Az újrakezdés könyve. Nem szeretem a trágárságot, azonban erre a könyvre nagyon kíváncsi voltam, hiszen olvastam az írónő előző könyvét, és nagyon tetszett. A norvég irodalom egyik nagy tehetségéről van szó, aki nem riad vissza a tabudöntögetéstől, ezt jelzi a cím is, ami azonban nem rettentett el, alig vártam, hogy végre elolvassam. Nos, ismét egy remek kötethez van szerencsénk, amelyben szintén egy nem mindennapi témát dolgozott fel a szerző. Arról szól a történet, hogy a főhősnek egyszer csak elege lesz abból az életből, amit él, fellázad, és nem kevés hezitálás után végül újrakezd mindent. Az odáig vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű, megismerhetjük a múltat, a jelent, és a jövőbe is nyerhetünk egy kis bepillantást. Az igazán erős rész azonban nem ez, hanem annak az elemi erejű dühnek a bemutatása, ami úrrá lesz Britt-en, és beolvas mindenkinek, hogy aztán elmenjen, és visszajön ugyan, de már egy másik ember lép be az ajtón. A főszereplővel könnyű azonosulni, hiszen ki ne érezné úgy sokszor, hogy elege van mindenből és mindenkiből, nem akarja tovább húzni az igát, másra vágyik, mint amiben él. Azonban kevesen vannak olyan bátrak, hogy kilépjenek a kényelmes megszokásból, hiszen az ismeretlenbe lépnek, ami mindig félelmetes, azonban annál inkább érdekes és embert próbáló, miközben esélyt ad a fejlődésre. Britt-nek látszólag tökéletesen rendezett élete van, ő azonban rabnak érzi magát, már nem szereti a férjét, és bár a lányához természetesen mindenek fölött ragaszkodik, azonban időnként nagyon belefárad az anyai teendők végtelen sorába. Utálja a munkáját, belefáradt a hétköznapok nyűgébe - ismerős? Mindenkinek vannak rosszabb napjai, de amikor tartóssá válik az elégedetlenség, az egyszer bizony kitör, és akkor mindenki nagyon meglepődik. Britt-tel is ez történik, jól meglepi a családját és a barátait a kirohanásával, nem nagyon tudnak mit kezdeni vele, miközben ő maga egy kicsit elmenekül, hogy összeszedje magát, és kitalálja, mi legyen a jövő. Érdekes és bátor történet, nem hétköznapi befejezéssel, és meglepően kevés trágársággal. Jó könyv, amelyet elsősorban azoknak ajánlok, akik nem riadnak meg az egy kicsit erősebb hangvételtől és a mélyre menő lélekelemzéstől.

Britt egész életében csendesen végezte a munkáját, ellátta a családját, dolgozott, látszólag rendben volt az élete, azonban ő kénytelen beismerni magának, hogy ennél egy kicsit többre vágyik. Egy nyaraláson aztán kibuggyan belőle a véleménye, jól megmondja a véleményét mindenkinek, aztán kicsörtet a házból, és próbál rájönni, hogy mi legyen a következő lépés.

Mint mindenki, én is felkaptam a fejem a címre, hiszen finoman szólva sem magasirodalmi a megfogalmazás, azonban a szerző nem is erről híres, hanem a végtelenségig lecsupaszított mondanivalóról. Azonban ennek ellenére ez bizony irodalom, a jobbik fajtából, de igazi skandináv stílusban íródott, vagyis kevés szóval mond sokat, és nem finomkodik, az arcunkba tolja a mondanivalót. Ami ebben az esetben nem más, mint hogy az élet nehéz és kegyetlen, azonban nem kell megalkudnunk, igenis van lehetőség arra, hogy változtassunk, a döntés a miénk, azonban vállalnunk kell annak minden felelősségét, hiszen felnőtt emberek vagyunk. Megismerhetünk egy emberi sorsot, ami annyira hétköznapi, hogy akár a miénk is lehetne, hiszen Britt pontosan azokkal a problémákkal küzd, mint sokan közülünk, hiszen ki ne élné át az életközepi válságot vagy küzdene a hétköznapokkal. Főleg a nőknek nehéz, hiszen el kell látni a családot, jól kell kinézni, és a munkahelyen is meg kell állnunk a helyünket, ami lássuk be, nem könnyű. Az igazi problémát a főhős esetében  a férje jelenti, mert a párkapcsolatuk működik ugyan, de nem ad örömet, és akkor mit ér az egész, nem igaz? Pedig nem így indult, az elején voltak szép napjaik, de aztán felőrölték őket a mindennapok, Britt pedig rájön, hogy ő nem így akar élni. Vajon lesz elég bátorsága ahhoz, hogy elváljon a férjétől és újrakezdjen vagy minden marad a régiben?

A könyvhöz jár egy anti to do lista is, amit nekünk kell kitöltenünk, ami nem könnyű, mert nagyon mélyen szembe kell nézni saját magunkkal, hogy meg tudjuk tenni. Ez pedig fárasztó, nehéz feladat, hiszen kényelmetlen szembesülni azzal, hogy valójában az életünk mennyire hasonlít a főhőséhez, mennyire szeretnénk időnként mi is beolvasni mindenkinek, de aztán persze nem tesszük meg, mert egyrészt nem illik, másrészt pedig megalkuszunk a mindennapokkal. Lázadjunk fel és hagyjunk hátra mindent, amit eddig felépítettünk, lépjünk teljesen új utakra vagy maradjon minden a régiben, mert az kényelmes és megszokott? Nem könnyű eldönteni, ugye? Naná, hogy nem, ez tényleg egy nehéz döntés, amelynek rengeteg aspektusa van, és mindenkinek az élethelyzete dönti el, hogy egyrészt eljut-e a kenyértörésig a gondolkodásban másrészt mit tesz, hiszen mindenki máshol tart, más a fontossági sorrend és még sorolhatnánk a befolyásoló tényezőket, de ez a lényegen nem változtat, egyszer mindenkinek döntenie kell, hogy folytatja-e a régi, megszokott életét vagy továbblép és változtat. A könyv ad egyfajta megoldást, azonban mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy számára mi a helyes út.

A borító nagyon kifejező, egyben természetesen figyelemfelhívó is, és pontosan olyan formabontó, mint a szerző stílusa. Sok az aha-élmény, még akkor is, ha éppen máshol tartunk az életünkben és nem érint meg bennünket annyira a történet, ami azonban mindenképpen van olyan erős, hogy elindítsa a gondolkodást a témáról. Nem kell mindenkinek fellázadnia a saját élete ellen, azon azonban komolyan elgondolkodhat a könyvet olvasva, hogy jó irányba tart-e, bírja-e energiával vagy változtatásra van szükség. Nem kell felrúgni mindent, nem kell ennyire sarkosan változtatni, de ha úgy érezzük, hogy nagyon megütött bennünket a sztori, akkor valami valóban nincs rendben, és itt az alkalom, hogy elgondolkozzunk azon, hogy mi legyen a jövő. Nem biztos, hogy egyet kell érteni a szerző sarkosságával, azonban azon érdemes elgondolkodni, hogy hogyan tehetnénk boldogabbá az életünket. Nehéz a mindennapok küzdelmében megtartani a fókuszt, lehet, hogy úgy érezzük, valahol elveszítettük saját magunkat és ideje megtalálni az utat újra önmagunkhoz és kitalálni, hogyan lehetnénk boldogabbak és aztán tenni is ezért. Nem hétköznapi könyv, nemcsak a címe miatt, hanem a tartalma miatt is, ami mélyen el tudja gondolkodtatni az olvasót, nem engedi a felszínességet, itt bizony bele kell menni a lélek legmélyebb bugyraiba, ami fájdalmas tud lenni, mégis megtisztít.

9/10

A könyvet a Libertine kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.