Afrika a filmművészet egyik legalulreprezentáltabb témái és helyszínei közé tartozik (ha még Dél-Afrikát és az arab országokat is levesszük belőle, végképp), ezek után talán az sem meglepő, hogy a szóban forgó mű is valójában kanadai gyártás. És éppen ezért érdemelt volna meg egy ilyen történet jóval többet annál, mint amit ez a produkció nyújtani tudott: néhány bejáratott recept újraértelmezését a Kongói Demokratikus Köztársaság kaotikus viszonyaira.

A háború sámánja Komona (Rachel Mwanza) életéből dolgoz fel két évet, kezdve azzal, ahogy a faluját megtámadó lázadók szülei meggyilkolására késztették, egyben pedig besorozták gyerekkatonának. Főszereplőnk pedig hamar elnyerte feletteseit tiszteletét, ugyanis természetfeletti képességeinek köszönhetően rendre előre látta az ellenséget. Komona azonban a legkevésbé sem volt boszorkány, pusztán gyerek, aki nem tudta feldolgozni a vele megesett tragédiákat.

Túlzás lenne azt állítanom, hogy a filmnek van története, sokkal inkább csak rövidebb-hosszabb epizódokból áll, amelyek viszonylag esetlegesen követik egymást. Kim Nguyen ugyanakkor felvállaltan nem a narratívát helyezi a középpontba, sokkal  inkább az események, a környezet hangulatát igyekszik megaragadni. De legyen ebben akármennyire jó, érthetetlen módon mást nem is szeretne ezen kívül. Eleve szűkszavú filmjében a legfontosabb események szinte kivétel nélkül offscreen vagy a narrációba vannak száműzve, a nézőnek gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem hagyva, mintha szinte szándékosan azon igyekezne, hogy elsősorban főhőse sorsának jelentéktelen pillanataiból válogasson.

Így A háború sámánja leginkább egy nagy adag életkép a világ egy érdekes és tragikus szegletéből, amelyek azonban pont annyira mozgalmasak, mint egy festmény. És bár Nguyen rendezése képes közelinek éreztetni ezt a nagyon távoli világot, semmi olyan élménnyel nem tud szolgálni, amivel nézőjéhez közel tudná hozni. Az pedig egyenesen megdöbbentő, hogy egy ennyire felháborító és kegyetlen témáról egy ilyen lagymatag filmet sikerült forgatni csak.

Átütő sorstörténet helyett tehát inkább egy, a first world guilt és a coming-of-age elemekből is bőven szemezgető drámát kapunk, amelyben kizárólag külsőségei szolgálnak eredetiséggel, egyébként viszont csak jól ismert paneleket sorol. Vagy leginkább még azokat sem, lévén, hogy nagyítóval kell keresni azokat a pontokat benne, amikor a történet ténylegesen előre is halad.

6/10

A háború sámánja teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán