2002-ben a tradicionális animációk a végnapjaikat rúgták, a Pixar, illetve a Shrek révén már a Dreamworks is új idők szelét fújta, amelyekkel folyamatosan erodálták a saját rajzolt produkcióikat is. Ugyanakkor ebből a tendenciából kifolyólag nagyon sok olyan értékes darab is született, amely így már elkerülte a neki kijáró figyelmet - köztük ez a darab is.

Szilaj (Matt Damon) egy önfejű és kitartó vadló a Vadnyugatról, egy olyan időszakban, amikor nem a természetnek áll a zászló. A vasútépítés és az indián háborúk a musztángok életét sem hagyják érintetlenül, főhősünk pedig néhány cowboy fogságába esik, akik egy távoli erődbe szállítják. Szilaj azonban minden korábbi lónál keményebb diónak bizonyul a katonák számára, a küzdelmes betörés alatt pedig számára szokatlan módon a kétlábúak között talál barátot: egy szintén fogságba esett indián fiút.

A mű forgatókönyve nem tartozik a legbonyolultabb darabok közé, gyakorlatilag 2-3 főbb fordulópontot köt össze különböző akciójelenetekkel és zenés mondtázsokkal, nettó 83 percben. Határozott gondolatai sem feltétlenül vannak ennek megfelelően, inkább csak egy óda az akaraterőhöz és a szabadságvágyhoz, más kérdés, hogy ezzel együtt az animációs filmek szokásos didaktikussága sem lelhető fel benne. Az alkotók nem is tehették meg, hogy olyan gondolatokat fogalmaznak meg, amelyek nem adhatók át a szereplők arcmimikájával, ugyanis a Szilaj nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy azon kevés állatokról szóló filmek egyike lesz, amelynek hősei nem szólalnak meg.

A rendezők és a rajzoló pedig parádésan oldották meg a feladatot, a lovaknak értelmezhető, emberi arcjátékuk, férfi és női vonásaik vannak, ugyanakkor a legkevésbé sem tűnnek zavaróan humanoidnak. Talán nem véletlen, hogy a két direktor korábban olyan filmek animátoraiként dolgoztak, mint A szépség és a szörnyeteg, A kis hableány vagy az Oroszlánkirály. (Egyben ez az animáció "disneys" jellegére is magyarázat). Ha pedig a mimika kevés volt, a történetmeséléshez még mindig segítségül tudták hívni Matt Damon narrációját vagy Bryan Adams remek dalait, amelyek tökéletesen simulnak bele Hans Zimmer zenéjébe.

A letisztultság pedig nagyon jól áll műnek, ugyanis a pazar virtuális fényképezést és tájakat, az aláfestő muzsika által létrehozott hangulatot inkább érezni, mint érteni kell, a Szilaj pedig kifejezetten sikeresen idéz meg nagyon elemi érzelmeket. Nem kell sok magyarázat ahhoz, hogy megéljük a főszereplő vágyait és küzdelmeit, ez pedig már sokkal több annál, mint amit jó néhány alkotás el tud érni.

Egy animációs filmtől pedig jellegéből adódóan is elég, ha erre képes, és bár nyilván úgy tűnhet a stáblista legördülésekor, hogy alapvetően nem láttunk semmi érdemlegeset, az az élmény, amit ebben a szűk másfél órában kapunk, tulajdonképpen belefér ebbe a kategóriába. Éppen ezért ha klasszikus nem is lett, egy azóta már kihalt stílus prominens képviselője - nemcsak technikai szmepontból, hanem mert a Dreamworks az Így neveled a sárkányodat kivéve azóta sem tudta így kidomborítani egy animációs produkciója érzelmi oldalát.

8/10

A Szilaj, a vad völgy paripája teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán