Futószalagon érkeznek a képregényfilmek, a Marvel évekre előre bejelentette a premiereket, már követni sem lehet és talán nem is érdemes igazán, hogy melyik szuperhőssel mikor találkozunk a moziban. Azon kevesek közé tartozom, aki még életében nem vett a kezébe képregényt, ezért nem nagyon hoznak lázba az egy kaptafára készült blockbusterek, csak akkor nézem meg őket, ha kedvenc színészeim egyike játszik benne (pl. Bosszúállók, Vasember Robert Downey Jr, miatt). Azonban ennek a filmnek a trailere azonnal megfogott, nagyon vicces és egyedi volt, amikor pedig láthattam belőle 17 percet egy sajtóvetítésen, azonnal tudtam, hogy minden valószínűség szerint a nyár legjobb blockbustere várható, és ez valóban így is van, ezt látni kell, irány a mozi!
1988, Föld: egy kisfiú borzalmas perceket él át, amikor végig kell néznie édesanyja halálát, kirohan a kórházból, sírva a földre rogy, amikor hirtelen egy űrhajó jelenik meg felette. Napjainkban Peter Quill (Chris Pratt) már első osztályú tolvaj, az űrben kalandozva emel el mindent, amiért jó árat kínálnak. Ezúttal azonban nem volt szerencséje, egy furcsa gömb miatt az űrbörtönben találja magát, olyan társakkal, mint az egzotikus szépségű, veszélyes bérgyilkos, Gamora (Zoe Saldana), a brutálisan kigyúrt Drax (Dave Bautista), a nem túl nagy szókinccsel rendelkező faember, Groot (eredetiben Vin Diesel ágyba gyalázó hangján ismételgeti ugyanazt), és a bőbeszédű, agyas mosómedve, Rocket (Bradley Cooper eredetiben, nem volt könnyű dolga Kállóy-Molnár Péternek, de kiválóan megoldotta a feladatot). Nem sokáig ücsörögnek azon a gyászos helyen, gyorsan lelépnek onnan, és már indulhatnak is megmenteni a galaxist...
Közel sem akcióorgiával indul a történet, kellőképpen meghatódunk a kis Peter fájdalmán, már éppen zsepi után kotorásznánk, amikor hirtelen megjelenik az űrhajó, majd jön a főcím, mi pedig egyrészt elkezdünk ámulni és bámulni a látványon, másrészt pedig jókat kuncogni a poénokon. A film végéig konstansan megmarad ez a állapot, kivételesen szórakoztató blockbuster-ről van szó, tökéletesen el van találva az akció-érzelem egyensúly, amikor éppen kezdene túlságosan ellágyulni a néző, akkor kap egy olyan akcióadagot, amitől percekig nem tér magához, és ez folytatódik egészen a történet végéig, nem hétköznapi szöveggel kiegészülve.
Nem túl bonyolultak a karakterek, mindegyiknek megismerjük a motivációját, hamar megkedveljük őket, főleg a mosómacit és bármilyen meglepő, Groot-ot, aki egyetlen mondatával többet mond, mint mások rengeteg szómenéssel. Mindenki megkapja a saját jellemfejlődését, az óriáscsecsemő Űrlord felnő a galaxis megmentése során, Gamora rájön, hogy vannak érzelmei, Drax megtanulja, hogy a bosszú nem boldogít, Rocket lelketlen fejvadászból hűséges barát lesz, Groot pedig.., nos ezt nem árulom el, de ő sem lesz a film végére önmaga. De van nekünk egy főgonoszunk is, aki kellően félelmetes, és persze le akarja igázni a galaxist, és akkor még olyan zseniális rosszfiúról nem is beszéltem, mint a Peter-t felnevelő Yondu, de a jók is számosan vannak, így előbb-utóbb csak eljön a nagy leszámolás, de akkora már betegre nevettük magunkat, többször meghatódtunk, és számos alkalommal dobtuk el az agyunkat a látványos képeken.
Kezeljük helyén a filmet, nem korszakalkotó mű, de a Marvel-univerzumban különleges helyet foglal el, fel van adva a lecke, nehéz lesz überelni ezt a nagyon jól összerakott alkotást, amelyben minden a helyén van: a karakterek, a forgatókönyv, a humor, az akciók, a látvány. Kár, hogy a vágások időnként hagynak egy kis kívánnivalót maguk után, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Mindenkinek azt tanácsolnám, hogy ne menjen ki túl korán a moziból, a stáblista végére is marad egy jó poén, amit kár lenne kihagyni. Tökéletes szórakozás ebben a fülledt nyári időben, jó kis blockbuster, kell ennél több?
Chris Pratt kellően laza, Zoe Saldana kellően szép, Dave Bautista kellően ki van gyúrva, Groot-ot nem lehet nem szeretni, a mosómaci mindent visz. De az igazi színészi játékot a "mellékszereplőktől" kapjuk: Lee Pace már tündének is nagyon dögös volt, de Ronan-ként aztán főleg, Michael Rooker simán zseniális Yondu szerepében, akárcsak Glenn Close a jók vezetőjeként, a rendkívül taszító hajzat ellenére, Djimon Hounsou übercool, de sajnos nem kapott túl sok játékidőt, ahogyan Benicio Del Toro sem, John C. Reilly-ről nem is beszélve.
James Gunn leszállította nekünk az idei év legszórakoztatóbb blockbusterét, amelynek szerencsére lesz folytatása, amelyet nagyon várok, remélem, minél előbb őrizhetjük újra együtt a galaxist! A siker receptje egyszerű, de nagyszerű: végy egy jó forgatókönyvet, álmodj nagyot, varázsold el a közönséget, vidd el egy messzi-messzi galaxisba, és ne hagyd, hogy unatkozzon!
Látványos, szórakoztató blockbuster, többször nézős darab!
9/10
