Az ember, akinek annyira a névjegyévé vált a motherf..., hogy hiányérzetünk van, ha valamiért kimarad az éppen akutális filmjéből (mínusz a Marvel-filmek ugye, mert azok célközönöségének a káromkodás túlságosan megviselné a kis lelkivilágát). A szemünkben ő egy laza csávó (még akkor is, ha már erősen nagypapakorban van, egyszerűen nem tud megöregedni, pedig ő aztán egyetlen fillért sem kötött a gázsijából plasztikai sebészre vagy botoxra), miközben kiváló drámai színész, mégsem várja el senkitől, hogy pofára essen a művészetétől. Megmaradt embernek a hollywoodi forgatagban, ami nagyon ritka abban a csillogó, de felületes világban, amely sokat ad ugyan, de a lelket veszi el cserébe. Nem magánéleti botrányokkal kerül fel a magazinok címoldalára (1980-ban vette feleségül LaTanya Richardson-t, akivel azóta is együtt vannak, egyetlen lányuk konyhaművészeti suliba jár), hanem a munkájával, a drog és alkohol problémákat ő sem úszta meg ugyan, de a 90-es évek eleje óta tiszta. Hosszú évtizedek óta járunk miatta moziba, és még mindig nem untunk rá, ahogyan ő is látható élvezettel tolja még mindig a bulit a filmvásznon, legyen az képregényfilm, látványos blockbuster,  könnyed akció-vígjáték, és persze Tarantino-film sincs nélküle. Régen kijár neki az Oscar-díj, de ahhoz egy jó drámai szerep kéne, amelyben mostanában nem nagyon tűnt fel (ő is a piacból él), de mivel tehetségben nincs hiány, csak idő és jó szerep kérdése, hogy mikor viheti haza a szobrocskát, addig is marad neki a közönség szeretete, és mivel emberünk munkamániás, nem fenyeget bennünket az a veszély, hogy nélküle kelljen kibekkelnünk egy mozis szezont.

Samuel Leroy Jackson Washingtonban született, Chattanoogában, Tennesse államban nőtt fel. Édesanyja nevelte fel, aki gyári munkásként, később pedig egy mentális intézmény ellátmány - beszerzőjeként dolgozott. Édesapja a családtól távol élt, melynek fő oka az alkoholizmusa volt. Samuel a középiskolában kürtön és trombitán játszott az iskolai zenekarban, majd az atlantai Morehouse College-ban tanult dráma szakon. Eredetileg építésznek készült, azonban egy alkalommal nyilvános iskolai beszédet tartott, és megjelent a Threepenny Opera egy változatában, melynek következtében, úgy döntött, mégicsak inkább művészeti pályára lép. A főiskola ideje alatt került kapcsolatba a polgárjogi mozgalmakkal. 1968-ban meggyilkolták Martin Luther King-et, Jackson szertartásmesterként vett részt a temetésen. 1969-ben több más diákkal együtt radikális módon lépett fel az iskolai reformok érdekében, fogva tartotta az iskola megbízotti táblájának több tagját. A tervüket siker koronázta, ennek azonban az volt az ára, hogy Jackson-t két évre felfüggesztették, csak 1972-ben szerezte meg az oklevelét. Közben csatlakozott a Black Power-mozgalomhoz, azonban amikor az édesanyját tájékoztatta az FBI, hogy nagyon veszélyes terepre tévedt a fia, ha nem száll ki azonnal, egy éven belül halott lehet, a mama Los Angelesbe küldte, amivel nagyon jót tett a karrierjének.

Habár már 1972-ben játszott egy mozifilmben (Together for Days), a 70-es és 80-as éveket főként a színpadon, valamint alkohol és drogmámorban töltötte. A kokainfüggőséget végül megelégelte a család, és amikor túladagolta magát, egy rehabilitációs klinikára küldte, ahol sikeresen kigyógyult a függőségéből. Aztán ahogyan az lenni szokott, ezután beindult a szekér, a Dzsungellázban felfigyelt rá a szakma és a közönség, a 90-es években olyan filmekben tűnt fel, mint a Haláli fegyver, az Amos és Andrew bilincsben, a Jurassic Park, a Tiszta románc. Az igazi áttörést azonban a Ponyvaregény hozta meg a számára, a viharsebesen kultfilmmé vált Tarantino-moziban nyújtott felejthetetlen alakítása máig meghatározza a róla kialakított képünket. Nála jobban senki sem tudja szórni a mára már legendássá vált káromkodást, és hatásosabban idézni a Bibliából. Az Akadémiát is sikerült lenyűgöznie, hiszen ezért a filmért kapta meg máig egyetlen Oscar-jelölését. Ezután sínre került a  karrier, olyan filmek jöttek, mint a Die Hard harmadik része, a  Ha ölni kell, az Utánunk a tűzözön, a 187, a Jakcie Brown, A gömb, Mace Windu mester a Star Wars előzmény-filmekben és a Háborgó mélység.

Aztán véget értek a dicsőséges 90-es évek, a 2000-es években ha nem is került komoly hullámvölgybe mindannyiunk kedvence, de már nem jöttek a látványos sikerek, azonban a coolságfaktort még mindig fenntartották az olyan alkotások, mint a xXx, a S.W.A.T. - Különleges kommandó, a Kill Bill 2., a Kigyók a fedélezeten, bár alapvetően már nem miatta zarándokoltunk el a moziba az éppen aktulis filmjére. Mindez azonnal megváltozott, amikor a Vasember-filmekben feltűnt Fury igazgatóként, mert Robert Downey Jr. kivételével mindenkit lemosott a vászonról ebben a szerepben, amelyben lubickolt a "civilben" képregényfan színész. Ezzel a szereppel felszállt az azóta is megbízhatóan dübörgő Marvel-vonatra, amivel nincs semmi baj, ő is élvezi a játékot, mi is bírjuk a fejét, mindenki jól járt, reméljük, elleszünk ezzel még egy pár évig. Tarantino sem feledkezett meg róla, ennek köszönhetően egy igazán fajsúlyos szerepben is láthattuk a Django elszabadul-ban, de az Aljas nyolcas sem volt utolsó moziélmény. Ne feledkezzünk el a Kingsman: A titkos szolgálatról és a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiről sem. Nem úgy néz ki, mintha nyugdíjba készülne az idén már 69(!) éves színész, csak idén eddig három filmben láthattuk: xXx: Újra akcióban, Kong:Koponya sziget, Sokkal több mint testőr, és messze még az év vége.

Samuel L. Jackson odavan a kosárlabdáért, de az igazi szenvedélye a golf. Érdekesség, hogy minden filmjét megnézi a moziban a fizető közönséggel együtt. Gyűjti az általa játszott szereplőkről mintázott játékfigurákat, képregény és anime-rajongó, ő szolgáltatta az Úr hangját a Biblia egyik hangoskönyv - változatához. Menő filmekben játszik, 70 felé közeledve sem lassít a tempón, és olyan lazán kezeli a sikereit, hogy nem lehet nem szeretni ezt az embert, aki tehetsége alapján talán fajsúlyosabb szerepeket is eljátszhatott volna hosszú karrierje során, ő azonban teljesen jól elvan azzal, amit elért, nem zavarja, hogy inkább a könnyedebb műfajban foglalkoztatják, nem nyavalyog, melózik, mi pedig tudjuk, hogy mindig hozza a tőle elvárható minőséget. Maradjon ez így, minél tovább!