Hogyan ne írjunk filmet? (Avagy tanmese Colin Trevorrow-ról)
2015. szeptember 17. írta: danialves

Hogyan ne írjunk filmet? (Avagy tanmese Colin Trevorrow-ról)

(... és Derek Conellyről és Rick Jaffáról és Amanda Silverről)

Miután Blomkamp és Nolan is megkapta a magáét egy-egy ilyen poszt keretében, itt az ideje, hogy elővegyük a nyár legnagyobb "sikerét", a Jurassic Worldöt. Colin Trevorrow munkásságát nehéz lenne önmagával összehasonlítani (a Safety Not Guaranteeddel kicsit erőltetett lenne párhuzamokat vonni bármilyen tekintetben is), ezért a lehető legkézenfekvőbb összehasonlítási alapot szedtem elő: Spielberg 22 évvel ezelőtt készült klasszikusát. Természetesen tudom, hogy innentől könnyű belemenni a szokásos nosztalgiasznob "minden remake/reboot/folytatás stb. szar, és soha nem lesz olyan jó, mint az eredeti", és távol álljon tőlem, hogy a Jurassic Parkot egy minden kritika felett álló tökéletes mesterműnek tartsam, de (ha már a Jurassic World úgyis képkockáról képkockára másolja) néhány ponton nagyon egyértelműen beazonosítható, miben áll utódja felett.

Építkezésjp.jpg

All major theme parks have delays

Lehet vitatkozni azon, hogy szerencsésebb-e egy órán át halogatni a nagy durranásokat, vagy éppen rögtön belecsapni a lecsóba, de az tény, hogy 20 évvel ezelőtt meglepően türelmes volt egy forgatókönyv ilyen szempontból, a Jurassic Parkban például kereken egy órát kell várni, mire a klasszikussá vált T-Rexes jelenettel végre mozgásba lendül a cselekmény. Persze ez pont a Jurassic Park/Alien-stílusú filmeknél nem a legszerencsésebb, ahol úgyis tudod mire megy ki a játék (negyedszerre, kvázi-rebootként pedig már végképp), mert ügyesen kell zsonglőrködni, hogy a néző ne érezze feleslegesnek ezeket a köröket a nagy attrakció előtt, de kétségkívül nagyobbat tud szólni például egy dinoszaurusz, ha már egy órája várjuk, hogy feltűnjön, mintha az első adandó alkalommal az arcunkba tolnák. Spielberg ezt már a Cápával megtanulta, és ebben a filmjében is következetesen alkalmazza, a Jurassic World viszont ebben kifejezetten rossz, ahogy a második felvonás elején B-horroros kliséket durrogtatva mutogatja végig az Indominus Rex ámokfutását. De ami az igazán jelentős különbség, hogy a Jurassic Park expozíciója nemcsak a karakterek, a helyszín, a világ felállításáról szól, hanem a későbbi nagyszabású jeleneteket készíti elő. Gondolom nemcsak nekem csengtek a fülemben a T-Rex sebességéről szóló adatok a fejemben az üldözéses jelenetben, Grant előadása a raptorokról az ásatáson Muldoon vadászata közben, avagy Spielberg arra használja ezeket a perceket, hogy még félelmetesebbé, izgalmasabbá tegye végül a set piece-eket filmjében.

Set piece-ekjp1.jpgjp2.png

-  I don't think you're giving us our due credit. Our scientists have done things which nobody's ever done before...

- Yeah, yeah, but your scientists were so preoccupied with whether or not they could that they didn't stop to think if they should.

Apropó set piece-ek: érdemes megfigyelni, Spielberg mennyire kisszerűen valósítja meg néha műve csúcspontjait. Persze könnyen volt kreatív egy rendező 22 éve, amikor még nem lehetett gyakorlatilag bármit fillérekből megvalósítani, és legkevésbé sem akarok abba a nosztalgiasznob modorosságba belemenni, hogy bezzeg akkor még nem a CGI-jal akartak mindent megoldani. Főleg azért, mert ez Spielbergre a legkevésbé sem volt jellemző: ha úgy vesszük, elképesztő moneyshotok vannak a Jurassic Parkban, csak éppen legtöbbször nem az akciójeleneteknél, hanem közbülső, átvezető szakaszoknál (pl. Brachioszauruszok). De ő akkor sincs elveszve, ha nem rombolhat le egy fél parkot, és pontosan tudja, hogy két raptor a konyhában, egy éppen visszakapcsolódó elektromos kerítés is lehet olyan izgalmas, mint amikor összeeresztünk egy T-Rexet és egy Indominus Rexet. Hozzáteszem, például a kerítéses vagy a fáról leeső autós részt nem tartom kifejezetten lenyűgöző és jól sikerült jeleneteknek, de jól mutatják, hogy az izgalmakat nem feltétlenül a rájuk költött milliókból kell és lehet származtatni.

A kevesebb néha többjp3.png

So much for our first tour: two no-shows and one sick Triceratops.

Az előző két pont összefoglalása is lehetne, hogy alkotóként csak magunkkal szúrunk ki, ha folyamatosan emeljük a téteket. Ha egy órán keresztül nem történik semmi ijesztő a filmünkben, a néző egy fél dinoszaurusztól is össze fogja csinálni magát, ellenben, ha folyamatosan toljuk felfelé az ingerküszöbét, idővel pont saját magunknak lesz nehéz megugrani azt. A Jurassic World nem is ott követi el az igazán nagy hibát, hogy rövid a bevezetője, túl nagyszabásúak a jelenetei, hanem, hogy ezeket olyan mértékben eszkalálja, amelyet igazán már az első óra után sincs hová fokozni. Mihez kezdesz, amikor hőseinket már a fél dínóállomány végigkergette az egész parkon (és ők természetesen mindig megmenekültek)? Milyen izgalom maradhat még, ha két gyerek és egy tűsarkú cipős nő (akár csak szerencséjük volt, akár nem) egy Rambohoz méltó túlélőtúrát abszolvált már, amikor még a finálé sehol sincs? Mennyire lehet félelmetes egy szörny, amelyet már az első pillanatban megmutattál teljes valójában? Ezek azok a kérdések, amelyekre nagyon sok filmes nem tudná a választ, de ettől függetlenül tény, hogy a Jurassic World olyan agresszivitással támadja az első perctől kezdve az érzékeinket, hogy a hatalmas finálé csak egy jellegtelen kis pofozkodásnak tűnik végül.

Karakterekjp4.jpg

Ask anybody, "What's your favorite Sam Jackson part?"

No one's gonna say, "What's-his-name from Jurassic Park!"

Nem akarok álszent lenni, a Jurassic Parknak sem voltak különösebben kidolgozott és hús-vér karakterei. Egy szempontból azonban mégis felsőbbrendű utódjánál: tudta használni őket. Nem azért nem emlékszünk Samuel L. Jacksonra a filmből (én konkrétan két nézés között tényleg el is felejtettem, hogy szerepelt benne), mert jellegtelen lett volna, hanem mert nem töltött be funkciót. Ugyanakkor a forgatókönyv azokon kifejezetten igyekezett dolgozni, akik valamilyen funkciót is betöltöttek. Nézzük meg azonban, mit mutat Jake Johnson hasonló szerepet betöltő figurája az utódban: sokkal jellegzetesebb, humorosabb, és több teret is kap, mint Samuel L. Jackson, de végső soron mi célból? Semennyivel sem válik fontosabbá a történetben. Ebből a szempontból a Jurassic World egy kész katasztrófa: tele van félbevágott, sehova sem futó, esetleg nem is létező karakterívekkel. Pontosan miért fontos a két srác szüleinek válása ebben a sztoriban? Zach miért bámul sóvárogva minden vele egykorú nőt, amikor van barátnője? Miért kell egy semmire sem jó romantikus szálat Owen és Claire közé beleerőltetni? Vagy éppen miért kell a film elején hosszasan moralizálni a raptorok katonai felhasználásáról, amikor a forgatókönyv erre adott válasza teljesen gyakorlati (nem lehet irányítani őket)? Nyilvánvalóan blockbusterekről van szó, ahol nem lehet alapos karakterrajzokra számítani 6-8 szereplő kapcsán, de ha már csak 1-2 vonást sikerül felskiccelni, azok legyenek olyanok, amelyeknek van relevanciájuk a történet szempontjából. Alan Grant két gyerekkel összezárva fogja tölteni a játékidő nagy részét? Akkor (legyen ez jelen esetben akármilyen infantilisen is megvalósítva) viszolyogjon a gyerekektől, és ne a párkapcsolata legyen a középpontba állítva.

És ahogy igyekeztem is már fentebb is többször érzékeltetni, ez nem is feltétlenül két konkrét film különbségeit mutatja csak, hanem azt is, hogy 22 év alatt ezeket a dolgokat felejtette el a modern blockbuster. Hozzáteszem, azóta sok minden történt, olyan alkotások jöttek létre, amelyek jelentősen erodálták például a Jurassic Park korszakalkotó jellegét, és 2015-ben nyilván ennyivel magasabban van a mérce. De attól még, hogy Trevorrow már alkotásában is előszeretettel hibáztatja ezt a nézői ingerküszöböt, előre szabadkozva, messze nem vétlen abban, hogy a Jurassic World nagyon sok nézője igényeit nem tudta kielégíteni, és abban sem, hogy ha felülmúlni nem is, de megütni sem volt képes elődje színvonalát.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr597777778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása