A filmet a Jameson CineFesten volt lehetőségem megtekinteni

Az egyszeri filmkedvelő szinte mindig félve ül be egy tipikus európai fesztiválfilmre, mivel ezek az alkotások gyakran magukon hordoznak olyan tulajdonságokat, amelyek finoman szólva sem a film élvezhetőségét mozdítják előre. Magyarán mondva: a forma és a mondanivaló oltárán gyakran felőrlődik a történet. Az Éjszakai élet, mely Damjan Kozole személyében Karlovy Vary rendezői díjat ünnepelhetett, minden olyan negatív dolgot magáénak tudhat, ami miatt nem feltétlen szívesen ülünk be hasonló fesztiválsikerekre.

A cselekmény alapját egy igaz történet szolgáltatja: Ljubjanában egy félholt, kutyák által összeharapott embert találtak fiatalok. Mint később kiderült, a férfi egy fontos ügyvéd (a valóságban orvos), akinek próbálják a hírnevét bemocskolni. Felesége mindent megtesz, hogy férje nevét tisztára mossa.

Az Éjszakai életet elég nehéz megemészteni. Nem azért, mert olyan bonyolult volna, hanem mert olyan sok mindenről próbál szólni, hogy elfelejt lefektetni magának egy útvonalat, ebből adódóan a sztori kapkodó és felületes, nem kapunk egy egyenes mondanivalót vagy csapásirányt a karaktereinkkel kapcsolatban. Az Éjszakai élet látszólag mindent megtesz, hogy ne kelljen semmiről szólnia: a mindössze bő 80 perces játékidő hosszan kitartott, sokkal se füle se farka jelenetekkel operál, melyek sokkal inkább időhúzásnak, mintsem valódi művészi ambíciónak tűnnek.

A filmnek nem tesz jót a tipikus közép-kelet-európai miliő sem, a hangulat ugyanis végig a megszokott nagyvárosi képekkel, a kisrealista képsorokkal és kézikamerás rángatózásokkal operál, ebből adódóan a film gyakorlatilag saját hangulatának kardjába dől, és már az első fél óra alatt unalomba fullad. Ezen az sem segít, hogy a történetnek sincs túl sok rétege, és igazából a fenti 3 sort is nehéz megfogalmazni, hiszen a Éjszakai élet gyakorlatilag semmiről sem szól igazán, egy gondolatát sem viszi végig, fontoskodónak hat, amely a nagy nagyotmondásban végül egy igazán fontos aspektust sem tud megragadni. Ez különösen azért fájó, mert a Damjan Kozole a vetítés utáni mini kérdezz-felelekben a média szerepét, a politikai csatározásokat, és az ügy emberi oldalát hangoztatta, ennek ellenére ezeknek a gondolatoknak nem sok foganatja van a vásznon.

A Éjszakai élet tehát az egészen jó színészi játékai, és a ljubljanai éjszaka kifejezetten jó hangulata ellenére gyakorlatilag belefullad a középszerűségbe, és semmit sem tud úgy megragadni, hogy az a történet szerves részét alkossa. A film ezért sokkal inkább egy kiragadott életképnek, vagy egy sorozat pilotjának, mint egy olyan alkotásnak, amely A-kategóriás fesztiválokon hoz el nagy díjakat.

5/10

Az Éjszakai élet teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán