A franciáktól nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára jó vígjátékot (ha a Sambát nem számítom annak), éppen ezért amikor a magyar keresztségben a lelombozóan fantáziátlan Bazi nagy francia lagzik címre elkeresztelt komédia előzetesén már legalább el tudtam mosolyodni,…
A tavalyi negatív tapasztalataim után óvatosan közelítek már minden Cannes-ban felhájpolt magyar filmhez, így közöttük a Saul fiához is. Ez csak fokozódott, amikor megtudtam, hogy az irtózatosan modoros Jöjj és lásd! inspirálta Nemes Lászlót - ami egyébként az alkotáson abszolút látszik is. De a…
Amikor a Szilajról írtam pár hete, talán úgy tűnhetett, egyszerűen a technika fejlődésével akarom indokolni a klasszikus animációk halálát. Pedig nekem is be kell látnom, hogy ebben a trendben az is bőven közrejátszott, hogy ezek a darabok valahogy rendre rosszabbul sikerültek,…
Már röpke három éve van közöm a blog különböző személyi bővítéseihez, és azt kezdtem észrevenni, hogy a hozzánk jelentkező emberek sok esetben szinte megszólalásig hasonló hiányosságokkal küzdenek. Nyilvánvalóan kellemetlen mindkét részről, nekünk ugyanazokat a…
Ha meg kéne neveznem a legfontosabb problémáimat a magyar filmgyártással kapcsolatban, legelsőként biztosan a kezdeményezőkészséget emelném ki. A hazai alkotók nagy része ugyanis leginkább a sült galambot várja, pedig arányaiban itthon sem adatik többüknek lehetőség, mint…
Ezen a héten szerkesztőségünk csőlátásába alig fért be bármi is George Miller mindenhol istenített csodája mellé, de a kedvetekért azért megpróbáltuk összeszedni, érdemes-e valamire felkapni a fejünket a Mad Maxen kívül. A választékkal ezen a héten sem lesz biztosan…
Azt hiszem, kicsit későn érkeztem a partiba, elvégre akkor kéne újat mondanom erről a filmről, amikor már a legkülönbözőbb szuperlatívuszok is elhangzottak. Aki követi a Twitterünket, az már olvashatta, hogy Rian Johnson szerint George Miller leiskolázott mindenkit, a kortárs akciófilm-isten Gareth…
Valószínűleg mindenki kíváncsi lenne, hogyan nézne ki a filmvilág, ha a filmeket egyszerűen megfosztanánk termék voltuktól. És itt nem csak arra gondolok, hogy egy Szürke 50 árnyalata mellé esetleg egy Ex Machina is beférne a magyar mozikba, hanem arra, hogy akár egy-egy alkotás is…
Szerencsére vannak még alkotók, akik a remake szót nem az egyszerű pénzkeresés szinonimájaként aposztrofálják, hanem tényleg úgy gondolják, hogy egy korábbi alkotás meg tudnak valósítani egy sokkal teljesebb formában. A The Crazies például eredetileg egy Romero-horror volt,…
[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]
1998-99 komoly fixációja valamiért a tömegmédia volt. (Persze minden kornak megvan a divatja, nem kell emögött feltétlenül törvényszerűséget keresni.) A Pleasantville, a Truman Show és az Edtv képében futószalagon érkeztek azok az alkotások,…
Ínséges idők ezek azok számára, akik odavannak a westernért. Bár a felszín alá leásva azért lehet találni olyan alkotásokat, amelyek fenntartják a műfaj folytonosságát, tavaly például egyikük sem volt több egy minőségi utánérzésnél. A Slow West idei Sundance-győzelme…
Andrew Niccol még 1991-ben írta meg egy oldalban azt a történetet, amely egy egész életét egy tévéműsorban töltő emberről szólt volna. A belőle készült forgatókönyv nagyon hamar milliókért kelt el, Niccol pedig egy tetemes összeget leakaszthatott azért is, hogy végül ne ő…
Én magam csak Jurassic Park-effektusnak hívom azt a jelenséget, amikor egy mű előáll egy nagyon erős koncepcióval, a nézője pedig az előzetes / beharangozó szövegek által felcsigázva szinte kínként éli meg, mire a megfelelő események megtörténnek. Legjellegzetesebben ugyanis…
Ez a produkció nem csak története szempontjából az új kezdetek filmje: a rendező Courteney Cox a Jóbarátok révén ivódott bele az emlékezetünkbe, a főszereplő Seann William Scottot pedig az Amerikai pite-széria Stiflerjeként ismerhettük meg, most azonban mindkettejüknek…