A Pocahontas-történet mindenképpen a rendszeresen feldolgozott elbeszélések közé tartozik (főleg az USA-ban), azt azonban egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy egy Terrence Malick-jellegű alkotó is feldolgozza. Nagyon kíváncsi voltam tehát, hogy egy ennyire egyszerű, és kalandfilmes elemeket…
Iñárritu karrierjének első felét a különböző élethelyzeteket bemutató emberi drámák jelentették, ezek közül pedig a Korcs szerelmek volt az első - azonban ahelyett, hogy meghatározta volna a rendező (és rendszeres írótársa, Guillermo Arriaga) hangját, nagyon sok szempontból kilóg a sorból. Pedig…
Most, hogy már tudjuk, ki nem fogja hagyni a tévében, hogy Baby-t beültessék a sarokba (stílszerűen egy teljesen ismeretlen arc, akinél érthető módon a táncos múlt fontosabb volt, mint a színészi tapasztalat), gondolom, nem csak engem kapott el a nosztalgia. Ne azon borongjunk, hogy…
A tavalyi év legordasabb buktája a Veszettek volt, Goda Krisztina filmje csúnyán elhasalt a mozikban. Az ehhez vezető okok taglalását meghagynám másnak, én csak nagyon szomorú voltam, hogy a tehetséges rendezőnő idáig jutott, mivel az első filmjét nagyon szerettem egykoron, ezért…
danialves kritikáját itt olvashatjátok.
A szerelemnek nincs neme, csak érzelmi hőfoka. Ez ennek a filmnek a legnagyobb tanulsága, és az, hogy nem mindig az a mozi a legjobb, amely körül a legnagyobb a felhajtás. Több Oscar-díjra is jelölték ezt az alkotást, amely arról vált…
Hiába kaptuk meg idén is a tipikus Oscar-mozit A dán lány képében, a felhozatalból számomra "hiányzott" egy igazán túlértékelt mozi. Ezt kaptam meg az utolsóként érkező Caroltól, amely talán nincs annyira klasszikus módon az Akadémia ízlésére kalibrálva, mint Tom Hooper mozija, viszont azt a…
Férfi és nő között nem létezhet barátság, mert a szex mindig közéjük áll. Ebből az alapigazságból sikerült egy zseniális romantikus filmet összehozni, ami nem szirupos, nem látványos, és úgy tud abszolút egyedi lenni, hogy végig szövegelnek benne. Mi emelte ezt az…
Éppen A dán lány kapcsán írtam le, hogy a film (de egyben a hozzá hasonló tipikus Oscar-mozik) nagy rákfenéje, hogy történelmi távlatban viszonylag nehéz reflektálniuk aktuális problémákra. Erre pedig érkezett a Brooklyn, hogy teljesen rám cáfoljon: ugyan az 1950-es évek New…
Örömteli a magyar filmgyártás színvonalbeli javulása az utóbbi években. Most nem állnék neki felsorolni az elmúlt idők biztató játékfilmjeit, de annyi bizonyos, hogy most már évente legalább 4-5 olyan hazai alkotást tudunk mondani, amelyek legrosszabb esetben is csak a közepes…
Mindig sír a rendezők szája Hollywoodban, hogy soha nem kapnak szabad kezet, azok a csúnya, rossz producerek mindig megkötik a kezüket, így a teljes alkotói szabadság csak vágyálom marad a számukra. Legyünk kicsit empatikusak és gondoljuk bele abba, mekkora anyagi kockázatot vállal…
Az ártatlanság elvesztése kicsit érdekes témaválasztás Bernardo Bertolucci-tól, akinek egy olyan hírhedten szabados alkotást köszönhetünk, mint Az utolsó tangó Párizsban (amit túl fiatalon láttam, ezért nem tudtam értékelni, lassan ideje lesz az újrázásnak). A mester A kis…
Mindenki szidja a Vajna-rendszert, ugyanakkor, ha nehezen is, de kezdünk visszatalálni a moziba, ha honi alkotás érkezik, és ez az elmúlt évek siralmas termése után igenis szép eredmény. A filmipar felébredni látszik a hosszúra nyúlt tetszhalálból, egyre több külföldi produkció…
Minden habos-babos leányálom netovábbja egy szép esküvő, amelyen királylányként tündökölhet a nap szépe, boldogan mosolyogva jóképű férje és szerető családja körében. Aztán jó esetben felnő a kislány, és rájön, hogy a szép pillanathoz hosszú és nehéz út vezet,…
A Weekend rétegfilmként kisebbfajta kultstátusznak örvend, és nem nehéz megérteni miért: Andrew Haigh megrendezte az anti-romantikus filmet, amely ezt a címet nem a drasztikus illúziórombolásával érdemli ki (mint például a Blue Valentine), hanem a tipikus szerelmi giccs ellenkező…