Oldalakon keresztül sorolhatnám azokat a neveket, akik a filmrajongók körében nagyjából konszenzus övez, mint tehetségtelen színészt. Nem célom most kielemezni, ez kinél mennyire jogos, azonban sok esetben ezek az emberek maguk is rácáfoltak a velük kapcsolatos sztereotípiákra. Sajnos sok esetben ezek a filmek messze elkerülték a nézők figyelmét, vagy éppen hamar kihullottak az emlékezetükből, éppen ezért itt az idő, felhívjam a figyelmet 10 olyan alkotásra, amelyekben szar színészek játszanak - méghozzá jól.
Shia LaBeouf - Fékezhetetlen
Mit is mondhatnék egy színészről, akinek a neve már egy külön igévé intézményesült? Shia köztársasági elnököket is megszégyenítő plágiumbotrányával sem tudott olyan hírhedtté válni, mint előtte filmeken keresztül visszatérő dadogásával és "no-no-no"-zásával. Azonban ő nem csak azzal szerzett örömöt a filmszeretőknek, hogy nem tért vissza a Transformers negyedik felvonására, hanem hogy az említett gengszterfilmben fel tudott nőni színészóriás kollégái mellé. Ki tudja, inspiráló környezetben ebből a srácból még lehetett is volna valaki.
Ryan Reynolds - 9 - A szám hatalma
Ryan Reynolds valószínűleg nem az első, és nem is az utolsó a férfi színészek között, aki buta, ámde átható tekintetével és six pack-jével kapja sorban az ennél sokkal nagyobb kvalitásokat nem is igénylő szerepeket. Persze ilyenkor illik rögtön rávágni a Buried-et, amely egyszereplős filmként komoly kihívásokat elé állította, de én inkább egy olyan darabra hívnám fel a figyelmet, amelyben sokkal inkább bizonyságot adott tehetségéről. Az említett műben rögtön 3 különböző karaktert is remekül játszik el, miközben valószínűleg sokan azt sem gondoltuk volna, hogy legalább egyet el tud tisztességesen. Hozzátéve ehhez azt, hogy Nicolas Cage-et megszégyenítő magabiztossággal nyúl bele a létező legnagyobb filmnek csúfolt foshalmazokba, nem zárom ki, hogy amint az ízlése is kifejlődik, ő lehet a következő Matthew McConaughey.
Kate Beckinsale - A Cate McCall-per
Nem tartom meglepőnek, hogy listám egyetlen női versenyzője következik. Színésznőnek lenni nem egy egyszerű dolog: egy hölgyet ugyanis vagy biodíszletként használnak, vagy ha erre alkalmatlan, esélye sincs bekerülni mainstream produkcióba, legyen akármilyen tehetséges is (ld. Tilda Swinton). Kate Beckinsale-t valószínűleg mindenki az első kategóriába sorolná, amelyben nem kis részben játszik közre az a tény, hogy rendező férjétől is komoly hátszelet kap. (Ennek köszönhetően szentségteleníthet meg például egészen kultikus jeleneteket.) Azonban első filmszerepében, ahol nem csak nyitott szájjal lőnie kellett, rögtön kiderült, hogy több is van benne. Cate McCall ugyan nem a legegyedibb vagy legkomplexebb karakter a filmtörténelemben, azonban Beckinsale rajta keresztül emberi érzelmek olyan skáláját járta be, amelyet korábban pályafutása során talán összesen nem sikerült. De természetesen a film a kutyát sem érdekelte.
Keanu Reeves - Kamera által homályosan
A Mátrix főszereplője számára a sztárság tiszavirág-életűnek bizonyult, eleve a trilógia során sem volt teljesen meggyőző, utána pedig már teljesen sikertelenül próbálta felküzdeni magát hasonló szintű produkciókba. Azonban Richar Linklater művében még ha nem is ért fel sziporkázó kollégáihoz (Harrelson, Downey Jr.), közel hasonló szinten tudta hozni a főszerepet.
Adam Sandler - Kótyagos szerelem
2014-re eljutottunk oda, hogy Adam Sandler neve egy filmplakáton leginkább az "Ezt semmiképpen ne nézd meg!" szókapcsolatra fordítódik le a világ összes nyelvén, de nem csak azt kockáztatom meg, hogy egykor volt jó alakítása vígjátékban, hanem bizony még drámában is. Ő ugyan soha nem jutott jimcarrey-i magasságokba ilyen téren, de ebben a könnyed PTA-darabban egy egészen hiteles és komolyan vehető performanszt tett le az asztalra.
Will Smith - Hét élet
Smithről újabban legkevésbé sem hatalmas alakításai ugranak be, hanem tehetségtelen utódainak undorító erőltetése, és hogy már egy Emmerich-féle ember igénytelensége mellett is túlárazottak a szolgálatai. Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor próbálta meg NEM a nagydumás feka srácot eljátszani, ezek közül pedig talán a legjobb és leghatásosabb próbálkozás a Hét élet volt. Becsüljük meg, már csak azért is, mert ekkora arc és fizetési igények mellett aligha fog néhány felejthető blockbusteren kívül bármit is letenni az asztalra a jövőben.
Paul Walker - Hours
A nemrégiben elhunyt sztár valószínűleg maga is tisztában volt, hogy soha nem jut az Oscar-kategória közelébe, éppen ezért többnyire minimális erőfeszítés igénylő B-akciófilmekben igyekezett rendre feltűnni. Az már csak a véletlenek közjátéka, hogy ezek közül az egyik idővel egy hatalmas franchise-zá nőtte ki magát, és ezzel őt magát is a sztárságig repítette, azonban így legalább kipróbálhatta magát más műfajokban is. Ugyan a Katrina-hurrikán idején játszódó dráma ugyanúgy hozta a középszerű színvonalat, viszont Walker egy igazi one-man-showként mutathatta meg, hogy nem csak vezetni meg lőni tud.
Ashton Kutcher - Pillangó-hatás
Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy Kutcher élete legnagyobb teljesítményeként minden bizonnyal Demi Moore megdöntését fogják számon tartani. De hiába tett le színészként alig valamit az asztalra, 10 éve sikerült beletrafálnia minden idők egyik legjobb thrillerének főszerepébe, ezen felül pedig még tisztességesen is eljátszani azt. Persze ha ehelyett az ember horribilis összegeket is felvehet egy szitkomban, az hamar kiöli belőle az ambíciót.
Sam Worthington - Az adósság
Sam Worthington valószínűleg annak köszönheti a hírnevet, hogy az Avatar akkor is bombasiker lett volna, ha éppenséggel én játszom el a főszerepet, így aztán James Cameron minden bizonnyal egy tisztességes színész (na meg forgatókönyv...) árából gazdálkodott ki még pár effektet. És hiába jutott ki Sam-nek utána is a szuperprodukciókból, néhány év alatt egészen a Sabotage-szintű B-filmekig építette le magát. Egyenesen lefelé ívelő csillagának egyetlen töréspontja volt: Az adósság kapcsán talán őt magát is meg lepte, hogy nem egy puszta lövöldözős kémfilmről van szó, de ha már így alakult, sikeresen felnőtt a feladathoz.
Vin Diesel - The Iron Giant
Vin Diesel karakteres ember: rendre karakteres hangjáról és karakteresen semmitmondó arckifejezéséről ismerhetik fel azok, akik a Halálos iramban- vagy Riddick-szériát követik. De annak megoldására, hogy mihez kezdjünk egy mimikára képtelen, ugyanakkor remek orgánumú színésszel, már 15 éve is adott volt a válasz: sokan talán nem is tudják, hogy Brad Bird klasszikus rajzfilmjében ő kölcsönözhette a hangját a címszereplőnek, ez a felosztás pedig valóban működőképesnek bizonyult. Ennél már csak az jobb, hogy az elmélet helytállóságát nemsokára ellenőrizhetjük is A galaxis őrzőiben.
Innentől kezdve pedig átadom a szót, jöjjenek azok a szar színészek, akik titeket győztek meg egy-egy produkcióban.