Már tavaly is nehezen küzdöttem meg azzal, hogy 10 szereplőre szorítsam le az év legjobbjait (ennek eredménye lett ez a kissé faramuci összeállítás),  idén pedig ez még ennél is nagyobb feladat lett volna. Ebből arra következtetek, hogy 2014 filmes szempontból egy borzasztó erős év volt, de természetesen az is közrejátszhat, hogy tavalyhoz képest én is alaposan túlteljesítettem magam (az akkori 88 aktuális filmhez képest idén 173-at sikerült megnéznem). Akárhogy is, egy 10-es lista már hónapok óta irracionálisnak tűnt, és úgy gondoltam, ha 173-ból inkább 20-at emelek ki, attól még nem fog úgy tűnni, hogy válogatás nélkül ömlesztettem ide a címeket. A filmek a megkezdett szokásomhoz ragaszkodva ismét azok közül az aktuális produkciók közül kerültek ki, amelyek a tavalyi lista óta jutottak el hozzám, bármilyen formában (mozi, dvd, torrent, CineFest, sajtóvetítés). Szóval íme a húsz legjobb film 2014-ben, legalábbis az első felük.

20. X-Men: Az eljövendő múlt napjai

(Kritika)

Azért, hogy lássátok, nem egy hipszter sznob vagyok, a lista végére ráerőszakoltam egy blockbustert, horribile dictu, egy képregényfilmet. De végső soron Bryan Singer és csapata tette idén a legtöbbet azért, hogy a fenti két kifejezés egyre kevésbé legyen szitokszó. A legújabb X-Men képes volt egyszerre egy izgalmas történetet, kiváló vizuális élményt, valódi érzelmi töltetet és briliáns színészi alakításokat belezsúfolni egy látványfilm keretei közé, és bár külön-külön ezek közül egyik sem állna meg a lábán, együtt egy remek összképet adtak ki.

19. Éjjeli féreg

(Kritika)

Dan Gilroynak beletelt néhány évtizedbe, mire forgatókönyvíróként eljutott első rendezői debütálásáig, de akkor beleadott mindent. Ugyan nem az Éjjeli féreg fogalmazta meg 2014 legmegdöbbentőbb gondolatait, viszont pazar formába öntötte azokat, kezdve a feszes rendezésével, sziporkázó szövegeivel és a hátborzongatóan jó Jake Gyllenhaallal a főszerepben. 

18. Fák jú, Tanár úr!

(Kritika)

Idén jó pár meglepetésben volt részem filmes téren, az egyik ilyen az volt, hogy Németországból (és ilyen borzalmas magyar címmel) is érkezhet egy remek komédia. Hatalmas megdöbbenésemre 2014 egyik legnagyobb humorbombája ez az első látásra B-kategóriás színvonalat sejtető alkotás lett. De ez a produkció nem csak a rekeszizmokat mozgatja meg, ugyanis egyben az év legszívhezszólóbb, legaranyosabb hangulatfilmje is volt. Ennél már csak egy jobb dolog van: 2015 szeptemberében érkezik a folytatás.

17. John Wick

(Kritika)

Kicsit sajnálom, hogy az év akciófilmjének ennyire hátul találtam csak helyet (azt még inkább, hogy az eredetileg erre a címre szánt Lone Survivor már be sem fért), de ez nagyjából jól reprezentálja azt, hogy amíg Keanu Reeves visszatérésének filmként még lett volna hova fejlődnie, addig akciómoziként egészen zseniális. Nem véletlen, hogy két kaszkadőrt találunk a rendezői székben, az élmény pedig pont annyira egyedülálló, mint amennyire ritkán ez előfordul.

16. Anchorman 2: The Legend Continues

(Kritika)

Ron Burgundy visszatérése kiütéssel felülmúlta 9 évvel ezelőtti önmagát. Az Anchorman folytatása több poénnal, szellemesebb médiakritikával és rengeteg cameoval (valamint egy kissé feleslegesen hosszabb játékidővel) érkezett, hogy méltó utódja legyen a 2004-es kultfilmnek. Adam McKay pedig újra bizonyította, hogy az Apatow-istállóból nem csak túlnyújtott és fárasztó komédiák kerülhetnek ki.

15. Sráckor

(Kritika)

Richard Linklater művére bőven ráillik a filmtörténeti mérföldkő szó, ugyanis nála a 12 évig tartó forgatás nem valami béna marketingfogás volt, hanem a koncepció szerves része (erről bővebben itt), ezzel pedig alkotása egy eddig szokatlan útra lépett. Ennek része az, hogy a film mentes az igazán szenzációs pillanatoktól, és akármennyire is jó élmény volt, nem buzog bennem a kedv, hogy újranézzem, de ettől függetlenül az év egyik legfontosabb darabjáról van szó, amely emellett egy kiváló produkció is.

14. The Guest

(Kritika)

"A The Guest minden, ami a Drive lenni akart" - fogalmazta meg remekül kollégám, és én nem csak azért tudok vele egyetérteni, mert Winding Refnt borzasztó túlértékelt rendezőnek tartom. Ugyanis Adam Wingard filmje egy bámulatos stílusbravúr, amely részben csúcsra járatott B-filmes kliséhalmaz, részben szégyentelen, viszont pofátlanul szórakoztató 80-as évek utánérzés, együtt pedig egy már ezerszer látott és mégis utánozhatatlan a végeredmény. Dan Stevens pedig az idei Oscar egyik legfájóbb mellőzöttje lesz.

13. Csillagainkban a hiba

(Kritika)

2014 sok szempontból a meglepetések éve volt, az egyik ilyen pozitív csalódást pedig Josh Boone műve okozta azzal, hogy tinirománcként nem fulladt bele a giccsbe és a nyálba. Természetesen ezt könnyű megvalósítani, ha már adott egy szakításnál komolyabb tragikum az alapanyagba, azonban ettől függetlenül dicséret illeti a színészektől kezdve a rendezővel bezárólag az egész alkotógárdát, hogy az év egyik legmeghatóbb produkcióját hozták össze, erőszakos könnyfakasztás nélkül. A legjobb betétdalról már nem is beszélve.

12. Frequencies

(Kritika)

Nem túlzott, aki ezt a filmet "az Egy makulátlan elme örök ragyogása, az 500 nap nyár és a Találmány kombinációjaként" írta le, ugyanis a Frequencies mindhárom mű legjobb tulajdonságait magában foglalja. Egyszerre stílusos sci-fi, bájos romantikus történet és egy fontos és jó eséllyel mindörökre megválaszolatlan kérdéseket feszegető gondolatkísérlet. Ugyan a finálé nem a legprofibban van megkomponálva, de egy ilyen bátor produkciónak még ezt is meg lehet bocsátani.

11. Holtodiglan

(Kritika)

David Fincher alkotása lehet, hogy nem szerepel előkelő helyen a top10-ben, ugyanakkor az elvitathatatlan, hogy idén ez a film volt a legfontosabb alkotás. Gillian Flynn botrányos műve élvezettel szaggatja darabjaira a mindennapi kapcsolatainkat, és azt a képmutatást, ami körülvesz minket a házasságtól indulva egészen a társadalom egészével bezárólag. Hiába nem tökéletes a végeredmény, ilyen bátor és forradalmi alkotást ritkán látni a filmvásznon.

Magam is nehezen hiszem el, de ez még csak a lista első fele volt, és az igazi nagyágyúk még csak most jönnek. Úgyhogy a reklám idejére senki ne menjen sehová, ugyanis holnapután folytatom a listázást a legjobb 10-zel.