(Erről az egész klasszikus hétről, illetve a posztok összesítője.)
Orosz rulettet valaki? Menyire übercool kitárazni a pisztolyt, majd visszatenni egyetlen töltényt, látványosan megforgatni a tárat, majd a fejedhez tartani a csövét? Jó buli, ugye? Na és, ha egy vietkong ül veled szemben, körülötted több katona csőre töltött puskával, és a barátod tartja a fejéhez a pisztolyt és tényleg az élete múlik azon az egyetlen lövésen? Akkor is?
Három barát Vietnámba indul harcolni a 70-es években egy amerikai kisvárosban. Steven (John Savage) úgy döntött, hogy még a bevonulása előtt elveszi feleségül a barátnőjét, ezért egy ortodox esküvői buli kellős közepébe csöppenünk. Annak rendje és módja szerint lezajlik a nagy esemény, melynek végén Nick (Christopher Walken) megkéri barátnője, Linda (Meryl Streep) kezét, aki természetesen igent rebeg. Másnap a fiúk elvonulnak egy utolsó nagy szarvasvadászatra a hegyekbe. Michael (Robert de Niro) egyetlen látványos lövéssel leteríti a szarvast, És hirtelen vége szakad az idillnek, máris a vietnámi háború poklában találjuk magunkat. A három barát fogságba esik, Steven összeomlik, Nick idegei is kezdik felmondani a szolgálatot, egyedül Michael marad ura a helyzetnek. A vietkongok unatkoznak, orosz rulettet játszanak a foglyokkal. Ezt kihasználva Michael és Nick egy hihetetlenül feszült jelent után lemészárolják az ellenséget, majd megszöknek. Michael szó szerint bármi áron megmenti barátai életét, melynek következtében Steven mindkét lábát veszti el, Nick pedig az eszét. Michaelnek pedig vissza kellene illeszkednie a kisváros életébe, azonban a háború mindent megváltoztat, és lehet, hogy Linda iránt érzett szereleme is kevés lesz ahhoz, hogy visszataláljon önmagához..
Ultrabrutál film, csak erős idegzetűeknek ajánlom. Nem, nem azért, mert tele van erőszakkal (vietnámi háborús filmhez képest meglepően kevés a harci cselekmény), hanem azért a feszült atmoszféra miatt, ami áthatja a filmet, és azért mert kíméletlen őszinteséggel mutatja be, hogy a háború mennyire megöli a lelket. Nem vagyok szívbajos típus, de az orosz rulettes jelenetet szabályosan végigrettegtem. A három órás filmet pisszenés végig ültem végig, le sem tudtam venni a szemem a képernyőről. A forgatókönyv egyszerűen zseniális volt. Egyszerű, hétköznapi emberek a film hősei, nem akciófilmsztárok, és egyáltalán nem Rambók, hanem nagyon is érző emberek, akik nem készülhettek fel arra a sokkra, amit a dzsungelben éri őket. A karakterek nagyon jól meg lettek írva, a jellemfejlődés minden szereplőnél pontosan nyomon követhető. Az idilli bevezetőt egy hatásos zongorajáték zárja le, tényleg brutálisan nyers az átmenet a földi pokolba, giga csata jelenetek nélkül is átérezzük, min mentek át a fiúk. És a hazatérés sem hoz megváltást, Nick tragédiája, vagyis egy hatalmas sokk kell ahhoz, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok a fejekben. Nincsenek nagy szavak, hétköznapi jelenetek zajlanak le előttünk, éppen ezért tud zsigerig hatolni a drámai feszültség.
Robert de Niro simán zseniális, nem is értem, hogy miért pazarolja már hosszú évek óta kivételes tehetségét teljesen jelentéktelen filmekre. Természetesen mindenkit lemos a vászonról, nagyon erős a jelenléte, szokása szerint a karakter legmélyére ás le. Christopher Walken méltán kapott Oscar díjat az alakításáért, ragyogóan alakítja a nem kicsit felszínes fiút, akinek idegrendszere az orosz rulettes jelenetet nem tudta feldolgozni. John Savage nem tudott felnőni kollégáihoz, bár van egy-két szép pillanata, de összességében eléggé középszerű játékkal örvendeztet meg bennünket. Meryl Streep szokása szerint mindent kihoz a szerepéből. John Cazale utolsó szerepében (rákos volt, nem sokkal az után halt meg, hogy elkészült a film) emlékezetes alakítást nyújtott (bár ő a Keresztapa Fredójaként marad meg emlékezetünkben mindörökre).
Michael Cimino forgatókönyvíróként és rendezőként is élete filmjét készíthette el ezzel az alkotással. A színészvezetés tökéletes, a jelenetek intenzitását a történet nagy részében sikerült fenntartani. Alapvetően az volt a siker receptje, hogy a színészek arca és játéka fejezte ki a nagyon is összetett érzelmeket, a belső drámák kiváló bemutatása miatt lett nagyon erős atmoszférájú a film. Természetesen az orosz rulett motívuma miatt maradt emlékezetes képileg, de ha jobban belegondolunk, igazából a vásznon fizikailag nem látható, de annál jobban éreztetett lelki folyamatok az igazán fontosak.
Katartikus erejű dráma, csak erős idegzetűeknek. Kötelező darab!
9/10