A családi béke alapja nálunk az, hogy hétvégén reggel senki nem zavar, amikor a tévé előtt ülök és betegre nevetem magam. Ilyenkor ugyanis a Madagaszkár pingvinjeinek kalandjaiból készült rajzfilmsorozatot nézem, és nem veszem jó néven, ha ki akarnak zökkenteni az őrülten cuki állatkák szájmenéseiből és szórakoztató történeteiből. Nem meglepő tehát, hogy már legalább fél éve számolom vissza a napokat, hogy mikor nézhetem 3D-ben Ricoék agymenését, és becsszó nem tűnt fel az első angol nyelvű előzetesekben, hogy kedvenc színészem, Benedict Cumberbatch adta a hangját az egyik szereplőnek. Végre eljött a nagy nap, a premier napján rohantam a moziba, és...egyre csüggedtebben néztem a filmet, időnként sikerült elmosolyodnom, de hangos nevetésre nem került sor, a vége felé pedig már számoltam a perceket, hogy legyen már vége ennek a szégyenteljesen gyenge alkotásnak.

Kapitány és a csipet csapat mindig az események sűrűjébe csöppen, most sincs másként. Miután Közlegény születésnapját úgy ünneplik, hogy betörnek Fort Knox-ba, egy chipsautomatának (!) köszönhetően egy őrült polip ölelő karjaiba futnak, akinek komoly problémái vannak a pingvinekkel. A szorult helyzetből egy titkosügynökből álló elit alakulat, az Északi szél szabadítja ki őket. Némi durci után összefognak, hogy megakadályozzák a gonosz Dave-t abban, hogy a cuki pingvineket szörnyekké változtassa a saját fejlesztésű szérumával...

Rendhagyó a kezdés, Közlegény születésének nem hétköznapi körülményeit kísérhetjük figyelemmel, Kapitány, Rico és Kowalski James Bondot megszégyenítő módon védi meg a még tojásállapotban leledző leendő csapattagot a gyilkos leopárdfókák támadásától. A nem kispályás kezdés után napjainkban folytatódik a történet, a szülinapi buli fogságba fullad. Egészen addig a percig istenien lehetett szórakozni a filmen, amíg meg nem jelenik a főgonosz, akiről hamarosan kiderül, hogy  sajnos se nem túl érdekes, se nem elég őrült a pingvinekhez képest, így elég gyorsan lelohad a kezdeti lelkesedés. De szerencsére megjelenik az Északi szél, élükön a dögös kutyussal (eredetiben Benedict Cumberbacth borult ki Kapitány viselt dolgain), akiknél profibb titkosügynök falkát keresve sem lehetne találni, de a pingvinek ezt persze nem így gondolják, így hamarosan egy Madagaszkár felé tartó repülőn találják magukat egy szép kis altatólövedékkel a pihe-puha bundájukban. És a kalandok még csak most kezdődnek...

A pingvinek védjegye a hihetetlen szöveg, és mivel az elkényeztetett néző ezt már megszokta, kicsit rosszul viseli, hogy nem kapja meg azt a poénözönt, amelyet talán joggal elvárhatott volna a filmtől. Persze nem ásítozunk az eseményeken, sőt éppen az a probléma, hogy minden áron minél több viccesnek szánt beszólást akartak belesűríteni a jelenetekbe, és ezt a tempót csak az alkotás feléig sikerül tartani. utána lassan, de biztosan unalomba fullad a film. Hiába a látványorgia, fokozatosan üresednek a jelenetek, hiába akad néhány kifejezetten cool képkocka (jellemző módon ezek általában az Északi szél tagjaihoz kötődnek, akiknek szinte sikerül lemosni a pingvineket a színről), a dögunalmas főgonosz, a butuska történet egyre idegesítőbb lesz. Ahogyan az is, hogy kileng a cukiságfaktor, túltengenek az érzelmek (elsőre is felfogtuk, milyen fontos Kapitányéknak Közlegény, nem kell folyamatosan ismételgetni!), kevesebb sokkal több lett volna. Nagyon hiányzott a lehengerlően eredeti humor, egy jól kidolgozott történet (a poénoknak rendelnek alá mindent, így egy idő után széttöredeznek az események), a pingvinek ennél sokkal többet érdemeltek volna!

Ha már saját filmet kaptak Kowalskiék, legalább egy jó főgonoszt írhattak volna nekik, de nem, inkább csak még egy bőrt akartak lehúzni az alkotók a Madagaszkár című rajzfilmről. A látványra nem lehet panasz, de a forgatókönyv igen hevenyészett lett, a pingvinek alakja nem kicsit lett felszínes, ami elég baj, hiszen őket éppen az egyéniségük miatt szeretjük. A poénok közül kevés az igazán friss és ütős, a fordulatok kiszámíthatóak, nem volt elég szufla a történetben egy mozifilmhez. Ne legyünk igazságtalanok, nem méla unalom vár a nézőre, inkább csak csendes mosolygás, ami a pingvinek esetében nem elfogadható! Miért kellett a porba zúzni az évek során felépített brand-et, hiszen az első Madagaszkár - filmben még csak mellékszereplők voltak Ricoék, de aztán egyre nagyobb teret kaptak a folytatásokban, tanyát vertek a tévében is nagy örömünkre, erre tessék, kapunk a képünkbe egy tökéletesen felejthető mozit, különösebb tartalom nélkül. Valószínűleg nem lesz anyagi bukás a film (a rajongókra lehet számítani), de ha lesz folytatás (amit a súlyos csalódás ellenére tiszta szívemből remélek, mert a pingvinekből soha nem elég!), azt sokkal komolyabban kell majd vennie az alkotóknak.

Eric Darnell nagyon régen belopta már a szívembe a  Z, a hangyával, a Madagaszkár pedig hatalmas kedvencem, úgyhogy nagyon szomorú vagyok, hogy ilyen gyengusra sikeredett a pingvinek kalandja. Én szinkronnal láttam a moziban a filmet, ami kiválóan sikerült (Reviczky Gábor természetesen mindent vitt Kapitányként, de a többiek sem vallottak szégyent), és nincs kétségem afelől sem, hogy az eredetiben részt vevő színészeken nem múlt semmi, de azt hiszem mindent elmond a véleményemről az, hogy még Cumberbatch miatt sem fogom megvenni a DVD-t, alig várom, hogy hétvégén megkapjam a szokásos pingvinadagomat a tévében, ezt a filmet pedig felejtsük el, amilyen gyorsan csak lehet!

Látványos, de üres animációs film, kár a mozijegyért!

4/10