A muscial legjava. Musicalfüggő voltam, vagyok és leszek. A Rock Színházon nőttem fel, majd a Madách Színházban vertem tanyát, azonban eljött az idő, amikor telítődtem a műfajjal, és már jó néhány évvel ezelőtt felhagytam a színházba járással. Azonban mostanában újra elkezdett hiányozni a musical világa, elhatároztam, hogy újra visszatérek régi szenvedélyem színhelyére, ami jelen esetben a Madách Színház, hiszen ebben a teátrumban játsszák mostanában legmagasabb szinten a műfajt, és miért adjuk alább, nem igaz? Ennek a folyamatnak első lépéseként vettem szemem ügyébe ezt a könyvet, amelybe nagy kíváncsisággal fogtam bele és egyrészt elszörnyedtem, hogy mennyire öregszem - egy csomó régi előadásfotóról ugrott be, hogy de hát, én ezt láttam élőben! - , másrészt rádöbbentem, hogy felnőtt a színház új generációja, akit én nem ismerek. Ebből a helyre kis kötetből megismerhettem a legújabb előadásokat - picit le vagyok maradva, ez tény, nem baj, legalább már tudom, hogy mit kell pótolnom - , és a legfiatalabb előadókat, de szerencsére találkoztam régi ismerősökkel is. Nem csak színészportrékkal van tele ez a remek könyv, hanem a háttérben dolgozókra is ráirányítja a figyelmet, abszolút nem bulvár szinten kapunk remek - bár egy kicsit talán rövid - pályaleírásokat, bekukkanthatunk egy picikét a színfalak mögé, de csak annyira, hogy megmaradjon a varázslat. Hamar bele lehet feledkezni a szövegbe, bele lehet andalodni a képekbe - bár némelyik egy kicsit rosszul van szerkesztve, de ennél nagyobb bajunk ne legyen -, nem csak a dicső múlt tűnik fel a visszaemlékezések között, hanem a jelen is, ahogyan a jövőről is nem kevés szó esik. Nem szikár leírást kapunk, hanem apró művészportrékat, amelyekből kirajzolódik a színház repertoárja, minden nagyobb bemutató szóba kerül benne az elmúlt húsz évből. Tényleg döbbenet, hogy milyen gyorsan elszaladt az idő, jó volt nosztalgiázni a régi időkön, visszajöttek a szép emlékek az előadásokról, és elkezdtem tervezni, hogy milyen darabokat fogok megnézni a közeljövőben. Nem tudnám besorolni a könyv műfaját, de elsősorban rajongóknak ajánlom, akik hozzám hasonlóan szeretik a musicalt, és jártak már a Madách Színházban, vagy tervezik, hogy meg fognak nézni egy nagy sikerű előadást a teátrumban.
Posta Victor, Sasvári Sándor, Détár Enikő, Gallusz Nikolett, Gubik Petra, Serbán Attila - csak néhány név a sokból, akiknek röviden megismerhetjük a pályáját a műfajban és a Madách Színházban. Gubik Petrát még nem láttam színpadon, a többieket viszont igen, és nagyon szép emlékeket őrzök róluk, jó volt újra találkozni velük és felidézni a régi előadásokat, és kíváncsian figyelni, hogy miben játszanak most.
Miért a musical a kedvenc műfajom? Azért mert nagyon komplex dolog, kiválóan kell benne játszani, énekelni és táncolni, ami lássuk be, nem könnyű feladat önmagában sem, hát még ilyen hatványozott formában. (Természetesen a prózai színházat is szeretem, de én Bessenyein és Sinkovitson szocializálódtam, és nem nagyon látom az utódaikat sajnos). Középiskolás koromban láttam először egy darabot a Rock Színházban - A nyomorultakat - , és egy életre eljegyeződtem a műfajjal, egy csomó előadást láttam, azonban kb. 10 évvel ezelőtt elhagyott a lelkesedésem, és valamiért nem vágytam már a színházba. Azonban mostanában valamiért ismét megtalált a musical, újra vágyni kezdtem egy jó előadásra, és mivel a Madáchban tényleg professzionális szinten űzik a műfajt, elhatároztam, hogy visszatérek oda, addig is, amíg ez a terv realizálódik, itt van nekünk ez a kis könyvecske, ami nyilván nem pótolja az előadás élményét, de a kedvet meg tudja hozni hozzá, és ez nem kevés. A miniportrékból kirajzolódó sorsok bemutatják, hogy milyen nehéz a művészélet, rengeteget kell tanulni és készülni, és még akkor sem biztos, hogy sikerül a nagy áttörés, és ha mégis, akkor is minden este bizonyítani kell, és minden új szerepben újra. Semmi garancia sincs a sikeres pályára, iszonyúan sokat kell beleadni, és közel sem valószínű, hogy sikerül befutni, illetve megmaradni ezen a göröngyös művészi életúton, szédítő a siker, de a bukás is mindig benne van, én mindenkit tisztelek, aki erre adja a fejét.
A Madách Színház eredetileg prózai teátrum volt (jegyzem meg, fantasztikus előadásokkal), azonban pont 20 évvel ezelőtt Szirtes Tamás lett az igazgató, ami azt jelentette, hogy eljegyezte magát a zenés műfajjal. A Macskák hihetetlen sikere volt az alap, amit aztán sikerült további kiváló darabokkal megfejelni - nekem örök kedvenc marad A nyomorultak, de Az operaház fantomja is óriási élmény volt, ahogyan a József és a színes, szélesvásznú álomkabát is - , és bár akadtak néha gyengébb próbálkozások, összességében mégis sikerült egy valóban nemzetközi szintű, professzionális musicalszínházzá válni. Nagyon szép emlékeket őrzök nagyon szép előadásokról, és nem értem, miért nem láttam még a Mary Poppinst, vagy az újabbak közül A tizenötödiket és a Six-et, nem is szólva arról, hogy mennyire várom a következő nagy bemutatót, a Jégvarázst. Nem könnyű feladat Tatabányáról eljutni ezekre az előadásokra, de meg fogom oldani, mert újra felcsillant bennem a régi szenvedély, hiszen aki egyszer musicalfüggő volt, az az is marad, még akkor is, ha van egy nagyobb kihagyás az életében. Nem tudom megmagyarázni, miért pont most kapott el újra az ifjúkori láz - lehet, hogy öregszem, nem tudom - , de jó volt újra kalandozni ebben a műfajban, és tervezgetni a szép jövőt a jövendő előadásokon.
A borító nagyon hívogató, mindvégig megmarad ez a színes hangulat, azonban a remek miniportrék mégis tudnak olyan mélységet nyújtani, amelyek alapján elgondolkodhatunk azon, hogy mennyire tisztelni kell ezeket a művészeket, akik valóban az életüket teszik fel a műfajra, és mennyit kell küszködniük azért, hogy egy-egy szerepben megmutathassák tehetségüket. A színház ugyanis nemcsak szép és ragyogó, hanem kegyetlen világ is, meg kell fizetni a sikerek árát. Nagyon kedvemre való volt, hogy nemcsak a színészekre esik a reflektorfény, hanem megjelennek az ügyelők, a koreográfusok, a díszletépítők és tervezők, a műszakisok és az irodai dolgozók is, nem is beszélve a producerekről. Sokszínű a kép, amit kapunk, kicsit bepillanthatunk a kulisszák mögé, de csak annyira, hogy felébredjen a kíváncsiságunk, a nagyobb titkok rejtve maradnak és ez így van jól, kell az illúzió, anélkül nem működik a varázslat. Ez egy jó könyv, de elsősorban azoknak szól, akik szeretik a műfajt és a Madách Színházat, én azonban mindenkinek ajánlom, hátha megjön a kedv a musical csodálatos világához.
9/10
A könyvet a 21. század kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
