Zamatos ízutazás a viktoriánus korba. Bevallom őszintén, nem hallottam még Eliza Acton-ról, pedig gasztromán vagyok, mégsem volt ismerős a neve. Nos, a hölgy a viktoriánus kor legismertebb szakácskönyvének szerzője, aki egyébként költő is volt. Róla és hűséges konyhalányáról szól ez a történet, ami minden, csak nem habos-babos sztori. Eliza élete sem volt könnyű, de Ann sorsa pokolira sikeredett, egyáltalán nem könnyed meséről van szó, hanem egy nagyon is drámai történetről, amelyet azonban olyannyira áthatnak a korabeli szakácsművészet ízei, hogy egyszerűen képtelenség letenni. Miközben sülnek a húsok, és készülnek a finomabbnál finomabb sütemények, az események is haladnak szépen előre, fordulat követ fordulatot, megismerjük mindkét főszereplő életét, hogy aztán az utószóból kiderüljön, Ann csupán egy fiktív történetet hordoz, Miss Eliza nagyon is valóságos sztoriját olvashattuk. Mindezzel együtt azonban ez mégsem egy valódi dráma, inkább egy sötétebb tónusú leányregény, amelyet elsősorban hölgyeknek ajánlok, már csak azért is, mert biztosan megjön a kedvük a konyhaművészethez, ha elolvassák ezt a kötetet. Nem hibátlan alkotásról van szó, a vége sajnos eléggé elnagyolt lett, pedig lett volna még szufla a történetben, de pont a legérdekesebb résznél fogta nagyon rövidre a szerző, így bennem maradt egy kis hiányérzet. Összességében azonban egy jó könyvről van szó, amely főleg hölgyeknek íródott, de a gourmet férfiak is megtalálhatják vele a számításukat, hiszen rengeteget megtudhatnak a viktoriánus kor főzőtudományáról, amiről lássuk be, nem sokat tudunk. Eliza Acton figyelemre méltó hölgy volt, akinek érdemes megismerni az élettörténetét, arról nem is szólva, hogy mennyi érdekes étket kapunk a sztori mellé.

Eliza Acton túl van a harmincon és költőnek készül, azonban a kiadó inkább azt ajánlja neki, hogy írjon egy szakácskönyvet, amivel csak az az egyetlen apró probléma, hogy nem tud főzni. De nem ez a legnagyobb problémája, hanem az, hogy családja tönkremegy, és ő az édesanyjával egy vendégházat nyit. Egy nap megérkezik hozzájuk az új konyhalány, Ann, és elkezdődnek a közös ízkalandok...

Ma sem könnyű egy egyedülálló nőnek, de a viktoriánus korban kifejezetten nehéz volt érvényesülni, hát még ha költői ambíciókat is ápol az illető. Miss Eliza a semmiből tanul meg főzni, és különleges látásmódjának köszönhetően új dimenziókba emeli az ételeket, amelyhez nem várt segítséget kap Ann-től, aki határozottan inspirálja őt, és ketten együtt belevágnak egy szakácskönyv elkészítésébe. Nem könnyű a feladat, azonban az ő kettősük minden nehézséget legyűr, pedig mindketten nehéz döntéseket hoznak meg az életükről. Eliza lemond a családról, a férjhez menésről (pedig nagyon jó partit talál magának, ami nagyon fontos volt abban a korban), mert nem akar lemondani a költészetről és a szakácskönyvéről. A családja természetesen nem érti, hogy miért teszi ezt, különösen az édesanyja háborodik fel a döntésén, de ő kitart, és még egy családi titokra is fény derül. Ann-nek nagyon nehéz élete van, az édesapja rokkant, az édesanyja demens, a bátyja Londonban dolgozik, de nem tudja tovább támogatni a szüleit, ezért rámarad a családfenntartás. Mivel nagyon szegénysorból érkezik Miss Elizához, ezért megbecsüli a munkahelyét, ráadásul kiderül, hogy különleges tehetsége van az ételekhez, amelynek köszönhetően nagyon jó lesz a kapcsolat az úrnő és a szolgálólány között.

A borító nagyon szép, nekem ez ragadta meg a figyelmemet és természetesen az, hogy egy szakácskönyv születését követhetjük nyomon, ami nagyon érdekes folyamat, különösen a viktoriánus korban, hiszen erről az időszakról én személy szerint semmit sem tudok szakácsművészet témakörében. Az angol konyháról sokan azt gondolják, hogy egysíkú és unalmas, ehhez képest olyan ízorgia vár ránk, hogy csak pislogni tudunk. Miss Eliza költői lénye sokat tesz hozzá a szakácskönyvhöz, hiszen sokat kísérletezik az ízekkel, és ahhoz képest, hogy eredetileg nem is tudott főzni, szépen kiműveli magát a konyhaművészetben. Ann is rengeteget fejlődik, de ő inkább a technikai kivitelezésért felelős, viszont mindketten szükségesek ahhoz, hogy egy esszenciális szakácskönyv szülessen, amit haszonnal tudnak forgatni az angol hölgyek. A könyv végén kapunk néhány receptet a valóban megszületett szakácskönyvből, amely meglepően modern, minden mennyiséget tartalmaz, és követhető a leírás. Miss Eliza életének főműve a saját korában nagyon sikeres volt, sokszor kiadták, és szinte minden háztartásban megtalálható volt. Ezen kívül valóban megjelent egy verseket tartalmazó könyve is, de nem erről híresült el, hanem a szakácskönyvéről.

Habár Ann története teljesen fiktív, mégis egy teljes jellemfejlődést mutat be, végigkövethetjük, hogyan lesz a többszörösen hátrányos helyzetű fiatal lányból öntudatos teremtés, miközben Miss Eliza is rengeteget változik, előnyére, a szakácsművészetben megtalálja önmagát, és 10 évet szán rá az életéből, hogy elkészüljön a remekmű. Mai szemmel döbbenetes látni, hogy milyen sok alapanyagot tartalmazott a viktoriánus konyha, és milyen sokrétű volt, mennyiféle étel készült - minden fejezet egy étekhez kötődik, zseniális ötlet - , az én kedvenceim a desszertek voltak (hiába, édesszájú vagyok, de nagyon). Jó volt megmerítkezni egy másik korban, sok izgalmas dolgot megtudni a korabeli angol konyhaművészetről, és persze drukkolni Miss Elizának és Ann-nek, hogy rendbe tudják tenni az életüket. Jó könyv ez, tényleg kár, hogy a végét elnagyolta a szerző, igazi ízutazás a jussunk, akinek ettől nem jön meg a kedve a sütés-főzéshez, az reménytelen eset. A maga műfajában egy jó darabhoz van szerencsénk, érdemes elolvasni ezt a kötetet, különleges élményt tud nyújtani, és célszerű elolvasni a végén, hogy mi volt a valóság. Valódi ínyencnek íródott ez az alkotás.

8/10

A könyvet a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.