Már nagyon régen nem nézek Robert de Niro filmeket. Egyszerűen azért, mert fáj látnom, hogy milyen utolsó szemetekben alázza le magát korunk egyik legnagyobb színésze. Ráadásul mostanában ráállt a vígjátékokra, holott nála jobb drámai színész talán még ma sincs. Aztán a napokban megnéztem a Szarvasvadászt, és azonnal eszembe jutott, hogy régen milyen hatalmas filmekben játszott, és milyen erős alakításokkal örvendeztetett meg bennünket, nézőket. Szerintem vitán felül Scorsese filmjeiben volt a legjobb, de az évek során természetesen nagyon sok rendezővel dolgozott, a legkülönbözőbb műfajokban. De azért lássuk be, az emlékeinkben ő az igazi gengszter, kit érdekel, hogy egy tizedrangú vígjátékban mit hülyéskedik? Mikor látjuk már végre újra egy igazi drámai szerepben, amivel felszántja a vásznat, és a lelkünkig hatol az alakításával? Én mélyen hiszem, hogy csak idő kérdése, hogy eljön ez a perc. Addig is vigasztalódjunk a régi nagy klasszikusokkal.
A lista teljesen szubjektív, ezek az én kedvenceim, kíváncsian várom a véleményeteket. Nagyon sok film maradt ki, köztük az Ébredések, amelyben Robin Williams oldalán brillírozik a nagyszerű színész, az Aljas utcák (lehet velem vitatkozni, de szerintem ez nem tartozik a legjobb Scorsese filmek közé), az Angyalszív, és sorolhatnám még napestig. De ez sajnos csak egy 10-es lista, ennyi fért bele.
10. Cape Fear - A rettegés foka / Cape Fear (1991)
Ebben a filmben láttam először Robert de Nirot, és egyrészt azóta Scorsese a kedvenc rendezőm (hűséges típus vagyok, azóta sem veszélyeztette senki nálam a trónust), másrészt hosszú évekre de Niro maradt a kedvenc színészem. A film egy remake, az eredetiben Gregroy Peck és Robert Mitchum játszott, és szintén nagyon jó volt, sőt talán egy hangyányival jobb is, mint Scorsese remeke, ennek fő oka az volt, hogy ott két főszereplő alakítása teljesen egyenértékű volt, míg ebben a filmben de Niro természetesen lemosta a vászonról Nick Noltét. Egy életre megmaradt a kép, amikor jól kigyúrva (bizony, egykor nagyon jó pasi volt, mindig meglepődöm azon, hogy mennyire!), és kitetoválva (az a kereszt a hátán!) a börtönben látványosan tornáztatja az izmait. De természetesen nem ez a lényeg, egy nagyon jól felépített thrillerhez van szerencsénk, valóban jókat lehet rettegni a nézése közben.
9. Aki legyőzte Al Caponét / The Untouchables (1987)
Igen, tudom, de Niro ebben nem főszerepet játszik, de azért ő maradt meg legjobban a filmből, ugye? Pedig felismerhetetlenül el van hízva, és nem túl sokat van jelen, de azért uralja a vásznat. Mégis Sean Connery kapott Oscart ezért a filmért, nem ő. Amit a mai napig igazságtalannak tartok (félreértés ne essék, nagyon kedvelem Conneryt, nekem máig ő az igazi James Bond, de azért nincs egy súlycsoportban de Niroval). Brian de Palma filmje egy feszes, izgalmas krimi, amelyből mindenki megtudhatta, hogy Amerika legnagyobb közellenségét egy piti adócsalás miatt juttatták börtönbe a rend bátor őrei. Nesze neked gengszter romantika!
8. Szemtől szemben / Heat (1995)
A részletes kritika itt olvasható.
Schwarzenegger és Stallone rajongói több évtizedet vártak arra, hogy a két akcióhős végre jól elpáholja egymást a filmvásznon. A kissé kifinomultabb filmmániásoknak szintén ugyanennyit kellett várniuk arra, hogy a gengszterfilmek két legnagyobb sztárja, de Niro és Al Pacino egy filmben egymás ellen harcoljon. Michael Mann filmje egy pörgős, akciódús dráma, ami egyben egy nagyon jó krimi is. Az a jelenet pedig, amikor a két ikonikus színész egymással szemben ülve beszélget, filmtörténeti pillanat, tökéletesen kivitelezett szópárbaj, a megfelelő drámai hatás elérésével. Kötelező darab!
7. Casino (1995)
Scorsese újabb remeke, ami ugyan már nem ér fel a legnagyobb klasszikusokkal, amelyekben de Niroval dolgozott a mester, azonban egy nagyon is erős, maradandó filmet hozott össze a nagy páros. A szerencsejáték, a legendás Las Vegas sötét oldalát bemutató alkotás a történeten túl az osztályon felüli játéknak köszönheti a sikerét. De Niróról csak felső fokon lehet beszélni, mint mindig, Joe Pesci alakítása egyenértékű az övével (van ennél nagyobb dicséret?), Sharon Stone pedig élete alakítását nyújtotta a filmben (a legemlékezetesebb valóban az Elemi ösztön volt, de azért ez a film egy teljesen másik kategória, ugye?).
6. Volt egyszer egy Amerika / Once upon a Time in America (1984)
Sergio Leone rendezte volna eredetileg a Keresztapát. Végül Coppola tette világhírűvé az alkotást, de azért a spagettiwesternek királya is leforgatta a saját gengszterfilmjét. Teljesen más módon epikus az alkotás, mint kiváló kollégájáé, és valóban nem ér fel hozzá, de azért nem egyáltalán nem kell szégyenkeznie, maradandó alkotás született. Javaslom mindenkinek, hogy egyszer szánja rá az időt a filmre (majdnem Tarr Bélára jellemző hosszúságú - közel 4 órás), mert egyrészt egyáltalán nem fog unatkozni, másrészt pedig kiváló színészi alakításokban lelheti örömét egy nagyon jó filmben. James Woods és de Niro kettőse nagyon jól működik együtt, és a tehetségük nem fecsérelődött el, hiszen kiváló rendező kezébe kerültek, aki megadott nekik minden lehetőséget arra, hogy lubickoljanak a szerepükben.
5. A szarvasvadász / The Deer Hunter (1978)
Orosz rulett felső fokon.Michael Cimino klasszikusa a vietnámi háború testet és lelket pusztító hatásáról mesél, nem kímélve a nézők idegrendszerét. Habár meghökkentően kevés a csatajelenet, ahhoz képest, hogy egy háborúban játszódik, mégis sokkal nagyobb hatásfokkal tudja bemutatni a földi poklot, mint nagyon sok hasonló alkotás. Főleg azért, mert nem hősök a főszereplők, hanem egyszerű kisvárosi fiúk, akik egyáltalán nem lehettek felkészülve arra, ami az otthonuktól távol lévő dzsungelben várja őket. Az 5 Oscar díjjal kidekorált alkotást (amelyből de Nironak megint nem jutott egy sem, de természetesen mindenki megérdemelte, aki megkapta) csak erős idegzetűeknek ajánlom. Katarzis a köbön!
4. Nagymenők / Goodfellas (1990)
Véleményem szerint ez Scorsese legjobb gengszterfilmje. Miért? Mert ebben az alkotásban mutatja meg a legerősebben a maffia működését, a család fogalmát, az árulás lemoshatatlan bűnét, a bűnben élők mindennapjait, az őket irányító motivációkat. De Niro szokásához híven zseniális, Joe Pesci szintén, Ray Liotta pedig élete alakítását nyújtotta a filmben. A rendező sokadik gengszterfilmjében is tud új vonásokat megmutatni, a színész és történetvezetés tökéletes. Aki még nem látta, sürgősen pótolja!
3. Keresztapa 2 / The Godfather 2. (1974)
A Keresztapa minden idők legjobb gengszterfilmje volt, óriási sikert aratott, mindenki kíváncsian várta a folytatást. Ahogyan az lenni szokott, nem ért fel az első részhez, de ez ebben az esetben az jelentette, hogy nem tökéletes, csak zseniális film született. Al Pacino és Robert de Niro (aki ezért a szerepért kapta meg az első Oscar-díját) nagyszerű, tökéletesen egyenértékű alakítást nyújtottak, élmény nézni őket. De nem volt közös jelenetük a filmben (azon egyszerű oknál fogva, hogy Pacino apukáját alakította Robert de Niro, ha úgy tetszik Marlon Brando fiatalkori kiadását), erre még nagyon sokat kellett várniuk a filmrajongóknak. Kötelező darab!
2. Taxisofőr / Taxi Driver (1976)
Ultrabrutál film Scorsese-től a vietnámi háború lélekölő hatásáról, kőkemény társadalomkritikába öntve. A vietnámi háborút megjárt veterán, Travis nem találja a helyét New Yorkban. Próbálja jobbá tenni a világot, de amikor szép szóval nem megy, marad az erőszaknál: fegyvert vásárol, kigyúrja magát, és elindul rendet tenni. De Niro élete második legjobb alakítását nyújtja szerintem, az akkor még tini Jodie Foster hihetetlenül jó a gyermek prostituált szerepében. Készüljön fel mindenki egy zsigerig hatoló brutális utazásra az emberi lélek legmélyére. Tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlom!
1. Dühöngő bika / Raging Bull (1980)
Miért ez, és miért nem a Taxisofőr az első? Mert engem egy hangyányival jobban megrázott ez a film. De Niro ezért vihette haza a második szobrocskát, méltán. Ezúttal a ringben zajlanak a véres események elsősorban, mégsem kevésbé brutális, mint Scorsese egyéb filmjei. Jake La Motta (de Niro) beceneve a Bronxi bika volt. Azért, mert kíméletlenül brutális volt, és meg is lett eredménye: 1948-ban világbajnok bokszoló lett belőle. Azonban a múltja utolérte, nem tudta feldolgozni a sikert, a bronxi gyermekévek nem múltak el nyomtalanul, végül elvesztett mindent. Rólam tudni kell, hogy ökölvívó meccset akkor néztem végig először és utoljára, amikor Koko az aranyért harcolt az olimpián, vagyis teljesen hidegen hagy ez a sportág. Azonban a dráma katarktikus ereje, és de Niro alakítása miatt véleményem szerint ez a legjobb alkotás, amiben a kiváló színész valaha megjelent a filmvásznon.