Sajnos finoman szólva sem kapott jó kritikákat az új tévésorozat, amelyben a kiváló színész kalózkodik, de ez a fiaskó nem fogja padlóra küldeni a karrierjét, valószínűleg sok jó filmben csodálhatjuk még kivételes tehetségét. Malkovich soha nem volt celeb, ő egy komoly színész, saját bevallása szerint a filmszerepeket elsősorban a pénz miatt szokta elvállalni, az ő igazi otthona a színház (rengeteg szakmai díj tulajdonosa, legmélyebb sajnálatomra én még nem láttam színpadon, remélem, egyszer majd lesz lehetőségem rá). Ennek megfelelően tökéletesen kidolgozott karaktereket formál meg a vásznon, még a legutolsó fércműben is teljes szakmai alázattal vesz részt.
John Gavin Malkovich Christopher-ben, Illionis államban született. Különleges nevét annak köszönheti, hogy édesapja horvát származású, édesanyja skót, angol és francia felmenőkkel dicsekedhet. A szülőhelyéhez közeli Bentonban nőtt fel, rendezett családban. Édesapja természetvédelmi szakember, édesanyja pedig két helyi újság kiadója volt. John a gimnáziumban kezdett színészkedni, tagja volt egy folk/pop triónak, majd 1972-ben a helyi színházban főszerepet játszott egy darabban.
Egyetemi tanulmányait nem fejezte be, az utolsó vizsgájáról ugyanis egyszerűen kisétált a teremből, merthogy "meleg és büdös volt".(némi fáziskéséssel 2005-ben kapta kézhez színész diplomáját). 1976-ban a chicagói Steppenwolf színházi társulat tagja lett, amelynek New York-i előadásaiban szerepelt 1980-tól. Sorban kapta a színházi díjakat, elismert színész volt, de a nagyközönség előtt ismeretlen volt a neve. Első filmszerepét 1984-ben kapta Robert Altman Esküvő című vígjátékában, habár nem szerepelt a neve a stáblistán.
Első jelentősebb filmszerepét a Hely a szívemben című alkotásban abszolválta, olyan sikerrel, hogy rögtön Oscar - díjra jelölték érte. Még ugyanebben az évben szerepelt a Gyilkos mezőkben, ami egy zseniálisan jó, kőkemény háborús dráma, ha valaki még nem látta, sürgősen pótolja! Ezután sem adott lejjebb a művészi színvonalból, Az ügynök halála Biff-je következett a tévében, a következő kiemelkedő alakítás a Paul Newman rendezte 1987-es Üvegfigurákhoz fűződik, majd Spielberg rendezte a Nap birodalmában,
Az elsöprő sikerű Veszedelmes viszonyokban Malkovich fényesen bebizonyította, nem kell ahhoz görög istennek kinéznie egy színésznek, hogy el tudja rabolni a női nézők szívét. Ennek a szerepnek köszönhetően vált sztárrá, nem csoda, kiválóan alakította a nőcsábász Valmont vikomtot. A magánéletére is hatással volt a film: a forgatáson afférba keveredett Michelle Pfeiferrel, amit a felesége nem igazán tolerált, ezért elváltak. Nem sokáig hevert parlagon, a következő film az Oltalmazó ég forgatásán szeretett bele a rendezőasszisztensbe, Nicoletta Peyran-ba, aki máig a felesége, két gyereket nevelnek.
A nagy siker után törvényszerűen közepes filmek következtek, de aztán 1992-ben a Gary Sinise rendezte Egerek és emberek Lennie-jével helyreállt a világ rendje, nem véletlenül jelölték Arany Pálmára a filmet a cannes-i filmfesztiválon, döbbenetes erejű drámáról van szó, én napokig a hatása alatt voltam annak idején. Az 1993-as Életben maradtak ikonikus film volt középiskolás koromban, a sikerből Malkovich is kivette a részét a narrátor szerepében.
Nagy kedvencem a Célkeresztben című Wolfgang Petersen film, Clint Eastwood remek volt a főszereben, Rene Russo szintén jó alakítást nyújtott, de Malkovich mindenkit lemosott a vászonról, méltán kapta meg második Oscar-jelölését. Ezután a Marlon Brando által halhatatlanná tett Kurz ezredest játszotta el a tévében A sötétség mélyén című alkotásban (Joseph Conrad azonos című novellája alapján készült az Apokalipszis, most).
Ismét néhány felejthető film következett: sajnos A gonosz csábítása sem sikerült jól, pedig Malkovich fantasztikusan jó alakítást nyújtott Dr. Jekyll / Mr. Hyde szerepében, a Mullholland - Gyilkos negyed különösen fájó, hogy nem lett nagy siker, hiszen zseniális színészi alakítások sora látható benne. az Egy hölgy arcképe szintén erre a sorsa jutott. A rémkirály ellenben egy nem könnyen emészthető, de jó film, érdemes adni neki egy esélyt.
A művészi kihívások mellett Malkovich a pénztárcájára is gondolt, ezért elvállalta az általam rajongásig imádott Con Air - A fegyencjárat című film főgonoszának szerepét. Nem tudom elégszer megnézni ezt az übercool, nagyon jól összerakott akciófilmet, amelyben Malkovich természetesen mindenkit lemos a vászonról (ne felejtsük el Kállóy-Molnár Péter zseniális szinkronját!), nem filmtörténeti mérföldkő, de kiváló szórakozást nyújt a nézőnek még ma is. A vasálarcos Athosának megformálása sem tette igazán próbára a színészi képességeit, nem ez a legjobb feldolgozása A három testőr történetnek, azonban kétségkívül szórakoztató film sikeredett belőle, amelyben hemzsegnek a kiváló színészi alakítások (Gabryel Byrne, Jeremy Irons, Malkovich, Depardieu, mellettük bizony nagyon kellett igyekeznie DiCaprionak, hogy ne maradjon szégyenben).
A Pókerarcok egy meglepően jó film, de az igazi különlegesség az életműben a John Malkovich - menet, amelyben a kiváló színész saját magát alakította, zseniálisan. Az aranypolgár születése című tévéfilmet mindenkinek ajánlom megnézésre, elsősorban a kiváló színészi alakítások miatt. Luc Besson gigabuktájában, a Jeanne d'Arc az orleáns-i szűzben Malkovich VII. György királyt alakította remekül, nem ő tehetett arról, hogy a film nem sikerült jól (konkrétan teljesen félre lett rendezve, végigdühöngtem annak idején).
A 2000-es éveket A vámpír árnyékával kezdte a kiváló színész, amely egy méltatlanul elfeledett film, pedig Willem Dafoe zseniálisan alakítja benne Nosferatu alakját, olyannyira, hogy még Malkovich-ot is sikerült elhomályosítania. Közben a színész áttette a székhelyét Franciaországba, ahol rá jellemző módon elsősorban színpadi szerepekben lépett fel, de azért néhány francia filmben is előfordult.
Hatalmas esemény volt annak idején, amikor 2002-ben nálunk vették fel a Napóleon című tévéfilm egyes részeit, ezért természetesen kiemelt érdeklődéssel néztem meg az alkotást, amely sajnos nem lett eget-földet rengető darab, de Christian Claviert, Depardieu, Isabella Rosselini és főként Malkovich Talleyrand-ja miatt kár lenne kihagyni az életünkből. Victor Hugo regénye, A nyomorultak hatalmas kedvencem, ezért nagyon kíváncsian vártam a Depardieu-Malkovich kettős nevével fémjelzett tévésorozatot. Kicsit csalódást okozott ugyan, de soha rosszabb feldolgozást, érdemes rászánni az időt!
A következő filmek felejthetőre sikeredett (belehaltam, hogy a Rocester grófja - Pokoli kéj nem sikerült, vétek így elvesztegetni Johnny Depp és Malkovich tehetségét!). Imádom az angol humort, de a Galaxis útikalauz stopposoknak nekem sajnos nagyon nem jött be, képtelen voltam végignézni (pedig többször próbálkoztam vele, és még nem adtam fel a reményt, hogy egyszer majd csak rabul ejt a film).
Nagyon büszke vagyok arra, hogy nálunk, Tatabányán vették fel az Eragon egyes jeleneteit (arra már nem annyira, hogy jól tönkretették a filmesek a gyönyörű Turul barlangot egy időre, de fátylat rá!), de ettől még nem értem, hogy mit keresett ebben a filmben Malkovich (a pénzen kívül természetesen). A Beowulf - Legendák lovagja egy érdekes kísérlet volt, kár, hogy nem sikerült túl jól. Több érdektelen film után jött az Elcserélt életek Clint Eastwood rendezésében, amelyért méltán jelölték Oscar díjra Angelina Jolie-t. Még Coenék sem tökéletesek, az Égető bizonyíték sajnos nem az életmű csúcsa, Ismét középszerű filmek jöttek, majd egy kiugró siker, a Red, egy kiváló film nyugdíjas bérgyilkosokról, zseniális színészi alakításokkal, amelynek tavaly érkezett meg a sajnos nem túl acélos folytatása a mozikba. A Transformers 3. részében is feltűnt, az Eleven testekben is szerepet vállalt, akárcsak a Szibériai nevelésben. Idén több filmje is bemutatásra kerül, folyamatosan forgat, tehát a jövőben sem kell nélkülöznünk a kiváló színészt a filmvászonról.
Malkovich nem a magánéletével kerül a lapok címoldalára, hanem a művészi munkájának köszönhetően. Kiváló színész, akinek a színház az élete, de a filmezést sem veti meg szerencsére, így az évek során rengeteg zseniális alakítással örvendeztetett meg bennünket. Alapvetően olyan alkotásokban szeret játszani, ami próbára teszi a tehetségét, de természetesen a számára semmilyen kihívást nem jelentő szórakoztató filmekben is mindet megtesz azért, hogy a nézőt ne érje csalódás. Azon kevesek közé tartozik, aki úgy lett sztár, hogy kerüli az ezzel járó felhajtást, a munkára koncentrál elsősorban, nem a felszínes csillogásra, és ez így van jól, harsány, felejthető celeb rengeteg van, hozzá hasonló kiemelkedő tehetségű művész viszont csak nagyon kevés.
