A norvég (vagy önmagában a skandináv) filmeket hajlamosak vagyunk sötét krimikként, drámákként elképzelni, nem pedig egy, a trópusokon játszódó kalandfilmként. Norvégia legsikeresebb alkotása, amely a rendezőit egyből a Karib-tenger kalózai 5. részének élére teleportálta, éppen ez utóbbit képviseli. Kockázatot ezzel ugyanakkor nem sokat vállalt, hiszen a leghíresebb hazafi sztoriját adja elő, amely dokumentumfilmként már Oscart is nyert. Ugyanakkor a Kon-Tiki egyáltalán nem vádolható azzal, hogy lusta darab lenne - még ha nagyrészt meglehetősen lomha darab is.

Thor Heyerdahl (Pål Sverre Hagen) polinéziai kutatásai során arra a következtetésre jut, hogy a szigetvilág a klasszikus elmélettel ellentétben nem Ázsia, hanem Dél-Amerika felől népesült be. Azonban eredményeit a tudományos közösség nem hajlandó elismerni, ezért 1946 telén drasztikus lépésre határozza el magát: egy tutaj fedélzetén áthajózza a Csendes-óceánt, hogy bizonyítsa elméletét. Azonban pénz nélkül, képzett személyzet híján barátokkal és a hozzá csapódó honfitársakkal ez még a vártnál is nehezebb útnak ígérkezik...

Természetesen, mint az életrajzi / igaz történetek nagy része, a Kon-Tiki is halálosan unalmas. Az alkotók saját bevallása szerint az út "túlságosan is jól ment", éppen ezért kicsit fel kellett turbózni néhány konfliktussal, izgalmas szituációval. A Kon-Tiki így sem lett egy kifejezetten feszült és pörgős darab, ugyanakkor a javára írható, hogy néhány apró momentumot leszámítva nem is erőlködik ezen, ez pedig mindenképpen egy természetes film érzetét kelti, nem pedig egy mesterségesen hollywoodiasitott igaz történetét.

Már csak azért sem, mert a mű sok esetben olyan dolgokra is hangsúlyt helyez, amire egy sablon életrajzi alkotás nem feltétlenül tenne, és bár ebbe bőven csúsznak irreleváns részletek is a kaland kapcsán, a skandináv módra kimért tempó ezeket az egyenetlenségeket egész jól kisimítja, és legalább azt elérik a rendezők, hogy a játékidő nagy részét nem olyan köldökbámulással kell tölteni, mint például a Tracks vagy az All Is Lost esetében. Ráadásul a Kon-Tiki egy gyönyörűen megkomponált vizuális élmény, a lenyűgöző fényképezés, a gyönyörű tájak maximális kihasználása, és a jó érzékkel belecsepegtetett hangulat elemek rendre el tudják feledtetni, hogy többnyire csak 6 skandináv fickó unatkozik egy tutajon. Hála a ráköltött 16 millió eurónak (fun fact: a hozzánk képest feleakkora norvég közönség ezt majdnem visszatermelte), a rendezők bátran elővezethettek egy szuperprodukciókat is megszégyenítő látványt, anélkül, hogy egy kék hátteres medencében kellett volna forgatniuk.

A valódiság és az igazi élmények pedig egy esszenciális kalandfilmmé teszik a Kon-Tikit, még annak ellenére is, hogy (elsősorban az első fele) kínosan eseménytelen film. Aki egy Pi élete-szerű darabra vágyik inkább, az messzire kerülje el, de ettől függetlenül érdemes lehet a film világában elmerülni.

7,5/10

A Kon-Tiki teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán