Gerard Butler egyre távolabb kerül az A-listától, még csak március közepe van, de már sikerült összehoznia két, finoman szólva sem túl sikeres filmet. Mindannyiunk kedvenc Leonidasz királya (hát tudja nála dögösebben mondani azt, hogy ez Spárta? És akkor a kockapocijáról még egyetlen szót sem ejtettem...) nincs a legjobb passzban, pedig nem is olyan régen nagyon felkapott színésznek számított. A 300-on kívül az én kedvencem máig az Attila tévéváltozata vele, vagyis lány létemre nem igazán hatott meg a romantikus oldala, így történhetett, hogy egészen mostanáig sikerült kihagynom az életemből ez a jó kis romkomot, amelynek nem véletlenül van ilyen jó híre, ugyanis tényleg jól lehet szórakozni rajta, bár messze nem a műfaj legjobbja, érdemes adni neki egy esélyt!
Holly (Hilary Swank) férje, Gerry (Gerard Butler) halála után teljesen összeomlik. Azonban a születésnapján váratlan levelet kap az elhunyt kedvestől, melyeket újabbak követnek. Gerry célja az volt, hogy segítsen a feleségének abban, hogy újra magára találjon. Miközben megismerjük kettejük múltját, a lány egyre inkább készen áll arra, hogy továbblépjen, de addig még hosszú az út...
Nem hétköznapi ötlet egy romantikus komédiához ilyen tragikus eseményt társítani, de az alkotóknak sikerült megtalálni az arany középutat, amikor még nem űznek viccet a halálból, de mégis kihasználják a helyzetben rejlő komikumot. Kicsit morbid a felütés, de hamar bele lehet feledkezni a történetbe, és teljes szívből lehet drukkolni azért, hogy Holly túl tudjon lépni szeretett férje elvesztésén. Kicsit talán túl hosszú a film (egy fél órát simán kihagyhattak volna belőle), az érdeklődést sem sikerült mindvégig fenntartani, de annyira szívhez szóló események zajlanak a szemünk előtt, hogy nem lehet nem szeretni ezt a kedves történetet.
Ne várjunk konstans nevetőgörcsöt (kivéve a film elejét, az úgy jó, ahogy van, meghozza a kedvet a történethez), inkább a kuncogósabb humorral operálnak az alkotók, unatkozni nem fogunk rajta, ugyan néha kicsit önismétlésbe fordul a történet, egy idő után kiszámíthatóak lesznek a fordulatok, de a végére szerencsére marad meglepetés is. Jól megírásra kerültek a karakterek, nemcsak Gerry és Holly alakja, hanem a mellékszereplőké is. Minőségi romkom, nem a felejthetetlen fajtából, de egyszer mindenképpen érdemes rászánni a játékidőt, kiválóan fel tud dobni egy unalmas estét.
Richard LaGravenese rendező inkább forgatókönyvíróként ismert (Oscar-ra is jelölték a Halászkirály legendájáért), de ebben a minőségében sem vallott szégyent, hiszen nem mindennapi romantikus történetet álmodott filmre (természetesen a saját szkriptjéből). Ütős kezdés után kicsit leül a történet, de a végére újra felpörögnek az események, és azzal az érzéssel nézhetjük a vége feliratot, hogy nem bántuk meg, hogy végignéztük, hogyan próbálja meg újrakezdeni az életét Holly. Nem könnyű megtalálnia saját magát, annyi közös év után újra előkeresni magából azt a fiatal lányt, aki tele volt tervekkel, és nagyon tehetséges művész volt. Igazi jellemfejlődést láthatunk, amely nem mindegyik romkom sajátja, ráadásul a szépséges ír tájban is gyönyörködhetünk. Nem csöpögősen romantikus a hangulat, inkább életszagúnak mondanám, hiszen a fiatalok ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint bárki más, ugyanúgy veszekednek, és békülnek ki, miközben megpróbálják valóra váltani életük álmát. Szerencsére a szöveg sem klisés, nem az ezerszer hallott, elcsépelt mondatokat kell elmondania a szereplőknek.
Hilary Swank kiváló drámai színésznő (két Oscar-díjat nem adnak a semmire ugyebár), itt volt lehetősége bebizonyítani, hogy a vígjáték műfajában is megállja a helyét. Nem ez a legjobb alakítása, de remekül működik a kémia Gerard Butlerrel, aki kellően lazán hozta az ír macsót, aki nagyon szereti a feleségét. Nekem soha nem jött be Lisa Kudrow humora, ez most is így volt, de ennél nagyobb bajom ne legyen. Kathy Bates kiváló volt, Jeffrey Dean Morgan nagyon sármosan alakította William-et.
Ritkán lehet belefutni egy jó romantikus filmbe sajnos, ez viszont az. Ne várjunk tőle a csodát, és akkor nagyon jól fogunk szórakozni rajta. Nem hoztak ki a történetből mindent az alkotók, de ahhoz eleget, hogy bármikor hozzá lehessen nyúlni, ha nem akarunk mást, mint egy könnyed kikapcsolódást, amelyet mindkét nem képviselője el tud viselni, vagyis jó közös program lehet a megtekintése.
7/10
A P.S. I Love You teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
