A Devoured című, nem is olyan régi horrorfilmet álláspontom szerint néhány magyar ember azért fogja a szívébe zárni, mert a főszereplője egyértelműen párhuzamba állítható azokkal a gyökereiktől elszakadt, külföldre költözött magyarokkal, akik a tőlünk nyugatra eső országokban igyekeznek boldogulni és pénzt gyűjteni.
A film hősnője, a mexikói vendégmunkás Lourdes azért dolgozik éjt nappallá téve a színpompás Egyesült Államokban, hogy az otthon maradt beteg gyermeke kezeléséhez elegendő pénzt tudjon összegyűjteni. Sajnos az egészségügyi beavatkozáshoz olyan sok pénz kell, amennyi csak hosszú-hosszú hónapok alatt gyűlik össze. Ha nem lenne elég nyomás az egyedülálló fiatalasszonyon a kialakult helyzet miatt, ráadásképpen rengeteg apró megaláztatást kell elviselnie a munkahelyéül szolgáló étteremben. Lourdes lassan, de biztosan az összeomlás felé sodródik… és ekkor furcsa dolgokat kezd el tapasztalni maga körül.
Előrebocsátom: maga a film története nem nevezhető igazán kiemelkedőnek. Bár akad a forgatókönyvben olyan fordulat, amely alaposan meglepheti a nézőt (természetesen Fűrész-módra a mű vége felé), és a főszereplő pokoljárása is jól átgondolt, de összességében nem a sztori lesz az, amivel a mozi megkedvelteti magát az emberekkel - ha ugyan megkedvelteti. Inkább maga a főhősnő alakja, küzdeni akarása és tragikus sorsa lehet olyan elem, amely rokonszenvet ébreszt majd a nézőben. A történet spirálban kanyarog lefelé az elkerülhetetlen vég irányába, Lourdes személyisége azonban van olyan értékes (és érdekes), hogy a sztori minden determináltsága ellenére is szorítsunk neki, érte. Marta Milans színésznő jól teljesít a főszerepben, ügyesen hozza a fiatal, de elszánt, és egy kissé zavarodott anya alakját. Még azt a csapdát is sikerül elkerülnie, hogy túljátssza a szerepét - annak ellenére, hogy az érzelmek széles skáláját kell megjelenítenie, a játéka végig visszafogott marad.
A főleg dokumentumfilmekben utazó Greg Olliver rendező nem váltja meg a világot, megoldásai egyáltalán nem nevezhetőek eredetieknek, de korrektül asszisztál Marta Milans egyszemélyes showjához. Bár sablonosan dolgozik, alapvetően jól érzékelteti a folyamatot, ahogy Lourdest felemészti (hogy a címnél maradjunk: felabálja) az a kemény, gondterhelt élethelyzet, amelyben létezni kénytelen. Ezen a ponton emelném ki a Devoured legnagyobb érdemét, amelyet már a bevezetőben is érintettem: azt, ahogy a film egy szociális kényszerhelyzetnek az egyént megterhelő pszichológiai vetületét vizsgálja, és ahogyan ezt a gondolatiságot átpréseli a horror zsáner vérmocskos szűrőjén. Lourdesnek, ha orvosi kezelést akar biztosítani a gyermekének, fel kell áldoznia magát: önkéntesen pokolra kell vonulnia, távol a családjától, oda, ahol idegen és megvetett. "Fogvatartója" a pénz, vagyis annak a hiánya; "kínzói" kívülről a rosszindulatú munkatársai, belülről pedig saját lelke, amely kisfia után kiált. Bár a Devoured nem léphet a kiváló The Babadook nyomába, alapvetően mindkét film hasonló, pszichologizáló gondolatmenet mentén épül fel.
A klasszikus értelemben vett horror szempontjából erős közepes teljesítményt nyújt a mozi. A nézők nem fogják a borzalmak elviselhetetlen tárházát átélni, de néhány ijesztő jelenettel azért mindenképpen gazdagabbak lesznek a rémálmaik. A mű a végén megszaporodó hullák ellenére sem nevezhető eltúlzottan gore-bő alkotásnak, a készítők az egyébként korrektül kivitelezett vérengzések helyett inkább a fojtogató atmoszféra megteremtésére és egy pár igen aljasul elhelyezett sokkeffektre helyezték a hangsúlyt.
Zárszóként mit is mondhatnék? A Devoured nem egy rejtett remekmű, amely eddig elkerülte a horrorrajongók figyelmét, de nem is egy szimpla "12 egy tucat" alkotás. Vannak értékei, viszont nem elég különleges ahhoz, hogy évek múltán is emlékezzünk rá... bár lehet, hogy azok a bizonyos külföldre szakadt honfitársaink ezt nem így gondolják.
7/10
A Devoured teljes adatlapja megtalálható a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
