Viharsebesen ragadjon mindenki szappant/tusfürdőt és mossa meg azt a mocskos fantáziáját! Igen, a Káma Szútra a téma, de nem a technikákról szól az erotikában amúgy gazdag történet, hanem a szerelem művészetéről. Mert a szerelem tudománya (ezt jelenti a Káma Szútra) egy filozófiát is közvetít, tankönyv, ami egyáltalán nem a pornó szintjén vezet be a érzékek birodalmába. Nagy rajongója vagyok az indiai kultúrának, született hedonista lévén nagyon is értékelem az életszemléletüket, és bár Bollywood-hoz még érnem kell egy kicsit, már ifjabb éveimben is szerettem a romantikus indiai filmeket, így nagy kedvenem volt ez az alkotás. Teljesen váratlanul jutott eszembe sok év után, és elkapott a vágy, hogy azonnal újrázzak. Nos, őszintén szólva kicsit csalódott vagyok, sokkal jobb filmre emlékeztem, de ettől még ma is magával tudott ragadni ez a tragikusan szép szerelmi történet. Ezzel együtt, ha egy hideg őszi estén romantikus film megtekintésére érzünk kedvet, és már unjuk a szokásos darabokat, bátran tegyünk vele egy próbát!

A 16. században járunk, valahol Indiában. Az árva Maya (Indira Varma) szolgálólány létére együtt nő fel Tara hercegnővel (Sarita Choudhury). De ő nem reménykedhet olyan házasságban, mint barátnője, akit feleségül adnak a daliás Rádzs herceghez (Naveen Andrews), akinek azonban Maya tetszik meg. Együtt töltenek egy szép éjszakát, amiért a lány nagy árat fizet, száműzik a palotából. Egy volt kurtizántól megtanulja a szerelem művészetét, melynek köszönhetően Rádzs ágyasa lesz. A férfi halálosan beleszeret, a lány szíve azonban már a másé...

Nem a klasszikus művet vitték filmre az alkotók, inkább egy romantikus történetbe csomagolva kalandozunk a szerelem ágas-bogas útjain, amely sajnos nem tud mindvégig érdekes maradni, viszont bepillantást enged egy ősi kultúrába, oly módon, hogy a mi nyugati gondolkodású szívünkre is hatni tudjon. A mi ízlésünknek egy kicsit lassan történnek a dolgok, szokni kell a stílust és a szöveget, de ezért cserébe gyönyörű képeket és áradó érzelmeket kapunk. Elsősorban a felnőtté válásról szól ez a szép, de kicsit sajnos unalmas és üres alkotás, azt mutatja meg, hogyan ébred rá a szép Maya a nőiességére, éli meg az igaz szerelmet, és veszi észre, hogy a felszínes érzelmek semmit sem érnek, teljes mélységében kell megélnie az életét, vállalva döntése következményeit. 

A Káma Szútra csak háttér, természetesen vannak belőle szép idézetek, és igen, akad néhány ízlésesen kivitelezett ágy (és egyéb helyen játszódó) jelenet, mégis a romantikán van a hangsúly, ugyanakkor meglepően erős társadalomkritikát is tartalmaz az alkotás. Megmutatják az alkotók a szerelem pusztító erejét (egy olyan tragikus végkifejlettel, amely olyan erővel égett belém sok évvel ezelőtt, hogy alapvetően emiatt újráztam a filmet), és minden szépségét. A férfi és a nő örök harcát, kapcsolatuk mélységeit és magasságait kísérhetjük figyelemmel egy szerelmi négyszög keretében. Itt van nekünk Maya, aki fiatalon és bohón azt hiszi, hogy szerelmes Rádzsba, és túl későn döbben rá, mit is jelent valójában ez az érzelem. Jai Kumar, az öntörvényű szobrász sem elsőre jön rá, mekkora értéket jelent a számára Maya, Rádzs pedig addig hajkurássza a szerelemet nők sorának az ágyában, amíg túllép egy olyan határt, ahonnan nincs visszatérés. Tara, a királynő megkapta a herceget, akit akart, de a szerelemét soha, és túl későn jön rá, milyen értéktelen emberre vesztegette az érzelmeit. 

Minden adott volt tehát egy emlékezetes filmhez, mégsem sikerült igazán maradandó végeredményt produkálnia az alkotóknak. Túl sokat akartak elmondani és megmutatni, túlságosan terjengős és szájbarágós lett a történet, kevesebb sokkal több lett volna. Valahol a film közepén elvész a vezérfonal, kiüresedik a történet, nem tud igazi mélységet nyújtani a szépen fényképezett jelenetek sora, ezért hiába az iszonyatos erejű végkifejlet, a katarzis sajnos elmarad. Mindezzel együtt kár lenne kihagyni az életünkből ezt az alkotást, hiszen ráirányítja a figyelmet arra, mekkora a különbség a szalmaláng és az igazi érzelem között, és arra, hogy merjük megérni a szerelmet, akármi is az ára, mert anélkül az élet semmit sem ér. Szép mese, amelynek megvannak a mélységei, de sajnos a hibái is, mégis sok szép képet megőrzünk belőle.

A casting tökéletes volt, a főszereplők mindegyike remek választás volt. Indira Varma (a Trónok harcából lehet ismerős, amelyben Ellariát alakítja) nemcsak a szépségével, hanem a tehetségével is hódít, Sarita Choudhury nem kicsit szorul háttérbe mögötte. Ramon Tikaram nemcsak istentelenül jól néz ki, még teljes emberábrázolásra is képes, akárcsak Naveen Andrews. 

Mira Nair, aki olyan csodálatos szépségű filmmel ajándékozott meg bennünket, mint A szerelem monszun idején, India minden szépségét megpróbálta belezsúfolni ebbe az alkotásba, amely bátran hozzá mert nyúlni a Káma Szútrához, úgy tudta filmvászonra vinni, hogy nem lett közönséges, inkább a filozófiát mutatta meg nekünk, mint az erotikát, nem volt prűd, de nem is lépett túl a jó ízlés határain. Kicsit több odafigyeléssel sokkal erősebb film születhetett volna, mégsem érezzük úgy, hogy feleslegesen szántuk rá az időt a megtekintésére. 

7/10

A Káma Szútra teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.