Őszintén szólva az utóbbi években visszatért a hitem a sportfilmekkel kapcsolatban, hisz ha a Draft Dayt, a Moneyballt, Az utolsó csavart vagy a When the Game Stands Tall-t vagy a 42-est említem, mindegyikkel kapcsolatban kellemes filmélmény jut az eszembe. Nem csoda tehát, hogy nem volt…
A háborúk borzalmait boncolgatni napjainkra gyakorlatilag mindennapos témafelvetés lett, az, hogy ez a jelenség jó-e vagy rossz-e a kultúra szempontjából, mindenki döntse el maga. Egy azonban biztos: a háborúk felfoghatatlan kegyetlensége, az egymást halomra gyilkoló emberek…
Afrika a filmművészet egyik legalulreprezentáltabb témái és helyszínei közé tartozik (ha még Dél-Afrikát és az arab országokat is levesszük belőle, végképp), ezek után talán az sem meglepő, hogy a szóban forgó mű is valójában kanadai gyártás. És éppen ezért érdemelt volna meg egy ilyen történet…
Filmek terén a legritkább esetben kötök kompromisszumokat. Nem szokott érdekelni, hogy egy adott művet ki dirigált, milyen színészek játszanak benne, vagy úgy általában milyen nyomott hagyott a nézők emlékezetében. Az égvilágon nem jelent számomra semmit a film megítélése…
Danny Boyle-ra sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy egysíkú lenne témaválasztásaiban. Kultikus drogfilmtől kezdve minden idők egyik legmeghatározóbb zombifilmjéig gyakorlatilag rendezett már mindent, és egy kivétellel ezek vagy eltűntek a süllyesztőben, vagy csendes…
Csajkor / Bande des filles
Coming-of-age történeteket már sokan, sokféleképpen elmeséltek, Céline Sciamma filmje azonban már címével is rávilágít, hogy ezek között bántóan kevés női nézőpontút találhatunk. A Csajkor azonban ezen kívül vajmi keveset tud nyújtani, a francia…
A Devoured című, nem is olyan régi horrorfilmet álláspontom szerint néhány magyar ember azért fogja a szívébe zárni, mert a főszereplője egyértelműen párhuzamba állítható azokkal a gyökereiktől elszakadt, külföldre költözött magyarokkal, akik a tőlünk nyugatra eső…
Általában nem esik nehezemre a szófosás, de kissé tanácstalanul állok neki a Serena írásomnak. Mai viszonylatban már úgy gondolom, hogy Bradley Cooper-t és Jennifer Lawrence-t nyugodtan nevezhetjük A-listás sztároknak, ráadásul a direktori székben sem egy ismeretlen arc foglalt…
A tavalyi negatív tapasztalataim után óvatosan közelítek már minden Cannes-ban felhájpolt magyar filmhez, így közöttük a Saul fiához is. Ez csak fokozódott, amikor megtudtam, hogy az irtózatosan modoros Jöjj és lásd! inspirálta Nemes Lászlót - ami egyébként az alkotáson abszolút látszik is. De a…
Ha meg kéne neveznem a legfontosabb problémáimat a magyar filmgyártással kapcsolatban, legelsőként biztosan a kezdeményezőkészséget emelném ki. A hazai alkotók nagy része ugyanis leginkább a sült galambot várja, pedig arányaiban itthon sem adatik többüknek lehetőség, mint…
Andrew Niccol még 1991-ben írta meg egy oldalban azt a történetet, amely egy egész életét egy tévéműsorban töltő emberről szólt volna. A belőle készült forgatókönyv nagyon hamar milliókért kelt el, Niccol pedig egy tetemes összeget leakaszthatott azért is, hogy végül ne ő…
Nem most ismerkedtem meg a filmek világával, de az Eden megnézése után egyértelműen rájöttem arra az elszomorító tényre, hogy ma már BÁRKI készíthet filmet különösebb szakértelem nélkül. Történet, forgatókönyv, épkézláb karakterek már nem is szükségesek, elég ha az…
Fel a fejjel, gyerek! Ez a mondat jutott eszembe, amikor megláttam a cannes-i filmfesztivál plakátját díszítő Ingrid Bergman képet. Tudom, hogy reménytelenül szentimentális alkat vagyok, de nagyon régen a kedvenc romantikus filmem a Casablanca, soha nem tudta megközelíteni egyetlen…
Kellett várni néhány évet, míg a visszatérő Schwarzenegger úgy döntött, hogy kipróbálja magát egy drámaibb szerepben. A Maggie-ben egy olyan apát alakít, aki halálos beteg lánya miatt aggódik, a film pedig főleg kettejük kapcsolatának bemutatására helyezi a hangsúlyt. A mozi…