(Erről az egész klasszikus hétről, illetve a posztok összesítője.)
Vannak olyan klasszikusok, melyek nem kerülnek elő filmesztéták áradozásaiban (mint például A keresztapa vagy a Hetedik), nem is lettek popkulturális ikonok (mint a Star Wars vagy a Gladiátor), mégis elvitathatatlan túlük ez a titulus, ahogy baráti társaságokban terjednek szájról-szájra, valahogy így: "Te, a Pillangó-hatást már láttad? Mindenképpen nézd meg!". Miután ezen szavak az én számat is elhagyták már többször, itt az ideje, hogy elmondjam még egyszer, ezúttal nektek is.
Evan Treborn egy bizarr betegségben szenved: alkalmanként néhány perces időtartamokra kihagy az emlékezete. A meglehetősen zaklatott gyermkkorú srác azonban egyetemistaként felfedezi, hogy ez az átok utólag áldássá változtatható: naplója segítségével vissza tud utazni az időben ezen események idejére, és meg tudja változtatni a múltat.
Annyira pesszimisztikus mind az általa megfestett világban pedofil szülőkkel, szadista gyerekekkel, mind pedig mondanivalójában, hogy az amerikai filmtől már szinte elképzelhetetlen. Természetesen a giccses, "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" befejezés idegen lenne egy olyan történettől, amely éppen azt próbálja hangsúlyozni, hogy semmi nem lehet tökéletes, és ha ez lehetséges, a rendezői változat erre még egy lapáttal rá is tesz. Az időben össze-vissza ugráló narratíva valaha volt talán legjobb felhasználását látjuk: a cselekmény tulajdonképpen mindvégig lineáris, ennek ellenére szerves részét képezik a karaktereknek és a történetnek újabb rétegeket adó flashbackek. Így jön létre egy egyszerre tökéletes thriller és tökéletes dráma.
A Pillangó-hatás azon kivételes független filmek közé tartozik, ahova a minimális büdzsé ellenére is sikerült remek színészeket beválogatni. Méghozzá korra való tekintet nélkül, nem csoda, hogy azóta Logan Lerman és Cameron Bright is több nagy produkcióban csillogtathatta meg a tehetségét. Amy Smart vagy éppen William Lee Scott ugyan nem vált nagy sztárrá, de itt kiválóan hozták a szerepüket (Ashton Kutcher meg hiába lett nagy név, sikeresen eltemette magát különböző színvonaltalan filmekben)
Ez a mű azóta is szinte megismételheteten teljesítményt tett le az asztalra, ahogyan egyszerre ötvözi a thrillerek feszültségék, a drámák sokkoló erejét és egy korszakos alkotás mondanivalóját. Ráadásul mindezt kétszer is megteszi, amennyiben a néző az eredeti verzió után a rendezői változatot is megtekinti.
10/10
