Lehet, hogy ideje lenne jobban odafigyelni az olasz filmekre? Ugyanis idén az A.C.A.B. és a Senki többet után most már a harmadik minőségi itáliai produkcióról számolhatok be - még ha első látásra semmi köze sincs Olaszországhoz. Azonban Gabriele Salvatores rendező tudja, hogyan kell jó filmet csinálni (erről Mediterraneo című alkotásának 22 évvel ezelőtt nyert Oscarja is tanúskodik), és ezt ez alkalommal is megmutatta.

A szovjet vezetés a bűnözők nagy részét a mai napig zűrös Transznisztriába deportáltatta, ahol azok igen hamar egy önálló gettót hoztak létre a saját szabályaikkal, és azzal a céllal, hogy minél jobban megkeresítsék a hivatalos személyek életét. A szibériai klán életébe tekinthetünk be nem sokkal a Szovjetunió szétesése előtt, amikor is Kuzja nagyapa (John Malkovich) neveli a becsületes bűnöző életre két unokáját, Kolimát és Gagarint. A két fiú élete rövidesen egészen ellentétes irányt vesz, és elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb összeütközésbe kerüljenek.

Nem könnyű annak a dolga, aki gengszterfilmbe vágja a fejszéjét, hiszen elkerülhetetlen, hogy a műfaj klasszikus darabjaihoz hasonlítsák, és éppen ezért talán valami igazán eredetit alkotni is nehéz. Nem is nagyon emlékszem az elmúlt évekből olyan produkcióra, amely sikeresen vette volna ezt az akadályt. Egyedi darabról most sem nagyon beszélhetünk, a történetben feltűnnek olyan ismerős elemek, mint a keresztapaként funkcionáló John Malkovich karaktere, a testvérviszály, a szigorú elvek szerint működő "szimpatikus" bűnözők és a sztori alapvetően a kronológiai törések ellenére is egyszerűen és kiszámíthatóan halad előre. Sajnos a karakterek kidolgozására sem jutott sok idő, a flashback-jeleneteket inkább történetet próbálnak mesélni, illetve a nagy részükben Kuzja nagyapa ismerteti a klán elveit.

Azonban ez a film hihetetlenül gondosan lett elkészítve, a díszletektől kezdve a remek fényképezésen át a szövegkönyv legutolsó mondatáig meglátszik rajta a belé fektetett munka. Salvatores rendezése pedig a sokszor egyszerű és kissé hatásvadász húzásokat is katartikus jelenetekké tudja alakítani.A színészeknek is sokat köszönhet a produkció. Ugyan az erőltetett és darabos orosz akcentus inkább nevetséges, mintsem hiteles, ettől függetlenül az ismeretlen litván színészek a már említett John Malkovich-csal és az egy kisebb szerepben feltűnő Peter Stromare-rel kiválóan ragadják meg a film hangulatát.

Ez az alkotás nem annyira szól tehát a szereplőiről, mint bűnről és erkölcsről, azonban ezt annyira lenűgözően teszi, hogy még ezt is meg lehet bocsátani neki. Nem feltétlenül született eredeti vagy újszerű alkotás, azonban mindenképpen egyedi és hangulatos darabról van szó. A gengszterfilmek és a posztszovjet atmoszféra kedvelőinek kötelező, de mindenkinek tudom ajánlani, mint az idei év egyik meghatározó filmjét.

8/10