A háborúk borzalmait boncolgatni napjainkra gyakorlatilag mindennapos témafelvetés lett, az, hogy ez a jelenség jó-e vagy rossz-e a kultúra szempontjából, mindenki döntse el maga. Egy azonban biztos: a háborúk felfoghatatlan kegyetlensége, az egymást halomra gyilkoló emberek barbársága és a világégések tragédiája kitörölhetetlen foltokat hagyott az emberiség „szövetén”. David Benioff 2008-ban megjelent, hazánkban tavaly bemutatott könyvében ezt a százszor átrágott témát veszi elő, az amerikai író azonban nem csupán a háború borzalmaival próbálja „kiszúrni a szemünket”, hanem történetet sem felejtett el keríteni a II. világháborús leningrádi borzalmak köré.
Lev Benyov csupán 17 éves, azonban rövid élete során kénytelen volt átélni olyan borzalmakat, amelyek feldolgozására másoknak egy élet is kevés. Lev hősi életet álmodott magának, a város védelmezője szeretett volna lenni, azonban a háború beköszöntével nem a németek, hanem az éhség, a nélkülözés és a magány jelenti a legnagyobb ellenfelét. Hősünk egy szerencsétlen véletlen folytán azonban börtönbe kerül, ahol megismerkedik Koljával, a nagyszájú dezertőrrel, és kettejük kapcsolata egészen más irányba indul, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk: egy rangos rendőrfőnök életükért cserébe csupán 12 tojást kér lánya esküvőjére.
David Benioff sokak számára főleg a Trónok harcához írt epizód-forgatókönyvei miatt lehet ismerős, azonban neki köszönhetjük az Utolsó éjjel című, később Spike Lee által feldolgozott regényt is. Az már a Tolvajok telének prológusa alapján egyértelmű, hogy Benioffot nem ejtették fejre, ha táj és karakterleírásról beszélünk (már ha ez kétséges volt eddig), hiszen két, látszólag átlagos nyugdíjas életét is lüktető hangulattal meséli el, amely kellő energiával alapozza meg a bevezetés után nyakunkba zúduló, kb. 260 oldalt. A könyv legnagyobb erénye, hogy a történet nem csupán a felvezetőben említett borzalmakra helyezi a hangsúlyt – pedig lenne miből merítenie -, sokkal inkább épít a két főhősünk között kiépített kapcsolatra, amely a szereplők közti ellentétek miatt szórakoztató és lebilincselő, sőt, a történtek ellenére vicces és jó érzéssel tölti el az olvasót.
A Tolvajok tele így lesz egy olyan könyv, amely a tragikus háttér ellenére nem felejt el humoros lenni, azonban tiszteletben tartja és részletesen be is mutatja a háború borzalmait, de mindezt úgy teszi, hogy egyik „összetevő” sem kerül a másik fölé, az adott elemek szépen simulnak a történetbe. Benioff tehát úgy tud lüktető, lebilincselő és egyben érdekes történetet alkotni, hogy erre csupán 270 oldal áll „rendelkezésére”, és a Tolvajok tele ennek ellenére nem válik kicsapongóvá, nem érezzük úgy, hogy a fő karakterek kibontatlanok, és minden apró elejtett mondatnak vagy mellékszereplőnek kimért szerepe van a cselekmény alakulásában.
Benioff második - és eddig sajnos utolsó – megjelent könyve tehát mindenki számára adhat valamit; ha a háborúra, egy humoros, ám egyben megrázó történetre, az 1940-es évek Szovjetúniójára, vagy két érdekes karakter történetére vagyunk kíváncsiak, a regény minden igényt tökéletesen kielégít. Rövid, tömör, ám a végletekig kerek és tudatos könyv a Tolvajok tele, amelyet bárki számára tudok ajánlani. (A frappáns és egyben nagyszerű magyar fordítást Gy. Horváth László készítette, neki köszönhetjük többek között a Gépnarancs, A hobbit, valamint a Széthullott birodalom - trilógia "átiratát" is.)
