FroG kritikáját itt olvashatjátok A Coen-testvérek elmúlt 10 évének munkásságát szinte mindenki ismeri: a Nem vénnek való vidék, a True Grit, az Égető bizonyíték (de még a 2 Oscar-jelölésig jutó Inside Llewyn Davis is ide sorolható) ha nem is lettek világraszóló sikerek, az…

FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok A Szellemirtók 2016-ig a többség szemében egy aranyos klasszikus volt a 80-as évekből, idén viszont végérvényesen azzá a filmmé vált, amely ezreket inspirált arra, hogy internetes gyűlöletkampányok részeiként alacsonyodjanak le a…

FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok Az első előzetes után meggyőződésem volt, hogy ebben az írásban arról fogok értekezni, a Star Trek milyen nevetséges szolgaisággal megy utána az éppen uralkodó trendeknek, először a kortársak depresszív sötétségét, majd a laza poénkodását másolva. Azonban…

FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok 2005-ben úgy tűnt, már leáldozott Shane Blacknek: az őt híressé tévő akció-komédiák és akciósztárok a 90-es évek második felében szép lassan kihaltak, ő pedig ezzel munka nélkül maradt. Azonban nem adta fel a küzdelmet, és amikor…

FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok Shane Black semmiképpen nem vádolható azzal, hogy munkássága nagyon változatos lenne: egy adott műfajban kimunkálta stílusát, a közönség pedig ezt azzal hálálta meg, hogy azóta is őt tartják a buddy cop komédiák királyának. Más kérdés, hogy számomra ezt ezzel…

FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok A Csillagok háborúja korszakalkotó voltáról sokat lehetne értekezni, ugyanakkor aki ismer, az pontosan tudja, hogy amikor én klasszikusokról írok, általában nem ez szokott a téma lenni. És ebben a konkrét esetben is kezdem azt érezni, hogy…

NY124 (Darvas Tamás) kritikája itt olvasható Nincs szerencsém A kis herceggel: emlékszem, amikor gyerekként olvastam (vagy legalábbis próbáltam), a legkevésbé sem sikerült átéreznem a népszerűségét, felnőttként pedig úgy néz ki, pont a gyerekekre optimalizált filmverzióba…

Power kritikáját itt olvashatjátok Sokakat lenyűgözött, sokakat pedig taszított A visszatérő végső soron eszméletlenül sok Oscar-jelölést eredményező marketingje, amely úton-útfélen igyekezett kihangsúlyozni, milyen szenvedéseken ment az egész stáb keresztül a film…

AldoWinnfield kritikáját itt olvashatjátok Amikor egy rendező világra szóló hisztit csap, hogy kiszivárgott a forgatókönyve (nem mintha egyébként nem keringene számos készülő produkció szkriptje az interneten), amikor filmjének bemutatója kapcsán sokkal inkább hallani mozik…

Power kritikáját itt olvashatjátok J.J. Abramsnek nem volt szerencséje abból a szempontból, hogy eléggé kifáradt a 2015-ös nosztalgiavonat, mire az ő filmjéhez ért. Természetesen nem profitszerzési és hisztikeltési lehetőségek szempontjából (sőt, így nézve most van csak igazán elemében), hanem…

Egy horrornak nem kell sokat tennie azért, hogy a legrosszabb Zs-filmeknek járó reakciók jussanak ki neki, és amikor Werewolfrulez kolléga egyenesen az év legalulértékeltebb darabjának minősítette a Hellionst, hangzott ez akármilyen hihetetlenül is, nem tartottam elképzelhetetlennek.…

FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok Jobb híján nem maradt más számomra a GoldenEye és az Oroszországból szeretettel után, mint hogy próbát tegyek a közmegegyezés szerinti legjobb Bond-filmmel. Amely a két említett darab fényében teljesen jogosan birtokolja ezt a címet (már…

FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok Újabban már kellemes meglepetésként élem meg, ha egy klasszikus csak feleannyira túlértékelt, mint amennyire azt várni lehet, az pedig egészen megdöbbentett, hogy Sergio Leone egyik fő műve alapvetően remekül állt ki az idő próbáját. A…

FroG kritikáját erre találjátok A kör egy furcsa film. Az erejét és a hatásosságát az alapfelállás szolgáltatja, ugyanakkor ez kicsit a visszájára is elsült. Zseniális módon A kör nem egy levegőben lógó, jump scare-ekre épülő koncepcióval akarja megfélemlíteni a nézőt.…