Élmény volt nézni az utóbbi időben, amit a sci-fik terén történt időutazós témában. Az elmúlt években ugyanis a szerzők mintha sorban egymásra akartak volna rálicitálni gondolatkísérletek terén (Looper, Időhurok, The Infinite Man), vagy éppen egy kevésbé szokványos…
Utálok besavanyodott fikagép szívtelen lenni a filmekkel. Ez jellemzően azoknál az alkotásoknál jelenik meg, amelyek mutatnak valami ambíciót, kiváló vonásokat, de minden pozitívumuk ellenére sem lesz belőlük kerek film. És nem azért, mert érzem magamon a közvélemény nyomását…
A múlt héten azt írtam, minden forgalmazó elmenekítette a filmjeit Ultron kora elől, ezen héten viszont bepótolhatjuk azokat a darabokat, amelyek számottevő közönséggel kalkulálhatnak, de azért a nyári mezőnnyel már nem akarnak komoly izmozásokba belemenni. Ennek megfelelően…
[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]
Nem érzem véletlennek, hogy ez a forgatókönyv ragadta meg elsőre mindenki figyelmét a legjobban a 2014-es Black Listről, hiszen Daniel Kunka egy olyan szkriptet írt, amelyről nyugodtan kijelenthető, hogy nem született még hozzá fogható. De a…
Cut Bank
Az amerikai határvidéken haldokló kisvárosból nincs kitörési lehetőség - kivéve, ha valaki bizonyítékot ad egy postai dolgozó haláláról, ami még ezen a helyen is 100 ezer dollárt ér. A látszólag tökéletes bűnténybe azonban az egyik kézbesítetlen csomag…
Amikor tavaly ilyenkor megtekintettem a Stalingradot, nem jutottam szóhoz, az oroszok milyen elképesztő erőforrásokat voltak képesek elpocsékolni egy ilyen hulladék film kedvéért. Akkor azt írtam, remélem, nem csinálnak ebből rendszert, de a frissen letölthető Battle for Sevastopol…
2002-ben a tradicionális animációk a végnapjaikat rúgták, a Pixar, illetve a Shrek révén már a Dreamworks is új idők szelét fújta, amelyekkel folyamatosan erodálták a saját rajzolt produkcióikat is. Ugyanakkor ebből a tendenciából kifolyólag nagyon sok olyan értékes darab is…
Az európai filmnek ha soha nem is volt egyetlen határozott stílusa, az utóbbi időben kezdem azt érezni, egyes alkotók mintha azonos módon kezdenék elmesélni műveiket, nemzetiségtől függetlenül. A lengyelek például élen járnak abban, hogyan lehet egyszerű, de zsigeri erejű…
FilmBaráth kritikáját erre találjátok
Az már az elmúlt hónapokban kiderült, Árpa Attila nem volt teljesen őszinte, amikor még tavaly novemberben arról beszélt, hogy "A film készen van", innentől kezdve csak reménykedni tudtam abban, hogy legalább a "baszott jó lett" részével…
A norvég (vagy önmagában a skandináv) filmeket hajlamosak vagyunk sötét krimikként, drámákként elképzelni, nem pedig egy, a trópusokon játszódó kalandfilmként. Norvégia legsikeresebb alkotása, amely a rendezőit egyből a Karib-tenger kalózai 5. részének élére teleportálta,…
A tévéfilm szót sokszor szoktuk (és szoktam én magam is) pejoratív értelemben használni, pedig nem egy érdemes ehhez a médiumhoz fordulni, ha olyan vonásokat keresünk, amelyeket nem találni meg a mozifilmek mainstreamjében. Ennek a gondolatnak a fő képviselője mindig az HBO volt,…
Style over stubstance, azaz stílus a tartalom felett, szoktuk mondani azokra az alkotásokra, amelyeknek pazar képi világuk, atmoszférájuk stb. van, de történetileg messze nem tudnak felérni hozzá. A The Signal alapvetően nem tartozna ezek közé, mégis végig azt éreztem, sokszor…
A Backcountryt megnézve ugrott be egyik kedvenc "A medve nem játék"-filmem, amelyet még annak ellenére is a kedvenceim között tartottam számon, hogy különösebben soha nem tartottam nagyra. Ugyanis A vadon foglyait lehet imádni, lehet gyűlölni, de elfelejteni és szó nélkül elmenni…
Coming-of-age filmet forgatni a világ legegyszerűbb dolga, abból a szempontból, hogy az alkotónak elég csak visszanyúlnia a saját fiatalkorához. Ennek megfelelően mostanában leginkább a 80-as, 90-es évek fordulójáról kapunk ilyen műfajú alkotásokat a 30-40 év körüli…