A kritika eredetileg a FilmDROID.hu oldalon jelent meg, 2013. február 10-én.
A kamionsofőr élete kemény, munkával teli. Főleg, ha Irakba szállítja a platón heverő motyót. De az élet akkor lesz igazán nehéz, ha az embert kiabáló terroristák jól kobakon vágják és élve elföldelik, hat láb mélyen. Paul Conroy úrral (Ryan Reynolds) pont ez történt, mi pedig ezt úgy követhetjük nyomon, hogy csak őt nézzük egy koporsóba zárva, a film elejétől a végéig. Ez a Buried.
Rodrigo Cortés termékei ma sem tartoznak a legnépszerűbbek közé, viszont tehetségről árulkodnak. Az Élve eltemetve 2010-ben jelent meg és egy jó erődemonstrációvá vált a direktor képességeiről. Emiatt kialakult iránta egyfajta bizalom, nagy nevekkel van lehetősége dolgozni, A gyilkos médiumban (Red Lights) két évvel később még nívósabb szereplőgárdát csődített össze.
Tehát az alaphelyzet: Paul Conroy Irakban dolgozik, a konvoját megtámadják, ő pedig elájul. Egy koporsóban ébred, fogalma sincs, hol lehet. Ami rendelkezésére áll a megmeneküléshez,az néhány saját tárgy, mobil, és másfél órányi oxigén (vajon elegendő a stáblistáig?). A film sikeres leforgatása és megírása óriási kihívás lehetett, rengeteg buktatóval. Szerintem ebből kétféle végeredmény születhet: vagy egy magával ragadó, hátborzongató thriller, vagy egy óriási bukta, ami unalmas és erőltetett, nézhetetlen. Nos, a spanyol alkotógárdának az előbbi sikerült.
Az egyszereplős koncepció önmagában egy rendezői rémálom, nem lepődött meg volna senki, ha már a tervezésnél a vásznon történtekhez hasonlóan fogják a félkész művet, röhögve bedobják egy koporsóba, rácsapják a fedelet és elkaparják. Ami miatt paradox módon mégis működik a dolog, az Cortés munkájának majdhogynem hibátlan volta, az operatőri ötletesség és a fordulatos, érdeklődést fenntartó forgatókönyv. Találó megoldásokkal van teletűzdelve, már a nyitánynál elégedetten bólogat az ember. Elképesztően jól lettek megkomponálva a jelenetek, nagyon életszerűek, a főhős viselkedése emberi és logikus. Tetszettek Paul hangulatváltozásai, egyik pillanatban még próbál nyugodt maradni, majd a másikban már üvöltözve közli a vonal másik oldalán levő személlyel, hogy véleménye szerint az illető édesanyja nem egy tiszta erkölcsű nőszemély. És ez csak néhány, a szkriptből kiemelt példa.
Már említettem az operatőri munka dicséretes voltát. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó (sőt, némelykor bámulatos) felvételeket lehet készíteni egy ilyen kisméretű helyről. Az egyszerű állóképes jelenetek között többször kapunk trükkös kameramunkát, amelyekben a pici koporsót különböző szempontok alapján mutatják a semmi közepén. Az alapcél, a klausztrofóbiát keltő képi világ elérése, száz százalékosan megvalósult. Meggyőző volt a fénnyel való játék is, a megvilágítás színe folyamatosan változik. Ezek mind azért kellettek, hogy ne váljon vizuálisan unalmassá a film, így pótolva a helyszín változásaiból fakadó hiányosságot. De mit ér a képi világ, ha nincs mellette jó hangkeverés? Nos, ez az a része az elemzésnek, ahol kicsit tanácstalan vagyok. Voltak, amelyek megfogtak (például a mise), de a néhány kiemelkedő rész mellett a többi halovány. Így ez egy olyan pont, ahol a Buried nem alkot emlékezeteset. Az effektusok, puffanások, és egyebek rendben voltak.
A történet feszültséggel teli. Csavarosnak nem mondanám, fordulatból csak egy van, a sztori utolsó részében, viszont az nagyon el lett találva, a thriller ennek köszönhetően drámaivá válik, az utolsó szavak pedig mély nyomot hagynak a nézőben. Meg úgy általában a végén már sokkal tragikusabb a hangvétel, helyén van ez is, nem lesz nyálas, csak emelkedettebb, szintén jó pont. Kifejezetten tetszett, hogy mindkét befejezési lehetőséget megjelenítették a film alatt. A linearitást nem mondanám negatívumnak, a külvilágtól való elzártságot erősíti.
Összesen 95 percet töltünk a föld alatt, ami éppen elég, a cselekmény egy percre sem ül le. Ha ennél hosszabb lett volna, akkor Cortés átesett volna a ló túloldalára. Így is volt egy rész, amit feleslegesnek éreztem, ez pedig a „kígyós eset”. Ez nekem kicsit erőltetettnek hatott. Úgy éreztem, mintha itt „véget ért volna a tudomány” és emiatt beletettek valami töltelék részt. A vizuális oldal meg a felvezetés hibátlan volt itt is, bocsánatos bűn, de sok köze nem volt a cselekményhez, ha egy az egyben kivágják, nem lehetett volna észrevenni.
Mondanivalóban egy érdekes réteget sikerült még hozzáadni a műhöz, a magatehetetlen Paul egyetlen kapcsolata a külvilággal ugye a mobiltelefon és rengeteg hívást bonyolít le, hogy valaki hajlandó legyen segíteni neki. A próbálkozások alatt sokszor ütközik akadályba, állandóan átirányítják, felesleges kérdéseket tesznek fel neki, stb. Még egy ilyen helyzetben is sokan a saját érdekeik után mennek és számukra a borzasztó szituációba került személy csak egy eszköz. Kevés ember segít az embertelenségben. Így az Élve eltemetve hatalmasakat rúg a kapitalista rendszerbe, a politikusok hozzáállásába. A civilekkel való érintkezés pedig rávilágít az emberi kapcsolatok felszínességére, de abból kevesebb van. Komikus módon még meg is szólják, ezen már tényleg csak nevetni lehet.
A színészi játék érdekes, hisz Ryan Reynolds színészi repertoárjának másfél órás bemutatójáról van szó. Lehet őt szeretni és utálni is a különböző szerepeiért, vannak jobbak és rosszabbak is és ennek megítélésébe most nem mennék bele. Abban biztos vagyok, hogy ez esetben mindenképp a tehetséges oldaláról ismerhetjük meg. A itt látható játékát egy szóban össze lehet foglalni: hiteles. Az egész film alatt nagyon meggyőzően alakít, természetesnek hat, roppantul illik rá ez a szerep. Neki és a jól megírt szövegnek köszönhetően én végig együtt tudtam érezni vele. A többi szereplő nem jelenik meg képi formában, így az ő munkájuk nem értékelhető úgy, mint egy normál film esetén, és nem is nagy nevek. Elérik azt a hatást, ami szükséges, a Dan Brenner hangját adó Robert Paterson szimpatikus, a szemétládák (főleg Alan Davenport szerepében Stephen Tobolowsky) pedig ellenszenvesek, némelyiknek azt kívánjuk, bár lenne ott Reynolds mellett és aztán feküdhetnének kis kifli, nagy kiflibe.
Összességében nézve az Élve eltemetve egy egyértelműen kiemelkedő alkotás, ami hagyományosnak semmiképp sem mondható. Nem számítottam egy ilyen jól kidolgozott, ötletes megoldásokkal operáló thrillerre, ami a műfajhoz hűen hátborzongató. Azt, hogy Ryan kikerül-e a koporsóból nem mondhatom el, de hogy egy jó filmet hoztak ki a faládából, büszkén állítom. Ráadásul még jövedelmező is volt, ami csak hab a tortán.
8/10
