna, mint amilyen összképet az All These Sleepless Nights mutat. De ha 50 év múlva valaki egy érzékletes reprezentációját szeretné látni korunk fiatalságának, ennél a filmnél jobb lehetősége aligha lesz erre.
5/10
Az All These Sleepless Nights teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
