Én nem tudtam, hogy ez a film is a Marvel világ egy újabb szeletét dolgozza fel. Azt gondoltam, hogy eredeti ötlet alapján készült és csak a megtekintés után jöttem rá, hogy tévedtem. Surprise, surprise... Nem mintha amúgy túlzottan számítana ez az információ: a Big Hero 6 kifejezetten jó animációs mozi, azt meg majd megítélik helyettem mások, hogy mennyire hű az alapanyaghoz. Ami nekem elsőre szemet szúrt, hogy a film bizony egészen ügyesen vegyíti a japán animék bizonyos elemeit a klasszikus amerikai képregényes eredettörténettel, s mind a gyermekek, mind a felnőttek számára kellemes kikapcsolódást nyújt.
Főhősünk Hiro, San Fransokyo (Akinek ennél a két információnál több kell az ázsiai kapcsolat felismeréséhez, az kérem keresse fel kezelőorvosát, gyógyszerészét!) fiatal lakosa, aki kora ellenére egy igazi géniusz. Gyerekfejjel persze elsősorban nem azzal törődik, hogy tehetségét kamatoztassa, jobban élvezi a szórakoztató, de felettébb illegális robotharcokat. Érettebb testvére, (aki szintén remek koponya) Tadashi próbálja a helyes irányba terelni és ő mutatja be neki azokat a kissé kattant tudósokat, akik később majd a Big Hero 6 tagjai lesznek. S akkor még nem is ejtettem szót a csapat és a film igazi aduászáról, a Baymax névre hallgató robotról, akinek gépszívénél csak a pocakja a nagyobb, s aki a második legfontosabb karakter Hiro mögött.
A Big Hero 6 egészen összetett alkotás, legalábbis az olyan animációs darabokhoz képest, mint a Planes: Fire & Rescue, a Rio 2, a Penguins of Madagascar vagy a Mr. Peabody & Sherman. Az alkotók hagynak elég teret a történet kibontakozására, a karakterek megismerésére, illetve a fő vonalat elindító családi tragédiát sem maszatolják el. A maradék bő egy órába kellett bezsúfolni Hiro és Baymax kapcsolatának kibontását ( a legjobbakat idézi a Terminator 2-től a The Iron Giant-ig), a nyomozást az aktuális főgonosz ellen, a csapat megalakulását, a kötelező akciójeleneteket és a jópofa humort. A szűkös játékidőbe (plusz tíz perc nem ártott volna még) azonban nem fért bele minden maradéktalanul: az ellenségnek csak egy elcsépelt és elmaszatolt indokot sikerült kreálni az ármánykodásra és a finálé is kissé összecsapott lett. Ez már csak azért is furcsa, mert egészen az utolsó húsz percig jól sűrítette és közvetítette az információkat a film, a végére érzésem szerint kissé elfogyott a kreativitás, s túl gyorsan zárult le a történet. A látványvilág, az animáció minősége elsőrangú, a dizájn pedig végig jól mixeli a japános és amerikai elemeket. A határokat azért nem feszegetik túl a készítők, őszintén szólva én egy-két helyütt bátrabban nyúltam volna bizonyos összetevőkhöz. Majd talán a folytatás egy csipetnyivel bátrabb lesz ilyen téren...
Hiszen biztosan lesz. Bár a film kerek egész, akkor is 'csak" az eredetét meséli el a szuperhős alakulatnak, potenciál pedig rengeteg van a Big Hero 6-ben. Az Avengers és a Guardians of the Galaxy (másodvélemény) után tehát újra a 'kell egy csapat" a szlogen a Marvel és a Disney háza táján, s a minőséget most sem adták alább. Én kérem a következőt, és ha lehet, minél előbb!
8/10
Megjegyzés: a Feast címre hallgató pár perces kis szösszenet is szuper a film előtt!