A szerelemnek nincs kora. Nem csak fiatalon lehetünk szerelmesek, hanem jóval túl a negyedik X-en is, sőt, akad olyan ebben a könyvben, akit 90 éves korában talál el Ámor nyila. Jakupcsek Gabriellának már az előző, a napos B oldalról szóló könyve is nagyon tetszett, ezért nem volt kérdés, hogy ezt a kötetet is el fogom olvasni, mert kíváncsi voltam, mit hoz ki a témából. Ott folytatja, ahol korábban abbahagyta, csak most nem általánosságban arról beszél, hogy milyen az élet 40 felett, hanem a párkapcsolatokról. Hét női történetet ismerhetünk meg, plusz egy férfiét, bónuszként pedig a szerző osztja meg velünk tapasztalatait. Minden sztori végén egy pszichológus vesézi ki a történéseket, abszolút szakmai oldalról áttekintve az élettörténeteket. Ez valójában egy interjúkötet, a jobbik fajtából, nem bulvár, hanem a párkapcsolatokról beszélget a szerző tabuk nélkül, okosan. Akad itt mindenféle élethelyzet, van, akinek bántalmazó kapcsolatból kellett kilépnie, hogy új társra találjon, van, aki szerelmét veszíti el, hogy a kórházban találkozzon az igazival, és van olyan, aki egyedül él boldogan. A történetekben happy end van, amivel óriási reményt ad a szerző a sokadik X-en túllévő olvasónak, hogy nincs minden veszve, mindenkinek van lehetősége megtalálni a másik felét, vagy ha úgy érzi, maradjon egyedül, lényeg az, hogy igenis létezik boldogság idősebb korban is, csak tenni kell érte. Varázsütésre nem oldódik meg semmi, az út hosszú és küzdelmes, a párkapcsolat nem könnyed játék, sokat kell érte tenni, nagyon tudatosnak kell lenni, oda kell figyelni a másikra, de még jobban saját magunkra. Sok minden és sok mindenki történik velünk utunk során, nem könnyű rájönni, hogy ki az a bizonyos igazi, akivel jól érzi magát az ember lánya, és akivel békében megöregedhet. Mindenkinek egyedi sorsa van, mindenki másban találja meg a boldogságot, de senkinek sem szabad feladnia, mert igenis van élet 50, 60, de akár 90 évesen is. Sorsokon keresztül tanít ez a magát nagyon olvastató könyv, mindenkinek ajánlom, aki már elmúlt 40, de a fiatalabbak is megtalálhatják vele a számításukat, hiszen okosabb előre készülni arra, ami ránk vár, mert előbb-utóbb bizony mindannyian megöregszünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a párkapcsolatról, sőt.
Hét élet, hét női sors, a végére pedig egy valóban idős férfi története, plusz a szerző saját gondolatai - nem oszt meg velünk sok mindent az életéből, csak annyit, amennyi ránk tartozik, de ez így van rendjén - ezt kapjuk ettől a remek könyvtől, amit receptre írnék fel minden 40 pluszos hölgynek.
Bármilyen hihetetlen, Jakupcsek Gabriella már a hatodik X környékén jár - nem látszik rajta, komolyan -, nagymama, ugyanakkor egy kamasz lány édesanyja is, hiszen 45 éves korában szülte Emma lányát. 25 éve él második házasságában, sok mindent meg - és átélt, egy tapasztalt asszony, akinek vannak gondolatai a párkapcsolatról és nem félt papírra vetni. Abszolút hiánypótló kötetről van szó, hiszen a B oldali szerelem eddig ha nem is volt tabu, de nem volt beszédtéma, hiszen a love csak a fiataloknak jár, nemdebár? Nos, egyáltalán nem, a mai 40, 50, 60-asok generációja teljesen más, mint a szüleié, még aktívan dolgoznak és még aktívabban keresik a szerelmet, az pedig tényleg nagyon szép, hogy egy 90 éves bácsi is megtalálta élete párját egy idősotthonban. Idősebb korban teljesen más a szerelem, mint fiatalon, már nem a lobogó érzelmeké a főszerep, a többség egy nyugodt, kiegyensúlyozott kapcsolatot keres, amelyben jól érzi magát, és valakit, akivel békésen megöregedhet. Nem hangzik elsőre izgalmasnak ugye? Pedig nagyon is érett személyiségre vall, a kor előrehaladtával a szerelem természete is megváltozik, ha nem is alakul át teljes mértékben szeretetté, de mégis más minőséget képvisel, mint a 20-as, 30-as években. Az évek elteltek, a gyerekek felnőttek, újra meg kell találnunk önmagunkat és újra kell definiálnunk a párunkkal meglévő kapcsolatunkat. Ez nem könnyű élethelyzet - most őszintén, melyik az? -, tényleg csak a tudatosság és az önismeret segíthet eligazodni érzelmeink labirintusában.
Engem abszolút lenyűgözött a 90 éves bácsi története, nemcsak az, hogy új szerelemre talált, hanem az is, hogy belátta, demenciával küzdve az idősotthon a számára a legjobb megoldás. Ebben az életszakaszban már a gyerekből felnőtt, a édesapából/édesanyából pedig gyerek lesz, nem könnyű döntéseket kell meghozni, hiszen szüleink voltak eddig számunkra a kötelező igazodási pontok, aztán egyszerre csak azon kapjuk magunkat, hogy nemcsak a saját gyerekeinket kell felnevelnünk, hanem velük is különleges módon kell törődnünk. A szerző nem hallgatja el, hogy ő is idősotthonba költöztette az édesanyját, amikor az élet úgy hozta, hogy nem volt más megoldás, ezért nagyon tisztelem, hiszen még ma is komoly tabunak számít ez a téma. Egyáltalán az egész könyvre jellemező ez a bátor egyenesség, hiszen nemcsak olyan hölggyel beszélget, akinek a szerelme jóval fiatalabb, hanem olyannal is, aki egyedül érzi jól magát. Azt sem fél megkérdezni, hogy azt, hogy nem született gyerek egy kapcsolatból, miként éli meg a pár, és akkor a bántalmazó kapcsolatról még nem is beszéltem. Az interjúalanyok őszintén beszélnek életükről, nem hallgatják el hibáikat sem, és azt is mindannyian elmondják, hogy a párkapcsolatuk egyáltalán nem tökéletes, mégis, a maguk módján mindannyian boldogok.
Nagyon érdekes sorsokkal találkozunk, hétköznapi emberek - kivétel Vadas Zsuzsa, a neves újságíró, aki valami tüneményesen beszél férjével való kapcsolatáról - mindennapinak tűnő, de annál fontosabb életét ismerhetjük meg. Egybehangzóan azt állítják, hogy érett fejjel teljesen másként élik meg a kapcsolatukat, mint fiatalon, már tudják, mit akarnak a másik embertől, és nem félnek elmondani. Van, aki nagyon tudatosan már arra az időszakra készül, amikor kirepülnek a gyerekek, és ők újra egyedül maradnak a férjével, de van olyan is, aki egyedül maradt, de korántsem magányos. A legfontosabb az, hogy mindannyian boldogok, pedig nem volt könnyű az odáig vezető út, de ők végigjárták, és ma már elégedettek az életükkel. Mindenkinek más fontos, mindenkinek mást jelent a boldogság, sokan kanyargós úton jutottak el idáig, másnak könnyebben ment, azonban ezek az interjúk reményt adnak, hogy ha nekik sikerült, nekünk is minden esélyünk megvan rá, hiába vagyunk túl a sokadik X-en. Nincsenek nagy szavak, mégis sok az "aha"élmény, szerintem 40 fölött mindenkinek el kellene olvasnia ezt a könyvet, mert rengeteg életbölcsességet talál benne, amit hasznosíthat a saját életében. Okos, jól megírt kötet, amelyre megéri rászánni az időt.
9/10
A könyvet a 21. század kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
