A Last Shift című friss horrorfilmben benne van az a potenciál, hogy rendezője, a nem túl ismert Anthony DiBlasi számára kiugrási lehetőséget jelentsen. A Dread c. felejthető Clive Barker feldolgozás direktora persze nem váltotta meg a világot, alkotása csupán egy becsületes…
A Weekend rétegfilmként kisebbfajta kultstátusznak örvend, és nem nehéz megérteni miért: Andrew Haigh megrendezte az anti-romantikus filmet, amely ezt a címet nem a drasztikus illúziórombolásával érdemli ki (mint például a Blue Valentine), hanem a tipikus szerelmi giccs ellenkező…
FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok
Újabban már kellemes meglepetésként élem meg, ha egy klasszikus csak feleannyira túlértékelt, mint amennyire azt várni lehet, az pedig egészen megdöbbentett, hogy Sergio Leone egyik fő műve alapvetően remekül állt ki az idő próbáját. A…
Ha életrajzi filmnek lehet hibája az, hogy túlságosan is izgalmasnak próbálja bemutatni főhősét, úgy különösen is dicséretet érdemel egy olyan alkotás, amely a legkevésbé sem igyekszik pátoszba burkolni középponti alakját. Őszintén bevallom, ha nincsenek ilyen pozitív…
Nincs egyszerű dolga annak a rendezőnek, aki egy témájában súlyos morális kérdéseket feszegető, valós történelmi eseményt kíván úgy feldolgozni, hogy nemcsak a közönség érzelmeire legyen képes hitelesen hatni, de még egyfajta általános üzenet is megfogalmazzon. Nem…
Az életrajzi művek többségének egy nagy rákfenéje van: kevesen élnek annyira izgalmas/lenyűgöző/tanulságos/fontos életet, amely filmvászonra kívánkozik (legalábbis nem olyan számban, mint ahány biopic készül évről-évre). Szép (és sokszor igaz( közhely, hogy az élet a…
Viharsebesen ragadjon mindenki szappant/tusfürdőt és mossa meg azt a mocskos fantáziáját! Igen, a Káma Szútra a téma, de nem a technikákról szól az erotikában amúgy gazdag történet, hanem a szerelem művészetéről. Mert a szerelem tudománya (ezt jelenti a Káma Szútra) egy…
Nem szoktam szeretni azokat a darabokat, amelyekben nincs ambíció, de be kell vallanom, van annak egy megkapó bája, ha egy alkotás nem vállalja túl magát - viszont amit ígér, azt tökéletesen tudtam teljesíteni. A No Escape-pel már az első előzetes láttán úgy voltam, hogy nem…
A vallási szatíra egyszerre hálás és kényes műfaj: botrányt, és erre építve hatalmas hírverést csinálni nagyon könnyű, viszont nagyon nehéz valódi tartalommal megtölteni azt, ahogy az egyházak tanításainak kínálkozó célpontjaira lő a művész. Kevin Smith azon kevesek…
FroG kritikáját erre találjátok
A kör egy furcsa film. Az erejét és a hatásosságát az alapfelállás szolgáltatja, ugyanakkor ez kicsit a visszájára is elsült. Zseniális módon A kör nem egy levegőben lógó, jump scare-ekre épülő koncepcióval akarja megfélemlíteni a nézőt.…
Most már lassan nem lesz olyan kritikám a témában, amelyet ne úgy kezdenék, hogy alaposan át kell gondolnia, mibe kezd bele, aki egy gengszterfilmhez fog. De ezúttal kénytelen vagyok kategórikusan kijelenteni, hogy a klasszikus gengsztermozi halott, és bármilyen próbálkozás ebben a…
A magyar film olyan, mint a magyar foci: állandóan a régi sikereket emlegetjük (Mephisto), és időként, amikor sikerül egy Albániát vagy egy Finnországot megvernünk, elhisszük, hogy szintet léptünk és van esélyünk a nagyok között. Persze most az elmúlt évtizedek…
Közismert, hogy egy jó film kivitelezése nem feltétlenül a kvázi korlátlan büdzsén múlik. A Cybernatural-nél minimálisabb költségvetést pedig nehezen lehet elképzelni. Tulajdonképpen csak a stábtagok számítógépeikre volt szükség (a történetleírásban meglátjátok miért), a színészek még a legvérmesebb…
Robin Hood-ok jönnek-mennek a filmvásznon, de csak egyetlen igazi van, ő pedig nem más, mint Errol Flynn. Mi a titka, mit tudott, amit más nem? Egyszerű, saját magát játszotta el a filmben, hiszen ő egy igazi kalandor volt a való életben is, nem esett nehezére életre kelteni a nemes…